Pesti Srácok

Megszálló népeket nem szolgálunk - Az Öreg vendége anya és fia, Balogh Zsuzsa és Kertész Dávid

Megszálló népeket nem szolgálunk - mondta Kertész Dávid, a PestiSrácok.hu újságírója abban a drámai beszélgetésben, amelyben társa édesanyja, Balogh Zsuzsa volt, akivel együtt menekültek el sok magyarhoz hasonlóan Kárpátaljáról Magyarországra, minderről az Öreg című műsorban beszéltek részletesen.

Eldurvult a légkör, az ukránok  mindent elkövetnek, hogy a magyarok ne érezzék magukat otthon a szülőföldjükön – hangzott el az Öreg című műsorban, amelyből az is kiderült, hogy szomszédunkban napirenden van a férfiak erőszakos elrablása, frontszolgálatra hurcolása. Vannak olyan férfiak, akik már négy éve bujkálnak, nem mernek kimenni az utcára. Zsuzsa másik fia is valahol Kárpátalján bujkál. Valahogy úgy, ahogy Kölcsey Ferenc írta: Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában... Így a karácsonyi ünnepekre sem mehetnek haza Csapra, mert Dávidot azonnal hadra fognák. 

Megszálló népnek nem szolgálunk - Az Öreg
Megszálló népnek nem szolgálunk - Az Öreg

Az Öreg: otthonmaradás abból már nem lesz

Szó volt arról, hogy a ruszinok miért testvérnépe a magyarnak, miért kell küzdenie több, mint száz éve a megmaradásért a magyarnak. Zsuzsa és Dávid beszéltek a 2004-es népszavazás Kárpátalját ért döbbenetéről. Ugyanúgy éreztek, mint az erdélyiek. Bozgoroknak (idegennek) tekintette őket a szocialista-liberális Gyurcsány kormány. Amikor Magyarországra jöttek, akkor néhány magyar ukránozta őket, mint ahogy a székelyeket lerománozták. Az anya és fia ezeknek a magyaroknak azt üzeni, hogy ,,táposok." Ami Kárpátalján azt jelenti, hogy a több mint ezer éve ott élő  kárpátaljai magyarok anyatejjel szívták magukba a magyarságot, míg az idegenszívű magyarok táppal szedték magukba a vélt magyarságukat. 

Arról is beszéltek, hogy Magyarországon boldogok, van munkájuk és a környezetük is szereti őket. A többségi magyar nemzet, a nemzeti kormány, személyesen Orbán Viktor nem mondott le a kárpátaljai magyarságról, mint azt a balliberális kormányzás tette. Arra a kérdésre, hogy mikor mennek haza – ha vége a háborúnak válaszolták szinte egyszerre. De otthonmaradás abból már nem lesz. Mindkettőjüknek az otthon az itthon lett. Kertész Dávid idézte nagyapját, aki azt mondta: Afrikában az elefántok, amikor érzik a végüket, visszamennek oda, ahol borjak voltak. Meghalni nekünk is haza kell menni, ahol őseink nyugszanak.


 

 

Ajánljuk még

Vasárnapi autóbusz-szerencsétlenség: voltak már problémák a szervezőkhöz köthető utak körül

Exkluzív 2021 augusztus 17.
Nem először került a sajtóhírekbe és a figyelem középpontjába az az utazásszervező cég, amelynek bérelt autóbusza vasárnap hajnalban 8 ember halálát okozó balesetet szenvedett az M7-es autópályán – tudta meg a PestiSrácok.hu. 2019-ben több sajtóorgánum is beszámolt róla, hogy magyar egyetemisták franciaországi síútja vált tortúrává, miután a magyar utazásszervezők hibás műszaki állapotú, román buszokkal vágtak neki a több ezer kilométeres útnak, végül az utasok egy része saját költségére, önállóan utazott haza. Majd még kártérítést sem kaptak. A "Suli Sí" szervezőcsapat és a hétvégi szerencsétlenségben érintett Rolitúra gyakorlatilag azonos céges hátteret mutat. Az Index és az Origo korábbi cikkei szerint az utakat szervező vállalkozók korábbi utazási irodáit többször megbüntették; volt olyan iroda, amely éveken át engedélyek nélkül hirdetett utakat.

Jelenés helyett, avagy a szív diadala Međugorjéban

Exkluzív 2023 augusztus 30.
Van egy hely a világon, ahol a hit a mindennapi élet természetes, magától értetődő része. Ahol Isten és a Szűzanya jelenléte annyira élő, hogy szinte tapintani lehet a tűző napon, a 40 fokos rezonáló levegőben, a kövekben, az áhítattól ragyogó és könyörgő arcokon. Međugorje kicsinyke település Bosznia-Hercegovinában, alig néhány kilométerre a horvát határtól, amelynek a nevét 1981 után ismerte meg a világ. Hívek tömegei zarándokolnak azóta ide az év minden napján, hogy találkozzanak az élő Istennel és a Szűzanyával, választ kapjanak legsúlyosabb kérdéseikre, hogy megérintse őket is a Béke Királynője. Soha nem volt még akkora szüksége a világnak egy óvó, intő anyai szívre, mint napjainkban, és talán soha nem áhítottuk még így a békét, mint ma, amikor ártatlan emberek veszítik életüket számlálatlanul és értelmetlenül a közvetlen szomszédságunkban, és nem létező igazságokat latolgatva attól rettegünk, legalább ne égjen holnap az egész világ. Međugorjéban mégis valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad minden épületből, minden szegletből. Szent Jakab temploma előtt betölti a teret a halk hozsanna. Az emberek csak jönnek és jönnek, énekelnek. Odabent a templomban egymás után borulnak térdre, pár száz méterre a feltámadt Krisztus térdéről törlik a kicsorduló könnyeket és mosollyal az arcukon indulnak tovább. A hitük az, ami mosollyá változtatja a könnyeket és reménnyé az elveszettséget, békévé a békétlenséget.