Lássuk meg a fejlődés ívét a magyar fociban!
Fotó: Hegedüs Róbert
A labdarúgó válogatott nem jutott ki a világbajnokságra. A vereség láthatóan sokként érte a magyar rajongókat, de miközben gyászoljuk a nagy lehetőséget, lássuk meg a fejlődés ívét a magyar fociban!
Valahogy a mai napig be van égve az emlékeim közép a Nemzeti Sport lapozgatása nyolcadikos korunkban a sorakozó alatt. Merthogy a labdarúgás szeretete az a népünk velejárója, így természetesen fiatalon alap dolog volt, hogy követjük a hazai focit, legyen az bajnoki vagy válogatott meccs. Mivel, amiről írok, az a kilencvenes évek közepén történt, így mindenki ki tudja találni, hogy kvázi három évtizede követem a labdarúgás történéseit, akárcsak apáink és nagyapáink tették. Igaz, nekik jóval több öröm jutott, mint például nekem, hiszen ők Alberten, Benén, később Nyilasin és Töröcsiken szocializálódtak. Az én generációmnak a Fradi BL sikerén kívül semmi öröm nem jutott. Nagy különbségek ezek, és ebből is látszik, milyen mélyről jött fel a magyar labdarúgás. Elhagyatott, rozsdás, omladozó lelátójú pályák, kevés néző, panaszos családok, állandó huliganizmus. Ez volt a '90-es évek labdarúgása. A magyar foci beteg volt, amit kínoztak és kritizáltak és amit folyamatosan csak kizsákmányoltak. Elképesztő mélységekből kellett újraépíteni a hazai labdarúgást. A magyar vezetésnek, a magyar államnak itt, ebben a témában kellett nagyot alkotnia. Ezt kellett kitalálnia és ezt a célt a magyar labdarúgás teljesítette.
Lássuk meg a fejlődés ívét a magyar fociban!
Három EB-n vagyunk túl, erősödött a Fradi, erősebb csapatokban játszanak a magyar idegenlégiósok és sokkal többen járunk focimeccsekre. Van egy Szoboszlaink! Szebbek a stadionok, jobbak a körülmények és újra közösségi élmény lett a labdarúgás. Ki kell jelenteni, hogy ez egy sikertörténet! Ennek az útnak a vége nyilván egy VB szereplés, az úgynevezett „Happy End”, ami egyelőre nem következett be. De! Ettől még mi azt az utat, amit be kellett járni, bejártuk. És ez egy óriási dolog és egy nagyon klassz történet. Az álom nem valósult meg, valamiért ez még nem járt nekünk, de meg kell dörzsölni a szemünket és menni kell ezen az úton tovább. Megható volt nézni, hogy sok emberben micsoda KO-t okozott a tegnapi vereség az írek ellen. Természetesen ezt meg kell érteni és a szurkolóknak meg kell élni a játékosokkal együtt a szomorú pillanatokat is, nincsen ezzel gond, csak nehogy benne ragadjunk a negatív hullámban. Ugyanis annyi, de annyi jó dolog történt a magyar labdarúgással, hogy talán nem merész dolog kijelenteni: ha egy VB szereplés volt ennek az ára, akkor legyen. Fájó szívvel, de mondjunk igent erre az áldozatra.
