Míg Matteo Salvinit megbízható, kiszámítható politikusnak ismerték meg, most aggódnak az olaszok, hiszen az utódjának kinevezett Luciana Lamorgese migrációs szakembertől nem igazán tudják, mire számíthatnak. Az eddigiek alapján ugyanis egy dolog biztos róla: nem akarja megállítani a bevándorlást. Tizennégy kormányzati hónapjában Matteo Salvini olasz belügyminiszter mindent megtett, hogy rávilágítson a menekült-befogadási rendszer súlyos hibáira, a nevével fémjelzett migrációs paktum bevezetésének köszönhetően pedig csökkent a bevándorlási hullám az olasz partoknál. Salvini folyamatosan tájékoztatta a közvéleményt az olaszországi belbiztonságot érintő helyzetről; nem csupán az olasz sajtóban, hanem a közösségi média segítségével a nemzetközi színtéren is jelen volt. Ez az új kommunikációs stílus természetesen nem mindenkinek nyerte el tetszését, több kritika érte Salvinit őszintesége miatt – bár az olasz politikus népszerűségén ez kicsit sem vetett árnyékot. Kellemetlenül érezhették magukat viszont az úgynevezett civil szervezetek, akiknek álságos kezdeményezéseit már a világsajtó is figyelemmel kísérte: így tudtuk meg, hogy az NGO-hajók – fittyet hányva az olasz törvényekre – továbbra is illegális migránsok százait próbálják Európába zsuppolni. Salvini népszerűsége azonban leginkább annak volt köszönhető, hogy a belügyminiszter pontosan azt tette, amit választási kampányában ígért.
Luciana Lamorgese nem használja a közösségi hálózatokat, soha nem töltött be politikai tisztséget és aktívan nem vett részt egy párt életében; nem sokat tudni róla, illetve azt igen, hogy “migrációs szakember”. Az új olasz belügyminiszter ritkán vállalt nyilvános szereplést, az egyik ilyen alkalommal azt mondta:
az éhségtől menekülőknek joguk van jobb életkörülményeket találni,
nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva a gazdasági migránsok és a menekültek közötti különbséget.
Annak megértése érdekében, hogy ki is lehet valójában az új belügyminiszter, érdemes összpontosítani arra az időszakra, amikor Angelino Alfano belügyminiszter 2013 júniusában miniszteri kabinetfőnökévé tette őt. Éppen Alfano hivatali idejében történt az illegális bevándorlók tömeges beszállítása Líbiából, ezt pedig főként Lamorgese vezényelte le. A statisztikai adatokból kiderül, hogy ekkor több százezer menekültet fogadott be Olaszország, ami ezzel gyakorlatilag “megtelt” és a polgárháború szélére sodródott a gigantikus emberáradatnak köszönhetően, ami rendkívüli belpolitikai és társadalmi viszályt okozott a térségben.
De érdemes felidézni azt is, hogy Lamorgese találta ki és tolta le az olasz önkormányzatok torkán a “szétszórt befogadás” (accoglienza diffusa) módszerét, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy a korábbi nagyobb befogadó központok helyett a kisebb központokba kezdték elosztani a tömegesen érkező migránsokat. A “programba” persze a kisebb településeket is be kellett vonni. Azokat az önkormányzatokat, amelyek megpróbáltak ellenállni, megbüntették. Az intézkedésnek köszönhetően az afrikai maffia virágzásnak indult Itáliában: az új elosztási rendszeren keresztül több ezer emberüket tudták menedékkérőként ejtőernyőztetni Olaszország számos településére. Az új olasz belügyminiszter talán nem is sejtette, hogy ezzel a “fenomenális” elosztási programmal gyakorlatilag az afrikai bűnszervezeteknek adott kiváló lehetőséget a terjeszkedésre.
Nem csoda, hogy Matteo Salvini a Liga belügyminisztereként minden lehetséges eszközzel próbálta megakadályozni a migránsok befogadását. Ez azonban komoly ellenállást váltott ki bizonyos körökben, akiket érzékenyen érintett, hogy a migrációval párhuzamosan virágzásnak indult bűnözésből, benne a kábítószer-kereskedelemből, embercsempészetből származó bevételek jelentősen megcsappantak.
Salvini eltávolítása csak idő kérdése volt, mint ahogyan az is, hogy egy olyan belügyminiszter kinevezésére kerül sor majd, aki ezeket az érdekköröket nem kívánja megbolygatni. Luciana Lamorgese, aki a migrációs biznisz és az afrikai bűnszervezetek olaszországi megjelenésében komoly szerepet játszott az igazságosság köntösébe bujtatott elosztási rendszer végrehajtásával, valószínűleg nem fogja a Matteo Salvini által elkezdett keményvonalas bevándorlás-ellenes intézkedéseket folytatni. Lamorgese és Salvini koncepciója az elmúlt években sem volt azonos: a legtöbb biztonságot érintő kérdésről másként vélekedtek.
A technokratának tartott, jogász végzettségű Lamorgese pályafutását 1979 márciusában kezdte a belügyminisztériumban, majd 2010 és 2012 között Velence prefektusa volt, 2013 júliusától Angelino Alfano mellett a minisztériumi kabinetet vezette. Nem sokkal azután, hogy 2016-ban Alfanót Marco Minniti váltotta, távozott a kabinet éléről, és kinevezték Milánó prefektusának.
Milánói prefektusként sem sikerült a közbiztonságot megerősítenie
Mint ismert, 2017-ben 119 000 migráns érkezett Olaszországba, legtöbben a tengeren keresztül. Bár számuk jóval kevesebb volt, mint az azt megelőző években, komoly kihívást jelentett megoldani az elhelyezésüket. A migránsok többsége nem a helyi befogadóközpontokat kereste fel, hanem szétszéledtek: több ezren például azért mentek Milánóba, hogy onnét próbáljanak meg vonattal Franciaországba vagy Németországba eljutni. A milánói Stazione Centrale tranzitpontnak számít a dél-olaszországi partokra érkezett, majd innen Itálián keresztül Európa más országaiba továbbutazni kívánó emberek számára. A milánói központi pályaudvar környéke – ennek köszönhetően – 2015 óta az egyik legveszélyesebb hellyé vált, komoly biztonsági kockázatot jelentve a hatóságoknak. A frissen kinevezett prefektustól, Lamorgesetől a helyzet konszolidálását várták, aki megbízatása végén maga dicsekedett azzal, hogy “127 kilakoltatást” hajtott végre, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az illegális bevándorlókat és a kábítószerfüggőket erővel kitették az általuk elfoglalt épületekből.
A migránsválság miatt egyre többen tartanak polgárháborútól Olaszországban. Fotó: MTI/EPA/ANSA/Flavio Lo Scalzo
Nem árt tudni azt is, hogy az új belügyminiszter még milánói prefektusként számos bevándorlásellenes intézkedést szüntetett meg, és az orrukra koppintott azoknak a Liga támogatását élvező polgármestereknek, akik helyi szinten próbáltak ellenállni. A prefektus, akit migrációs szakemberként emlegetnek, nem igazán állt a helyzet magaslatán: még megbízatása végén sem sikerült konszolidálnia a közbiztonság aggasztó helyzetét Milánóban.
Véres éjszaka Milánóban – ezzel a címmel számolt be 2018 májusában egy erőszakos rablássorozatról az Il Giornale című napilap. Két marokkói bevándorló több embert is kifosztott, a támadás során áldozataikat megkéselték. Az Északi Liga egyik helyi politikusa a lapnak azt mondta: súlyos problémákat okoz a migránsok által elkövetett bűnözés. Véleménye alapján a város kicsúszott a hatóságok ellenőrzése alól, a közbiztonság katasztrofális.
Pedig milánói kinevezésekor szebb jövőt ígért néhány intézkedés, amit elrendelt. Emlékezetes, hogy 2017-ben óriási razzia vette kezdetét a milánói pályaudvar környékén: a hatóságok közleménye szerint a rendőrségi akció a vasútállomáson és ennek környékén zajló kábítószer-kereskedelmet kívánta felszámolni, valamint a dokumentumok nélküli személyeket feltartóztatni. A razziával egy időben Matteo Salvini, az Északi Liga vezetője is megjelent a milánói pályaudvaron, hogy elismerését fejezze ki a hatóságoknak. Ez volt az első alkalom, hogy Milánóban ilyen nagyszabású és látványos rendőrségi akciót hajtottak végre fényes nappal. Ezt több, kisebb akció követte, de ezek már nem hoztak magukkal látványos eredményt.
Nem célja megállítani a migrációt
Bár az elmúlt években Lamorgese prefektusként soha nem kommentálta Salvini bevándorlással kapcsolatos döntéseit, még egyáltalán nem lehet tudni, hogy megváltoztatja-e az elődje által hozott “biztonsági rendeleteket”, és ha igen, akkor ezt hogyan fogja megtenni. Az új belügyminisztertől azonban nemcsak a migrációs nyomás kezelését várja az új kormány, hanem a közbiztonság megerősítését és az Olaszországban maradt bevándorlók integrációjának elősegítését. Azt, hogy ebben mennyire lesz sikeres, még nem tudni – bár láthattuk, hogy Milánóban sem ért el áttörő eredményt. Az viszont, hogy ő maga az integrációt tartja az egyetlen helyes útnak, sokat elárul arról, hogy Salvinivel ellentétben nem célja a bevándorlás megállítása, meggyőződése szerint ugyanis az integráció és a nemzeteken átívelő együttműködés lesz a megoldás a krízis kezelésében.
Fotó: EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS