Pesti Srácok

Az európaiak csupán tíz százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajna legyőzheti Oroszországot

Az európaiak csupán tíz százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajna legyőzheti Oroszországot

Nem meglepő, hogy az európaiak a rengeteg támogatás ellenére sem gondolják úgy, hogy egy akkora ország ellen, mint Oroszország, volna esélyük az ukránoknak. Tíz százalék azért reménykedik, de valószínűleg inkább a jóindulat, mintsem a realitás vezérli őket. A többség a kompromisszumban hisz.

Az Európai Külpolitikai Tanács (ECFR) megkérdezte 12 európai ország lakosait, hogy mit gondolnak az orosz–ukrán háború lehetséges kimeneteléről. Habár a felmérést még az ukrán hadsereg avgyijivkai visszavonulása előtt készítették, a megkérdezettek többsége pesszimista volt az ukránok esélyeivel kapcsolatban. A válaszadóknak csak a 10 százaléka gondolta úgy, hogy Ukrajna nyeri a háborút, szemben azzal a 20 százalékkal, aki szerint Oroszország. A legoptimistábbak a lengyelek, svédek és portugálok voltak, de közülük is csak 17 százalék számít ukrán győzelemre. A legkevésbé a görögök (2 százalék) és a magyarok (4 százalék) várnak ukrán győzelmet. A legtöbben (37 százalék) a háború kompromisszummal történő befejezésére számítanak.

Megkérdezték az embereket arról is, hogy szerintük mit kellene csinálnia Európának a háborúval kapcsolatban. A válaszadók 31 százaléka mondta azt, hogy támogatnia kellene Ukrajnát megszállt területeinek visszaszerzésében. A megkérdezettek 41 százaléka viszont tárgyalóasztalhoz ültetné Ukrajnát. Az ukrán területek visszaszerzését a svédek (50 százalék), portugálok (48 százalék) és lengyelek (47 százalék) támogatják a leginkább, a magyarok (16 százalék) és görögök (16 százalék) pedig a legkevésbé.

Forrás: 444.hu; Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.