Május elejére megérkezett a várva várt nyitás, még ha csak a fokozatosság elve mentén is. Több hónap kényszerbezártság után nyithattak a vendéglátóhelyek, előbb csak a teraszok, aztán a szállodákkal, vadasparkokkal, színházakkal és más szolgáltatásokkal együtt a belső terek is, viszont csak az oltottak előtt. A védettségi igazolvánnyal látogatható, vendégeket fogadó szolgáltatók elképesztő haragot, indulatokat váltottak ki a vírustagadókból, akik természetesen elvárják, hogy zéró társadalmi felelősségvállalással ugyanolyan szabadon élhessék az életüket, mint azok, akik számára kérdés sem volt, hogy oltatnak, amint arra lehetőség nyílt. Gyalázkodók áradata szabadult rá az oltottak előtt megnyitott állatkertekre, éttermekre, pubokra. Volt olyan vadaspark, ahol az első hétvégén biztonsági őrséget kellett a bejárathoz állítani. A veszprémi Hangvilla Étterem azért lett a vírustagadók célpontja, mert az önkiszolgáló étkezde különböző színű tálcákkal próbálta megkönnyíteni az ellenőrzést saját magának: ki fogyaszthat bent és kinek kell kivinnie az ételt a teraszra. Legutóbb pedig egy zalaegerszegi pubra rontottak rá a dühös kommentelők ezrével, mert karszalagot adnak a védetteknek a belépésnél, így nem kell folyton ellenőrizni a nyitvatartás során a szabadon mozgó vendégeket. Ilyen viszonyok, körülmények között készülnek a szolgáltatók a nagy nyitásra és a turizmusból élő települések a szezonra – a szabályokat, dilemmákat és vitákat mutatta be a Pesti TV Az Ügy című műsora szombaton este.
Több mint egy éve éljük az életünket – nem csak itthon Magyarországon, hanem világszerte – teljes bizonytalanságban, korlátok és félelmek közepette. A kormányok, tudósok és mi átlagemberek is keressük a menedéket a milliókat gyilkoló vírus elől. Olyan világjárvány szabadult el, aminek a végét egyelőre senki sem látja. Mindenki kísérletezik és próbálkozik, ereszt, szigorít és figyeli a számokat. Ebben az ádáz küzdelemben nem elég a harc a koronavírussal, meg kell küzdeni azokkal is, akik konteoknak felülve, józan paraszti eszük maradékát is sutba dobva lázadnak és lázítanak mindazon intézkedések ellen, amelyek kiutat mutathatnak a járványból. Rekord gyorsasággal készültek hatásosnak bizonyuló vakcinák, amelyek ha nem is száz százalékban védenek a megbetegedés ellen, védetten jó eséllyel elkerülhetjük, hogy életveszélyes állapotba kerüljünk, vagy meghaljunk a vírus miatt. És igen, oltottan is megbetegedhetünk, de elenyésző százalék kockázattal ahhoz képest, mintha nem kaptunk volna oltást. Ez van ma – legalább is a tudomány mai állása szerint. Hazánk a világ élvonalában van átoltottság terén lakosságarányosan. Hamarosan elérjük az 5 millió beoltottat, amikor újabb korlátozásokat lehet majd enyhíteni a nyitási tervnek megfelelően. Újabb szeletét kaphatjuk vissza a régi életünknek.
Tömegével vannak azonban olyanok, akik nem értékelik a lehetőségeket, nem örülnek az elérhető szabadságnak, olyanok, akik nem hajlandóak oltatni, de a korlátozásokat sem akarják betartani, olyanok, akik úgy gondolják, a társadalmi felelősségvállalás szikrája nélkül nekik ugyan azok a jogok és lehetőségek járnak, mint azoknak, akik igen, lehet, hogy a mellékhatások kockázatait vállalva, de oltattak, mert tudják, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy újra szabadon élhessünk. Ezek a vírus és oltástagadók elvárják, hogy semmilyen megkülönböztetés ne érhesse őket, szabadon bemehessenek ők is az állatkertekbe, tömörülhessenek az oroszlán ketrece előtt, maszk nélkül járhassanak-kelhessenek, beszélgethessenek jóízűen egy pofa sör mellett, kacarászva az ismerőseikkel, étkezhessenek étteremben, cukrászdában, bármelyik asztalnál és szabadon terjeszthessék a vírust. Az oltott elvileg védett, nem, akkor miért zavarja?! – harsogják. mert még mindig nem értik.
Magyarországon jelenleg a védettségi igazolvány birtokában, annak felmutatásával és személyi igazolvánnyal való azonosítása után mehetünk étterembe (belső térbe), állatkertbe, arborétumokba, foglalhatunk szállást és még sorolhatnánk azokat a szolgáltatásokat, amelyeket már szabadon vehetnek igénybe a védettek. A kártya hiányában maradnak a teraszok, az utcán fagyizás és az önálló nyaraló bérlése nyári hetekre – de a strandolás már messze nem biztos, hogy megengedett lesz védettség hiányában – erről beszéltek az Ügynek Balaton-parti polgármesterek.
A riportban megszólal Zamárdi, Balatonalmádi és Csopak polgármestere is – egyikük sem tartja diszkriminációnak a védettségi igazolvány megkövetelését. Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere ha tehetné, az egész településre való belépést ahhoz kötné, mivel már most tartanak attól, nem alakulhat-e ki fertőzési gócpont a településen, ha tömegével érkeznek majd a turisták. Ezért aztán nem is vérzik a szívük, amiért a Balaton Sound az idén elmarad. Kepli Lajos volt jobbikos politikus, Balatonalmádi polgármestere konkrétan azt mondja, nem kötelező az oltás, de akkor nem lehet kötelező az sem, hogy védettség nélkül szabadon legyen terjeszthető a vírus, ezért a nem védettek további korlátozása szerinte jogos. Ambrus Tibor, Csopak polgármestere már tavaly kapott hideget-meleget, amiért létszámkorlátozást vezetett be a strandon. Idén még nem tudják, hogyan lesz, de az biztos, hogy a csopakiak biztonságát mindvégig szem előtt kívánják tartani. Az Ügyben megszólaltak már kinyitott és nyitásra készülő szolgáltatók. Kiderült, hogy védettségi igazolvánnyal teljesen szabadon pihenhetünk például a szállodákban, mindenféle korlátozás nélkül. Maszkot sem kell a hotelek területén sehol hordani. Foglalni persze csak és kizárólag védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek és fiatalkorú, kiskorú gyermekeiknek lehet.
Persze vannak lázadók, akik milliós bírság tudatában is bátran hirdetik, sőt abból csinálnak maguknak reklámot, hogy ők bizony nem kérnek védettségi kártyát, várnak egyformán oltottat és oltatlant. Több tízezres csoportba szerveződnek a lázadók, akik még tippeket is adnak egymásnak a jogszabályok kikerülésére. Ezeket is bemutatta a Pesti TV riportja.
Vannak, akik rosszul viselik a nyitás körüli konfliktusokat és vannak, akik örök optimisták és a nehéz helyzetben is a pozitív gondolatokat keresik. Ilyen a veszprémi Petőfi Színház vezetése. Oberfrank Pál igazgató és helyettese, Kellerné Egressi Zsuzsanna azt mondták az Ügynek, hogy ők nagyon bíznak a nézőikben és abban, hogy a színház szentélye nem fér össze a vérre menő harcokkal, így állnak majd a szabályok betartásához a nézők. Egyelőre csak apró lépésekkel haladva engedik be a nézőket: eleinte szabadtéren lesznek ültetett előadások, majd székeket hagynak ki a nézők között és fokozatosan lépnek előre. De eddig sem pihentek. A zárás alatt is végig dolgoztak, játszottak: ők vitték a színházat a nézőkhöz, erkélyek alá, iskolák udvarára, szabadidejükben pedig az oltópontokon és a kórházban segítettek.
Szeretet nélkül, megértés és elfogadás nélkül nem juthatunk túl ezen a helyzeten
– vallja Oberfrank Pál, aki számos kitüntetése mellé a napokban kapta meg Veszprém város egyik legrangosabb elismerését, a Gizella-díjat.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS