Gyurcsány Ferenc levelét megírta

Kísérteties hasonlóság. ,,Szilágyi Örzsébet/ Levelét megírta:/ Szerelmes / Könnyével/ Azt is telesírta”. Az egyik Brüsszelbe, a másik Prágába küldte levelét. De a szándékok mennyire más minőségűek. Az egyik egy volt szerencsétlen magyar miniszterelnök, aki ismételten feljelenti, elárulja hazáját, a másik a hős nándorfehérvári Hunyadi János feleségeként, az ármányokért aggódó anyaként, a még Prágában raboskodó, de később Magyarország nagy királyához Mátyáshoz küldi levelét. Elnézést kérek a hasonlatért, pusztán a szófordulat kedvéért írtam, hiszen minden hasonlat sántít.
Hogyan is lehetne hasonlítani ezt az illetőt jellemben, erkölcsben, bátorságban, hazaszeretetben, a hazáért meghalni kész, két fiút felnevelő Szilágyi Erzsébethez. Nem lehet. De hát mégis, egyszer ennek az embernek a kezében volt a marsallbot, országunk irányítása, amit mégis elcseszett, tönkre tett. A Hunyadiék bezzeg tudták mit kell csinálni. Naggyá és európaivá tették Magyarországot.
Megvédték hazájukat, ha kellett fegyverrel is az idegen betolakodók ellen.
De hát nekünk a XXI. század első évtizedében egy Gyurcsány jutott öt évre országvezetőnek, akinek aztán mára sikerült letornáznia magát egy kis baloldali, izgága, ellenzéki párt elnökévé. Nem szívesen írok róla, de miután megpróbál kijutni nemzetközi porondra, rendre nevetségessé teszi saját magát és sajnos magával együtt Magyarországot. Gyurcsány Ferenc most levelet írt Dimitrisz Avramopoulosz bevándorlásügyi EU-biztosnak, amelyben a kormány nemzeti konzultációjára, plakátkampányára és a határzárra panaszkodik. A Demokratikus Koalíció elnöke levelében azt írja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „tudatosan és szisztematikusan mossa össze a bevándorlókat, a menekülteket és terroristákat, tudatosan kelt félelmet a magyar társadalomban..., idegengyűlöletet, indulatokat szító politikát folytat... és ez nem egyezik a magyar társadalom többségének véleményével”. Aztán még ír arról, hogy a DK támogatja azokat a javaslatokat, amelyek a menekültek EU-n belüli elosztására irányulnak.


Nos, néha az az érzésem van, hogy vannak politikusok - főként a balliberális oldalon -, akik úgy tesznek, mintha nem is Magyarországon élnének. Mintha nem látnák, mi történik országunk déli határain, micsoda vegzatúrának vannak kitéve az ott élő tanyasiak, falusiak, városiak. Mintha nem látnák, hogy mit történik már Budapesten is az aluljárókban, a pályaudvarok és nagyobb terek környékén. Mintha nem látnák, hogy a magyar egészségügy, a hatóságok micsoda erőfeszítést, mennyi pénzt fektetnek abba, hogy a hatalmas migrációs hullám kapcsán ne történjék valami visszavonhatatlan nagy baj - járványok, bűnözés elszaporodása vagy akár terrorista akciók. Milyen blődség azt kérni, hogy a tízezrével ide érkező illegális határátlépők mellé még kapjunk több menekültet az európai kvóta rendszer szerint. Nem látják ezek az emberek, hogy Európa nagy bajba került?
Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és más európai országok most már minden bevetnek, hogy megállítsák a népvándorlást. Persze a végső megoldást egy egységes európai uniós fellépés jelentené. De ez az EU-s vezetők tehetetlensége miatt még ez várat magára. Ezt támogatja a magyar baloldal. Valóban igaza volt Orbán Viktor miniszterelnöknek, amikor tusványosi találkozón azt mondta, hogy ha 2014-ben a balliberális pártok győztek volna, akkor ma már nem ismernénk Magyarországra, nem tudnánk, hogy Magyarországon élünk. Valószínű így lenne. Ezek mindenkit beengedtek volna, fél Afrikát is, csak fogyjon a magyar.

Friss Róbert újságíró a Népszavában sír, kesereg, hogy egy legális magyar politikai párt elnöke olyannyira megfosztatott itthon minden eszközétől, hogy kínjában Brüsszelhez fordult és az európai közösségben kénytelen kiabálni. Azért azt ne állítsuk, hogy minden eszközétől megvan fosztva Gyurcsány vagy akármelyik baloldali. Hiszen abban a sajtóorgánumban, elektronikus médiumban szólalhatnak meg, amiben csak akar. Sajtószabadság van. Talán az a baj, hogy nem jut messzire a hangja, mert vagy blődségeket mond, vagy hazugságokat állít, vagy olyan dolgokat szeretne, ami senkinek nem jó Magyarországon. Egyszóval tessék jól politizálni, tessék jó dolgokat mondani, amire vevők az emberek.
Régen ezek az elvtársak Moszkvába szaladtak tanácsért, utasításért, most Brüsszelbe vagy Washingtonba. Erre nem vevők a magyar emberek. Talán Schöpflin György a Fidesz európai parlamenti képviselője fogalmazta meg ennek a jelenségnek a lényegét: „Már-már elfogadott politikai intézménnyé vált, hogy a baloldal feljelentgeti a Fidesz-kormányt. Gyurcsány pontosan tudja, hogy nincs hatalma Magyarországon, ezért megpróbálja bevonni az uniót a magyar belpolitikába, hogy ellensúlyozza a saját tehetetlenségét”.
A magyarországi, de valószínű a nemzetközi baloldalnak is váltania kell, új hangot kell találnia. Az emberek többsége nem dől be a multikulturális zagyvaságoknak, nem szereti a nemzeti identitást, értékeket feldúló kozmopolitizmus világpolgári látásmódját. Ugyanis egy európai polgárnak - ebbe bele tartozik a magyar polgár is - van eszmerendszere és erős értékrendje. A világpolgárt onnan ismerik fel, hogy nem kötődik semmihez, ide-oda repdes, pillanat alatt elfogadja más népek ilyen-olyan hagyományait, saját népe kultúráját lenézi, otthona bárhol s bárkinél lehet. S ez nem igazán európai, nem igazán magyar. Ma már nem trendi.