Az Amnesty International legújabb tanulmánya csupa meglepetés! Ja, nem!

Elkészítette legfrissebb jelentését a magyar igazságszolgáltatás “aggasztó” állapotáról az Amnesty International (AI) magyarországi szervezete, akik ismét leírták: szerintük “fortélyos félelem” és “dermesztő légkör” uralkodik a hazai bíróságokon, “erősödik a kontroll” és a “lojalitás lett a fő követelmény”. A közzétett tanulmányból – nevezzük annak – kiderül, hogy az általuk megkérdezett 14 bíró többsége munkája során nem érez közvetlen nyomást, holott ez igen kedvelt ellenzéki mantrák egyikének számít. Azt viszont szóvá teszik, hogy az utóbbi időben a bíróságok és a bírák elleni kritikai észrevételek hangsúlyosabbá váltak, a sajtó által megszellőztetett konkrét ügyeknek köszönhetően pedig a bírák egymás előtt sem merik felvállalni véleményüket. Csak éppen arról feledkeznek meg, hogy ezek az állítólagosan támadó hangvételű cikkek – amelyek a PestiSrácok bírósági összefonódásokat feltáró sorozata és annak utózöngéi – éppen a bírói függetlenséget kérték számon. Summa summarum, az Amnesty International szerint alkotmányos válságban van a magyar igazságszolgáltatás. A Soros-pénzből tuningolt független-objektív jogvédő gittegylet hazai vezetőjének mellesleg nincs is jogi végzettsége, sőt, emberjogi tapasztalattal sem rendelkezik, ellenben kiváló balliberális politikai kapcsolatokat ápol: évekig Karácsony Gergely tanácsadója volt Zuglóban, most pedig a BKK elnökségi tagja. Micsoda meglepetés, igaz?

Mintegy ötven oldalas tanulmányt tett közzé az Amnesty International hazai szervezete, ebben pedig fő csapásirányként a magyar jogállamiságot és független bíráskodást gyászolják. Mielőtt azonban górcső alá vennénk magát a jelentést, nem árt tudni, hogy az ultraliberális emberjogi szervezet magyarországi fiókszervezete elnökének semmilyen jogi végzettsége nincs – ellenben kiváló kapcsolatokat ápol a balliberális oldalon, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Kéri András – bizonyára komoly szakértelmének köszönhetően – az új, balliberális fővárosi vezetés berkeibe is befészkelte magát, méghozzá a főpolgármester javaslatára. A sorosista gittegylet elnöke azonban régi motorosnak számít, legalábbis Karácsony Gergely tanácsadói köreiben. Emlékezetes, hogy miközben sorra menekültek a köztisztviselők Zuglóból, létrehoztak egy új státuszt az önkormányzatnál még 2016-ban, amelynek üzemeltetési osztályvezetői pozícióját pályázat nélkül egy bizalmi PM-es, azaz Kéri András kapta. Nem véletlen tehát az sem, hogy a BKK igazgatósági tagjának nevezték ki az egykoron Párbeszédhez köthető cég alapítóját. 

Kéri, Tordai Bencével együtt tulajdonolta a PM háttércégét, a Párbeszéd Platform Kft.-t, tagja a PM pártalapítványának is, csakúgy, mint az egykori polgármesteri titkárságvezető, Temesvári Szilvia, Az ugyancsak PM-es, volt országgyűlési képviselő, Szilágyi László is az önkormányzatnál dolgozott, így összességében a PM pártalapítványának öt kuratóriumi tagjából kettő a zuglói önkormányzatnál kapott állást.

Mindezek ismeretében enyhén pikánsnak mondható Karácsony abbéli kijelentése (Index, 2014), hogy nem csinál Zuglóból PM-es kifizetőhelyet, “mert akkor lehúzhatjuk magunkat a WC-n”. 

Mert “a zúnió” is megmondta: alkotmányos válságban van a magyar igazságszolgáltatás 

Az még kérdés, hogy Kérinek miként sikerült az Amnesty elnökségébe kerülnie, de lássuk be, hogy remek lehetőség nyílt így arra, hogy ez a rendkívül objektív szervezet a magyarországi demokráciát és jogállamiságot vizsgálja. Amúgy tényszerűen….A most megjelent kutatásban 14 bíróval készítettek interjút, de korábban már tettek közzé eszmefuttatást “a bírósági függetlenség leépítésének menetéről” és a bírósági szervezeti függetlenség sérüléséről is. A jelentésben (micsoda kifejezés!) a bírói interjúk előtt egy vezetői összefoglaló állítja irányba az olvasó figyelmét, amelynek első mondata némiképp hagyna kivetnivalót maga után feltéve, ha nem az Amnesty írta volna le. Így viszont fogadjuk el, hogy az általuk megélt valóságban “a magyar kormány 2010 óta módszeresen gyengíti a jogállamiságot és gyengíti a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzést”, korlátozza az ellenőrzésre hivatott független szervezetek hatásköreit és politikailag megbízható személyeket ültetett vezető pozíciókba. Ezután – mintegy nyomatékosítva – felidézi a Bírák Európai Szövetsége és az Európai Bizottság 2019-es megállapításait, amelyek szerint, “a magyar igazságszolgáltatás egyfajta alkotmányos válságban van”. A felvázolt szörnyű diktatórikus állapotoknak ugyanakkor teljességgel ellentmond az, hogy a megkérdezett bírák úgy nyilatkoztak, ők a munkájuk során nem éreznek nyomást, sőt, úgy érzik, hogy az ítélkezési függetlenségük sértetlen – ettől függetlenül persze diktatúra van. 

Szabadon ítélkeznek, nincs nyomás, de lehetne: ez lenne a diktatúra?

Elég nehéz értelmezni, hogyha nincs nyomásgyakorlás és szabadon ítélkezhetnek, sőt, szabadon nyilatkozgathatnak ellenzéki lapoknak a kormányt bírálva, valamint a demokrácia összeomlását vizionálva “Orbánozhatnak”, fröcsöghetnek, akkor hol is van az óriási veszély és fojtogató félelem, dermesztő légkör, amiről az Amnestynek siránkoztak? Több bíró ugyanis arra panaszkodott, hogy “a bíróságok folyamatos támadás alatt állnak, többek között az OBH és más hatalmi ágak által”. Az OBH Elnök kezében hatalom-koncentráció valósul meg, ami rendszerszintű problémákat okoz. Az OBH szerintük teljesen hatástalan, mert Handó Tünde egy olyan rendszert épített fel, amelyben minden bírósági vezető az OBH elnökének a lekötelezettjévé vált. Az ügyelosztási rendet úgy szabályozták, hogy az ügyelosztást végzők szubjektív szempontok szerint is belenyúlhatnak, vagyis olyan bíróhoz tegyenek bizonyos ügyeket, akiről úgy gondolják, hogy a kívánt ítéletet fogja meghozni, illetőleg bizonyos bíróhoz ne tegyenek, vagy tőle elvonjanak politikailag vagy más okból érzékeny ügyeket. (Milyen érdekes, hogy ezen állításukkal a diktatórikus állapotokat akarják sulykolni, miközben halkan jegyezzük meg, hogy a politikailag érzékeny ügyeket zsinórban szignálták olyan bírákra, akik köztudottan baloldaliak, kormány ellenességük közismert)

A média ostorozza szegény bírókat

Külön kiemelik a média által indított támadásokat – itt elsősorban éppen a portálunk által írt tényfeltáró cikkekre gondolhatnak-, csak éppen arra nem térnek ki, hogy mi mindezen cikkeket bizonyítékokkal alátámasztva tettük közzé és pontosan a bírói függetlenséget hiányoltuk. A górcső alá vett politikailag érzékeny ügyeket olyan bírók tárgyalták ugyanis, méghozzá rendszerszintűen, akik akár családi kapcsolataik vagy gazdasági érdekeik révén érintettek lehettek az adott ügyekben, így nem volt elvárható tőlük független bíráskodás. Ilyen a Szeviép-ügy, amelyben a háromfős felmentő ítéletet hozó bírói tanácsnak két tagja is több szálon függött attól a szegedi önkormányzattól, amelynek házi beszállítója volt az adott cég. Sőt, több per kapcsán mutattuk be azt is, hogy szabadon tárgyaltak le bírók olyan ügyeket, amelyben valamilyen kapcsolat fűzte őket a vádlotti védőhöz. 

Ha számon kérjük a bírói függetlenséget, dermesztő légkört teremtünk

Az Amnesty jelentése szerint, a bírák az elmúlt években azt érzékelték, hogy a politikai szereplők és az egyes sajtótermékek részéről érkező, konkrét ítéletek és bírák ellen irányuló támadások hevesebbek lettek és a számuk is megnőtt. A fenti intézményi változások okozta dermesztő légkör miatt a bírák nem mernek kiállni a saját véleményük megvédéséért.