Jaj, jaj, aggódik a Nyomóember! Még mindig hiperventillációt képes kiváltani vitéz nagybányai Horthy Miklós a hazai és nemzetközi baloldalból. A kormányzó újratemetésének harmincadik évfordulójára ünnepi megemlékezést tartottak Kenderesen, amelyen Lázár János építési és beruházási miniszter is méltató beszédet mondott. Erre a megdöbbentő hírre azonnal felegyenesedett az SZDSZ szelleme, és tandemben kezdett antiszemitizmuson rettegni és aggódni az országos főrabbi meg az amerikai nagykövet. Nem mintha ne inflálták volna el réges-rég ezt az ütőlapot, de mégis visszatetsző. Persze nem vagyunk naivak, jól tudjuk, hogy a hiperventilláció az Amerikai Birodalom részéről nem Horthynak, sőt nem is az antiszemitizmusnak szól, hanem a magyar nemzeti érdekek folyamatos kinyilvánításának.
Horthynak kétségtelenül voltak politikai erényei és hibái egyaránt, ezeket lehet tárgyilagosan meg érzelemdúsan is elemezgetni és kutatni, de egyvalamit nem lehet elvitatni tőle: tevékeny részvételét és nevét adta ahhoz a korszakhoz, amelyben kiváló államszervezők, politikai, gazdasági és művelődési szakemberek megmentették Magyarországot a Trianonban neki előkészített megsemmisüléstől, szinte újraalapították a szándékosan életképtelenségig csonkított hazánkat. Olyan helyzetből húzták ki az országot és a magyarságot, amelybe a papírforma szerint kilátástalanul és végleg bele kellett volna süllyednünk.
Akit Horthy örökségének rehabilitálása aggaszt, azt valójában esetleg az aggasztja, hogy Magyarország egy évszázada meghekkelte a saját megsemmisítését, és ma is szuverén élni akarás jeleit mutatja. Aki Horthyt örökségének népszerűsítése miatt aggódik, az talán amiatt aggódik, nehogy a magyarok felmérjék, milyen sorsot ácsolt össze nekik a szuperfejlett és szuperhaladó Fényességes Nyugat, és hogy micsoda emberfeletti teljesítmény volt abból a helyzetből talpra állni.
Persze az egész Horthy-téma elé kötelezően kifeszítették az antiszemitizmus-fóliát, hiszen nekünk 1990 óta mindent csak ezen keresztül lenne szabad szemlélnünk a nyugati liberálisok és a hazai, kommunistából lett liberálisok szerint.
Szóval az Egyesült Államokat aggasztja, meg brutális örökség, mi? Egy hónapja volt az évfordulója, hogy ez az USA nevű, rablásból, népirtásból és háborúk szításából felemelkedett kalózállam két röpke villanással megölt 200 ezer embert Japánban. A gyűlölt nácik hónapokon át papíroztak meg logisztikáztak itt nálunk ennyi ember meggyilkolásához, a szabadság országa és bátorság hazája viszont két gyors akcióval képes volt rá. És akkor még nem beszéltünk a 11 éven át nyomorgatott Vietnam civil halottjairól, vagy a Fülöp-szigeteken holttestekből rakott halmokon fényképezkedő amerikai katonákról.
Ha ezt a Pressmant ennyire érdeklik az aggasztó mészárlások, akkor a rövidke, ám annál sűrűbb amerikai történelemben kapirgáljon!
Kényszerpálya, időhúzás
A magyar hagyománynak azonban nem része ez a gondolkodás, hogy tömeggyilkosságokkal oldjuk meg a fájásainkat. Még a saját országunkon belül is jellemzően a magyar lakosság szenvedett el népirtásokat az itt élő kisebbségek (1526-ban a szerbek, 1784/85-ben a románok, 1848/49-ben a románok és a szerbek) részéről. A holokauszt sem magyar találmány, bármennyire szeretnék a progresszív erők minél inkább így tálalni. Itt érdemes kitérni Frölich Róbert országos főrabbi Facebook-posztjára, amelyben a Hitlernek levelet író Horthyt idézi, miszerint folyamatban vannak a zsidók kikapcsolására vonatkozó intézkedések, és meg lesznek teremtve az elszállításuk feltételei.
„Világos és egyértelmű beszéd. Az összes ilyen beszéd miatt nem ismerhettem meg az apám családját, anyám családjának nagy részét. Meg lettek teremtve tudniillik a feltételek”
– fűzte hozzá a rabbi, Lázár Jánosnak is odaszúrva.
Frölich Róbert országos főrabbi (középen) szerint Horthy intézte el, hogy a nácik deportálhassák a magyarországi zsidóságot (fotó: MTI/Kovács Tamás)
Nos, valóban elég kemény szavak ezek Horthytól, ám 1943-ból. A nemzetközi helyzet, továbbá a Nyugat általi nem első és nem utolsó feláldozásunk miatt Hitlernek már 1939-ben sem lehetett őszintén megmondani, hogy világháborúzás meg végső megoldás helyett inkább kezeltesd magad, te nyomorult fajosztrák. 1943-ban még inkább ez volt a helyzet, és mára tudhatjuk, hogy a magyar hintapolitikának része volt a mindennemű német követelésekkel kapcsolatos, a kancellárt roppant mód idegesítő időhúzás is.
Ha Horthynak tényleg célja lett volna 1943-ban a zsidók „elszállítása”, akkor nem tett volna meg minden tőle telhetőt ennek megakadályozására 1944-ben.
Márpedig új kutatási eredményekből tudjuk, hogy a német megszállás közepette igencsak szűk mozgástere ellenére a kormányzó hajmeresztően veszélyes akciót tervezett a zsidó vezetőkkel konspirálva a budapesti zsidóság megmentésére, amikor szembesült vele, hogy a vidékieket tényleg elhurcolták a németek.
Megakadályozhatta volna Horthy a magyarországi holokausztot? – Honi felderítés (VIDEÓ)
Frölich Róbert tehát nem igazán Horthy miatt nem ismerhette meg az apja családját és az anyja családjának egy részét, hanem sokkal inkább azért, mert David Pressman nagykövet országa kiprovokálta hazánk német megszállását, és mert a németek hagyták magukat kiprovokálni. További ok, hogy a németek elszántan irtották a második világháborúban meghódított területek zsidóságát, habár ez bizonyára eltörpül Horthy felelőssége mellett.
Az előbbi videóból ugyancsak kiderül, hogy a deportálások magyar tömegek általi ujjongással kísérése vagy akár aktív támogatása is hazugság. Az a pár ezer csendőr, aki így tett, a nép elenyésző hányadát képezte, miközben sok-sok ezzel ellenkező történetet ismerünk. Egy felvidéki zsidó férfi például úgy tudott megszökni a győri vasútállomáson a Németország felé tartó transzportról, hogy a sorakozó után ellépett a csoporttól a közelben szenet lapátoló munkások közé, és ezek a gyűlölködő magyarok szó nélkül a kezébe nyomtak egy lapátot meg a fejébe egy sapkát, hogy inkább nézzen ki szénlapátoló munkásnak, semmit szökött munkaszolgálatosnak.
Zsidómentő antiszemiták
Persze Horthy – miként azt maga is leírta – antiszemita volt. Arra a korszakra általánosan jellemző volt a kulturális antiszemitizmus; ezt az adott kor összefüggésrendszeréből kiragadni és ma politikai bunkósbotként használni, pláne tömeggyilkosságokkal összemosni igazi SZDSZ-es történelemhamisító tempó.
Ezek az antiszemiták, mint akár a zsidómentésbe kormányzóként belefogó Horthy, vagy a menekülő zsidókat befogadó Hóman Bálint, az életüket kockáztatták a nácik itteni tombolása idején.
Ilyen antiszemiták voltak ők: törvényeket hoztak a zsidók kereskedelmi, pénzügyi, ipari, értelmiségi, oktatási és államigazgatási befolyásának csökkentése, valamint a nem zsidóktól való társadalmi elkülönítésük végett, de amikor a németek elkezdték halomba gyilkolni a hazai zsidóságot, akkor menteni kezdték őket. Az amúgy az amerikaiak által kiprovokált német megszállás nélkül fennmaradhatott volna az a helyzet, hogy Magyarország a komoly korlátozó törvények ellenére is a béke szigete volt a zsidóság számára a környező országokhoz, például Romániához, Szlovákiához vagy Horvátországhoz képest, nem beszélve az osztrák vezetésű fajgermán birodalomról.
Romániában már 1941-ben sem korlátozó törvények határozták meg a zsidók életét, hanem véres pogromok és deportálások (kép forrása: yadvashem.org)
Valóban voltak tehát a zsidókkal szembeni, egyre súlyosabb korlátozások, ezeken van mit bírálni, ám egyrészt ezek még mindig visszafogottabbak voltak a környékbelieknél (aki nem hisz az ilyen jellegű nemzetközi nyomásban, az nézze meg, mennyire könnyű most kimaradni Ukrajna fegyverzéséből), másrészt a magyar vezetésben fel sem merült az, hogy deportálni meg öldökölni kéne – amit a németek szemrebbenés nélkül, a tőlük megszokott ipari precizitással megtettek.
Nem zavarja a zsidókat, hogy visszaélnek a nevükkel?
Amikor tehát ez a nagykövet a magyarországi zsidók lemészárlásában való bűnrészességet emleget, akkor pofátlanul hazudik.
Pressman meg az ő Egyesült Államai egyébként amiatt is aggódhatnának, hogy a magyar zsidóság lágerekbe hurcolását irányító teljhatalmú német helytartó, Edmund Veesenmayer összesen hat évet ült börtönben ezért az apró kisiklásáért.
Már a hatalomátvétel előtti náci párttagságért, tizenegy év SS-tagságért és 437 ezer ember halálának a megszervezésért előbb húsz év járt, de John J. McCloy, a németországi Amerikai Ellenőrző Bizottság vezetője ezt 1951-ben tízre csökkentette, majd McCloy közeli munkatársa és utódja, Samuel Reber még ugyanabban az évben szabadlábra helyezte a náci tömeggyilkost, hogy később egy kereskedőcég megbecsült képviselőjeként mehessen nyugdíjba.
Reber pár évvel később abba bukott bele, hogy Joseph McCarthy szenátor, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elnöke vizsgálatot indított ellene hűtlenség és homoszexualitás gyanújával. Ha már McCarthy-ról van szó, a szenátor a színészek és filmipari potentátok között különösen sok kommunistát vélt felfedezni, akikről utóbb rendre beigazolódott, hogy valóban azok voltak. Az érintettek persze boszorkányüldözést kiáltottak, és volt még egy gyakori „ellenérvük” arra, ha rájuk mutatott a szigorú ujj, hogy „te kommunistának tűnsz”:
„Ez antiszemitizmus!”
Semmi új a nap alatt. Csengey Dénes juthat eszünkbe, aki azt mondta, hogy az alaptalan antiszemitizmus-vád ugyanakkora bűn, mint az antiszemitizmus. Ebben az országban számtalan, a hazájához hűséges, igaz magyar zsidó élt és él. Velük szemben méltatlan ez a hisztérikus mutogatás, hogy amikor egy kommunistát fülön csípnek kommunistáskodásért és/vagy idegen érdekek szolgálatáért, akkor a zsidóságához menekül, arra hivatkozik, attól remél védelmet. Ez miért nem aggasztja a zsidóságot?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS