Pesti Srácok

„Az élt túl, aki előbb lőtt” – ’56 egy Pesti Srác szemével

Varga János, az utolsó élő Corvin közi srác, a Corvin közi Janika-szobor alakjának ihletője meséli el a Kontextusban, hogyan látta ő az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Az évforduló alkalmával beszélgetett Bódi Ábel a Kontextus podcastben a Corvin közi legendával. A majd három órás adásban Varga János részletesen beszámolt mindenről a gyermekkorban magába szívott orosz- és kommunista-ellenességtől kezdve a vallásos neveltetésen át természetesen az 1956-os forradalom és szabadságharcig.

Két évvel ezelőtt Varga Jánossal a Polbeatben szokatlanul hosszú, ám kordokumentum értékű és rendkívül drámai beszélgetésben tártuk fel, hogyan harcoltak a Corvin közi, Üllői úti pesti srácok 1956-ban, hogyan tartották állásaikat a november 4-i, totális szovjet invázió után, teljes reménytelenségben, mégis hősiesen kiállva még november közepéig. Az ünnepi Polbeat-adás ITT nézhető vissza. Varga János Corvin közi szabadságharcos, „a Janika”, illetve „a Kicsi”, a két éve elhunyt Wittner Mária harcos- és elítélttársa, illetve Cey-Bert Róbert író, az Üllői úti felkelő csoport tagja elevenítette fel adásunkban a győztes forradalom egy hetének napjait, majd a letámadást és a vakmerő ellenállás időszakát. Stefka Istvánnal és Huth Gergellyel beszélgetve, a Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőben, nézőink kérdéseire is válaszolva a szabadságharcosok visszaemlékeztek Wittner Mária tetteire, barátságára. Varga János részletes elbeszéléséből az is kiderül, hogy a kommunisták által halálra ítélt Wittner Mária és mártírtársnői milyen kivételes bátorsággal vettek részt a harcban, milyen emberfeletti önfeláldozást vittek véghez a magyar nemzet szabadságáért.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.