Gyárfás Tamást korlátozza a táblabíróság, a Fenyő-gyilkosság vádlottja nem hagyhatja el Magyarországot (videó)
Az emberölés bűntette miatt Gyárfás Tamás és társa ellen folyamatban levő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 2024. június 4-én meghozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva elrendelte Gyárfás Tamás elsőrendű vádlott bűnügyi felügyeletét a másodfokú eljárás befejezéséig. Az elsőrendű vádlott engedély nélkül Magyarország közigazgatási területét nem hagyhatja el, lakó- és tartózkodási helyét nem változtathatja meg. Köteles továbbá hetente egy alkalommal a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon személyesen jelentkezni. Ismert, Gyárfást elsőfokon 7 év fegyházra ítélték a Fenyő-gyilkosság ügyében.
Döntött ma a Fővárosi Ítélőtábla és gyakorlatilag megtiltotta Gyárfás Tamásnak, hogy elhagyja az országot. A volt sportvezető és médiamenedzser elsőfokon 7 év fegyházat kapott a Fenyő-gyilkosság ügyében indult perben.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte az ítéletet mai közleményében. Eszerint a Fővárosi Törvényszék a 2024. február 8. napján kihirdetett ítéletével Gyárfás Tamás elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt 7 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés négyötöd részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A törvényszék ítélete ellen bejelentett fellebbezésekre tekintettel a másodfokú eljárás a Fővárosi Ítélőtáblán van folyamatban.
Az ítélet kihirdetését követően az ügyész az elsőrendű vádlott letartóztatásának elrendelését indítványozta a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozva. A vádlott és védője elsődlegesen kényszerintézkedés alkalmazásának teljes mellőzését, másodlagosan bűnügyi felügyelet elrendelését kérték.
A Fővárosi Törvényszék az ítélet kihirdetését követően az elsőrendű vádlott letartóztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította. A végzés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a letartóztatás elrendelése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
Az elsőrendű vádlott az ártatlanságát hangsúlyozva kifejtette, hogy nem áll szándékában elszökni. Utalt arra, hogy a közérdek nem indokolhatja letartóztatását. Védője kiemelte, hogy önmagában a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés nem alapozza meg a letartóztatás elrendelését, különös tekintettel az elsőrendű vádlott eljárás során tanúsított magatartására.
A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi fellebbezést részben megalapozottnak találta.
A törvényszék álláspontjával ellentétben úgy ítélte meg, hogy az elérhetetlenné válás veszélye jelenleg megállapítható az elsőrendű vádlott esetében. A nem jogerősen kiszabott 7 év szabadságvesztés olyan büntetési tartam, amely a vádlott szökési, elrejtőzési szándékát kétségtelenül kiválthatja, annak elhatározását megerősítheti.
Az ítélőtábla ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szökés veszélyének megítélésekor nem lehet kizárólag a várható büntetés súlyosságára hivatkozni, azt több más elem fényében kell felmérni. A szökés esélyét a terhelt személyiségére, lakóhelyére, jövedelmére, foglalkozására, családjára, egyéb kötődésére figyelemmel kell megállapítani.
Az ügyészség érveivel szemben a törvényszék a letartóztatás kérdésében helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a 75. életévét betöltött vádlott kedvező személyi körülményei, így rendezett életvitele, családi kötődései, vállalkozása, vagyona, továbbá a több éve tartó bírósági eljárás egésze alatt tanúsított együttműködő magatartása, az eljárási cselekményeken való hiánytalan jelenléte csökkenti a kiszabott szabadságvesztés mértékére tekintettel felmerülő szökés, elrejtőzés reális veszélyét. Tévedett azonban a törvényszék, amikor a letartóztatás helyett az enyhébb kényszerintézkedés elrendelését nem találta szükségesnek, a kedvező személyi körülmények ugyanis a szökés, elrejtezés veszélyét csökkentik ugyan, de teljesen nem zárják ki.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél, az ítélet jogerőre emelkedése esetére a szabadságvesztés végrehajthatóságának megteremtése a legenyhébb kényszerintézkedéssel, Magyarország közigazgatási területére korlátozott bűnügyi felügyelettel is biztosítható. Ahhoz képest a legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, az ügyészség által indítványozott letartóztatás már szükségtelen és aránytalan intézkedés lenne.
Az ítélőtábla a magatartási szabályokat is fenti körülmények figyelembe vételével határozta meg, mikor szükségesnek, de egyben elégségesnek is találta az elsőrendű vádlott számára a rendszeres jelentkezési kötelezettség előírását.
Az ítélőtábla azt is kiemelte, hogy az elsőrendű vádlottal szemben alkalmazott bűnügyi felügyelet sem a szükségesség, sem az arányosság elvét nem sérti, kifejezetten méltányosnak tekinthető az eljárás tárgyát képező bűncselekményért bizonyítottság esetén kiszabható büntetés nagyságára.
Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott a határozatának az eljárásban érintettek részére történő kézbesítéséről.
Ismeretes, az elsőfokú ítélet szerint Portik Tamás 1998. február 11-én megölette Jozef Roháccsal Fenyő János médiavállalkozót, ezért Portikot - perújításban - életfogytiglani fegyházra ítélte azzal, hogy legkorábban 20 év letöltése után szabadulhat feltételesen. Ezzel párhuzamosan Gyárfás Tamást bűnsegédként ítélte el a törvényszék 7 év fegyházra, mivel az ítélet szerint tudott Portik szándékáról és abba belenyugodott.
