Pocok út
Higgadt kormányzásra van szükség, itt az ideje lezárni a 2010-2014 közötti rendkívüli állapotot. Igaza van Kövér Lászlónak, a Fidesz ugyan követett el hibákat, arról beszélni is kell, de nem szabad hiszterizálni a dolgokat. A nyugodt párbeszédnek jött el az ideje.
Annyi reményünk van, mint pocoknak a tarlótűzben - ezt az 1994-es nagy választási vereség után mondta Kövér László. Akkor valóban úgy tűnt, hogy vége a polgári demokráciának, a kommunista restauráció visszatér, a polgári átalakulást Magyarország megsemmisülése követi. Ezt a rémálmot erősítette, hogy az SZDSZ, egy szűk csoportja, mint rendszerváltó párt elárulta az alapeszmét, a bolsevizmus tagadását és legalizálta az MSZMP-ből átalakult MSZP-t. Nem volt nehéz dolga, hiszen a választók egy jelentős része ismét a bolsevista csizmát választotta, amely negyven éven át a magyarságot taposta. Erre a pocok hasonlatra utalt ismét Kövér László, a Fidesz Választmányának elnöke a múlt hét végén a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPPE) éves közgyűlésén (19-ik), miszerint a legnagyobb kilátástalanság esetén is van egy pocok út, egy menekülő út. Ezt a pocok utat megtalálta a Fidesz a vereség utáni négy évben (1994-1998), amely nemcsak a reménytelenség helyzetéből való felállást jelentette, hanem azt, hogy a politikai cselekvés iránya az erős, széleskörű polgári szövetség lehet csak, amelynek élére egyetlen párt kerülhet, a Fidesz. Meg is nyerték 1998-ra a választásokat.
Miért kell erről ma beszélni? Hol tart a jobboldal, hol tart a jobboldali kormányzás? Ezeket a súlyos kérdéseket feszegette a fideszes politikus, aki nemcsak előadóként, de egyben az MPPE alapító tagjaként is volt jelen. Ugyanis megint helyzet van. Ha nem is reménytelennek tűnő, de a jobboldal számára politikai veszélyeket hordozó helyzet van kialakulóban. Kövér László a mai támadások hátterét, a népszerűségvesztést, bizonyos szempontból a képviselői helyek csökkenését a múlt olykor megismétlődő hibáiban látja. Sokként érte a Fidesz vezérkarát, de az egész pártot, hogy 2002-ben, ha kis arányban is, de elvesztették a választásokat. Szerinte ez volt a Fidesz legjobb kormányzása, rengeteg mindent tettek az országért - például a fiatalok lakástámogatása, eredményes családpolitika, diákhitel, a Nemzeti Színház felépítése - és mégis vereséget szenvedtek, nem jutott el az emberekhez a jó kormányzás üzenete. A tanulság ebből a Fidesz számára a többi között az volt - mondta Kövér -, hogy cselekedj jót és beszélj róla. Nyilván akkor is a kommunikáció hiányosságai, s a még mindig túlsúlyban lévő baloldali médiahatalom rábeszélő képessége nagy szerepet játszottak volt a balliberálisok néhány százalékos győzelmében. A két választás közötti (2002) hatalmas Kossuth téri szimpátiatüntetés már nem tudta befolyásolni a végső eredményt, de ott született meg a pártokon felüli polgári összefogás, a polgári körök gondolata, s előre vetítette a tíz évvel később megrendezett Békemenet polgári összefogásának, a nép méltóságteljes erőinek megkérdőjelezhetetlenségét.
Nyolc évig kellett várnia a jobboldali, konzervatív, keresztény erőknek, hogy Magyarország teljes gazdasági csődje előtt ismét kezükbe vehessék a kormányrudat. Kövér egy nyugdíjas plébánost idézve így összegezte azt a nyolc évet: vereségről vereségre haladva meneteltünk a győzelem felé. Azonban 2010-re Magyarország a gazdaságilag katasztrofális Görögországgal került egy szintre. Szakadék volt a lábunk alatt - jellemezte a helyzetet a választmány elnöke. Lét és a nem lét közé szorult az ország. Innen kellett talpra állni. Végül is nem először sikerült ez a Fidesznek. Szerinte a legjobb négy esztendőnk a 98 utáni periódus volt, de a legsikeresebb időszaknak mégis a 2010 utáni kormányzás nevezhető. Hasonlatos volt ez az elmúlt négy plusz egy év Magyarország 1920 utáni újjászervezéséhez. Trianon után és most is egy halálra ítélt ország az összefogásnak köszönhetően el tudott rugaszkodni a szakadék széléről és talpra állt.
Hol áll ma az ország? - tette fel a kérdést önmagának Kövér László. Eredményeket sorolt fel, amelyek köztudottak, de a legbüszkébb arra volt, hogy tizenhét éve nem született annyi gyerek, mint most, nem volt annyi építkezés, beruházás, mint most és nem jött annyi turista hazánkba, mint most. Éppen ezért ezt a munkát folytatni, konszolidálni kell, meg kell nyerni a 2018-as választásokat. Szerinte a jelenlegi ellenzék sajtója csak jelenség szintjén kritizál, de bizonyítékai nincsenek. Nyugodt, higgadt kormányzásra van szükség, le kell zárni a 2010-2014 közötti rendkívüli állapotot. A Fidesz követett el hibákat, arról beszélni kell, de nem szabad hiszterizálni a dolgokat. És főként a saját oldalon. Azt át kell engedni az ellenfeleknek. Higgadt, nyugodt párbeszédnek jött el az ideje. Az rejtély és baj - szögezte le -, hogy a magyar társadalomban létezik egy olyan antagonisztikus törésvonal, amely megakadályozza, hogy kezet nyújtsunk a másik oldalon állóknak. Szív magyarok vagyunk - hangsúlyozta - nem vagyunk többek, mint ők, csak másként látjuk a jövőt, a sorskérdéseket.
S talán ez a lényeg. Van tanulság? A pocok út. Mindig kell lennie egy menekülő útnak.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
