Az 1956-os forradalom eltiprását követően Kádár János különutasként eladott politikáját, és a Nyugat ezirányú hiszékenységét vastagon kihasználta a hírszerzés, hogy a vasfüggönyön keresztül, magyar cégek segítségével nyugati technológiával lássák el a keleti blokkot. Ehhez persze olyan amerikai multicég is kellett, amely meglátta a piaci lehetőséget a szovjet országokkal való kereskedésben. Olyannyira, hogy éppen ezek a cégek segítették titkos dokumentumok átadásával kimosdatni az embargós technikai eszközök titkos beszerzésében élen járó Videotont, még saját hazájuk érdekeivel szemben is. Borvendég Zsuzsanna Az “impexek” kora című könyvéből sok mindenre fény derül a hidegháború technológiai versenyének titkaiból.
A szerző kiindulási pontja szerint 1944. március 19-étől, amikor Magyarország elvesztette függetlenségét, sem szuverén államról, sem szuverén titkosszolgálatról nem beszélhetünk, ráadásul a szovjet csapatok jelenléte még a rendszerváltás után is befolyásolta a titkosszolgálatok munkáját. Mint Borvendég Zsuzsanna fogalmaz,
a szovjet megszállás alatt lévő Magyarország titkosszolgálatainak működését nehéz lenne úgy tekinteni , mintha a nemzeti érdeket védő apparátus munkáját elemeznénk. Idegen fegyverek segítségével hatalomra került, totalitárius diktatúrát kiépítő párt parancsait teljesítették, vagyis a magyar társadalommal szemben jöttek létre.
Mint hozzátette, a titkosszolgálatok ezen időszakban egész jelenlétükkel a kommunista blokk fennmaradását szolgálták,
a rendszer internacionális, s nem nemzeti érdekek mentém működve, óriási gazdasági és erkölcsi károkat okozva az országnak.
Borvendég Zsuzsanna; fotó: magyarhirlap.uh
A csempészet kommunista hagyomány
A szerző szerint a Kádár-kori hírszerzés szerepe éppen ennek a hozzáállásának köszönhetően válhatott kiemelkedő jelentőségűvé a keleti blokk titkos, embargós beszerzéseinek lebonyolításában és a COCOM-lista kijátszásában. E tiltott kereskedelem, Kelet és Nyugat titkos összjátéka különben minkét fél kölcsönös megelégedésével zajlott, és jelentős gazdasági visszaéléseknek is teret engedett. Amint Borvendég Zsuzsanna kifejti, ugyan 1944-től már léteztek pártvállalatok amelyek a bevételszerzés mellett a baloldali propaganda terjesztésében is oroszlánszerepet vállaltak, igazán előremutatónak az olyan, szintén a magyar kommunistákhoz köthető cigarettacsempészettel foglalkozó vállalkozások bizonyultak, amelyek szintén a pártkasszát gyarapították. A csempészet ugyanis az államosítás után is a párt illegális tevékenységének része maradt.
A tanulmány szerint a hidegháború az atomfegyverekhez köthető erőviszonyok miatt ismert módon műszaki versengésbe csapott át, amelyben a Szovjetunió is jól rajtolt kezdetben. Az űrkutatás terén elért eredményeik azonban a ’70-es, ’80-as évekre nyilvánvaló vált behozhatatlan hátránya a lényegesen rugalmasabb gazdaságú USA-hoz képest, amely később szerepet játszott a Szovjetunió felbomlásában. Annak azonban, hogy a keleti blokk gazdasági haláltusája olyan sokáig elhúzódhatott, nagy szerepet játszott az ellopott és lemásolt technológiai fejlesztések sokasága, amelyeket mind a titkosszolgálatok áldásos tevékenységének köszönhetett.
A szovjet hírszerzés vastagon kihasználta 1956-ot
A sors különös fintora, illetve a kommunista hatalom gátlástalan erkölcstelensége folytán az 1956-os forradalom és szabadságharc után szovjet parancsra létrehozott „gulyáskommunizmus” adta lehetőségeket vastagon kihasználta a moszkvai vezetés, sőt az egész keleti blokk. A „lazábban kezelt” Magyarország Nyugaton kialakított képe a hírszerzés számára komoly segítségnek bizonyult, hiszen a nyugati országok irányunkban rugalmasabban kezelték a bojkottot, ráadásul a magyar értelmiséget és szakembereket is tárt karokkal fogadták. Bár a hazai és a nyugati köztudatban másfajta kép él, valójában
a szocialista blokkból korábban elkönyvelt csehszlovák, román és lengyel gazdasági-politikai elit erős pártkontrollja és a társadalmaikban meglévő összetartó erő akadályozta a nemzetközi vállalkozói csoportok érdekeinek érvényesülését, ezzel szemben Magyarország önérdek érvényesítése, illetve az iránytó csoportok nemzeti identitása sokkal gyengébb volt.
Két “különutas” nyugatkedvence; fotó: keptelenseg.hu
Azaz az 1956-os forradalom rövid távon az elnyomóknak kedvezett, mert Magyarország kifelé különutasságát hangsúlyozhatta, miközben az ország vezetése éppen a leghűbb kiszolgálója volt a szovjeteknek. Kádár János sajátos magyar útja valójában hűen idomult Moszkva elvárásaihoz, miközben a Nyugat számára a keleti blokkon belül hazánk egy reformállamot testesített meg. Mint a szerző ezzel kapcsolatban megjegyzi,
az a tény sem zavarta meg a kádári Magyarország felszínes képének a kialakítását, hogy annak az embernek tulajdonították a merev kommunista ideológiával való szembemenetelt, aki éppen a forradalom szovjet fegyverekkel történő leverésének köszönhette hatalmát.
Kádár János e mesterségesen megkonstruált és szigorúan ellenőrzött különutas magyarországi rendszernek köszönhetően Nyugaton a legnépszerűbb politikussá vált, és ezt a képet a titkosszolgálatok többek közt különböző civil szervezeteken, sajtóorgánumokon keresztül erősítették is.
A multik hamar felismerték a gazdasági lehetőségeket a vasfüggöny mögött
Kádár népszerűsége új lehetőséget teremtett a kommunista blokk titkosszolgálati tevékenységére, így hamar felértékelődött a magyar hírszerzés szerepe is. A magyar szakemberek, kirendeltségek szerezték be, vásárolták össze a keleti blokk által leadott embargós alkatrészeket. A magyar hírszerzés azt is hamar fölismerte, hogy az NSZK nemcsak a legújabb technológiák alkalmazásában állt az élen, de előszeretettel adta azokat tovább hosszabb-rövidebb alkudozás után a magyar ügynököknek. A nyugati vállalatok ugyanis rájöttek, hogy a vasfüggöny túloldalán is vannak piaci lehetőségek, ahol egyes kifutó termékeket, licenszeket, használt gépsorokat értékesíteni lehetett. A titkos, tiltott kereskedelemhez is természetesen pénz kellett, így az illegális pénzmozgások koordinálása, az úgynevezett valutakitermelés és a pénzek útjának eltüntetése is mind a hírszerzés feladata lett. Előfordultak természetesen visszaélések is, amelyekről a Belügyminisztérium is tudott, ugyanakkor abból is látszik, hogy a felelősöket sosem ítélték el, és a fedett tevékenységeket igyekeztek titokban tartani.
Videoton kártyanaptárak; fotó: kartyanaptarak.worldpress.com
Videoton, a nyugati technológia legnagyobb beszerzője
A kötet számtalan történetéből egyet, a Videotonét kiragadva kiderül, az eredetileg vadásztöltényeket gyártó cég titkos tevékenységei miatt többször is súlyos veszélybe keverte az amerikai-magyar kapcsolatokat. A Videoton az ’50-es évektől fordult a híradástechnika felé, míg később a számítógép fejlesztés és gyártás fellegvárává vált. Amikor a keleti blokkban is felmerült a technikai eszközök kompatibilitásának kérdése, a Videoton kapta meg a közös komputercsalád legkisebb tagjának tervezési megbízását, így közeledett tevékenysége a mikrotechnológiához. Mivel a Videoton a kezdetektől ellenállt az orosz technológiai nyomásnak, és csak a legjobb, nyugatit kívánta használni, ’70-es évekre a keleti blokk legnagyobb embargós beszerzőjévé vált. A nyugati technológia beépítésének végfelhasználója maga a Szovjetunió volt, amely hadiiparába integrálta azokat. A Videoton, hogy titkos ügyleteit minél egyszerűbben bonyolíthassa, 1969-ben megszerezte a külkereskedelmi jogot is, ekkor épített ki szorosabb kapcsolatot a korban az IBM egyik riválisának számító Control Data Corporation-nel (CDC). A multicég akkor fordult a keleti blokk felé, amikor riválisai komolyabb előnyre tettek szert az USA-ban és a nyugati piacokon. A cég bécsi irodáján keresztül hozták be az embargós termékeket, és építették be azokat magyar gépekbe, majd szállították a Szovjetunióba.
Intel 8080
Mivel Amerikai éberen őrizte a COCOM-listát, amely a keleti és a nyugati világot elválasztó gazdasági-technológiai vasfüggönyként funkcionált, természetesen szemet szúrt a CDC közeledése a keleti blokkhoz. A céget emiatt az amerikai hírszerzés is igyekezett kihasználni, hogy feltérképezhesse a szovjet technológiai fejlettségét. A CDC még egy amerikai elektronikai szakkiállításra is meghívta a Videotont, ahol több terméket is megvásároltak elemzés céljából. Ekkor fedezték fel az egyik Videoton készülékben az Intel 8080 mikroprocesszorát, amely diplomáciai bonyodalmak egész sorát indította el, utóbbi ugyanis az egyik legszigorúbb embargós terméknek számított. Az USA szenátusi vizsgálóbizottságot alakított az ügy kivizsgálására, a Videotont pedig feketelistára tették, amely közvetve az egész keleti blokk, de főleg a Szovjetunió számára volt kellemetlen. Az amerikai külügy azt a feltételt szabta, hogy a Videoton a teljes beszerzési láncot fedje fel, ennek átadása esetén azonban végleg kompromittálta volna magát a magyar vegyesvállalat, így hónapokig tartó huzavona indult. A magyar hírszerzés ráadásul azt is megtudta, hogy az amerikaiak tudomást szerezek arról, hogy a Videoton termékeinek alkatrészeit a Szovjetunióban hadászati célokra használják fel, ami még jobban elmélyítette a botrányt.
Intel 8080; fotó: antiquetech.com
Az ügy megoldását végül a pénzügyi érdekeit előtérbe helyező multik szolgáltatták, a CDC és a Dataproducts cégek képviselői ugyanis átadtak egy dokumentumot a Videotonnak, amely az USA exportellenőrzésére vonatkozó gyakorlati tudnivalókat tartalmazott. A titokban átjuttatott információk alapján a magyar félnek lehetősége nyílt a kiskapuk megtalálására. A Videoton ennek alapján próbarendelést adott le, hogy bebizonyítsa, az USA kereskedelmi ellenőrzései hiányosságainak köszönhetően juthat technikai eszköz a keleti blokkba. Az amerikai kereskedelmi attasénak végül el kellett ismernie, hogy a rendszerben van a hiba.
További érdekes adalékokat
Borvendég Zsuzsanna „Az „impexek” kora” [NEB, Budapest, 2017] című könyvében találnak.
Kezdőkép: NEB
Facebook
Twitter
YouTube
RSS