Irgalmasok
Nem lehet kertelni, az igazságot ki kell mondani! A terrorizmus, az erőszak belopózott Európába. A különböző kultúrák között egyre nagyobb a feszültség, előbb-utóbb összecsapnak. Persze mindez Bolgár Györgyöt és Lotz Károlyt nem érdekli, szerintük Magyarországon lesznek "drámai dolgok", amiért Orbán Viktor az "irgalmatlanság" évét hirdeti, ráadásul a családi adókedvezménnyel határon túli magyarok tömegeit szabadítja az országra...
Ferenc pápa rendkívüli szentévet hirdetett meg, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll. Ez az év az irgalmasság szentéve lesz, amely tavaly december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepével kezdődött, majd 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.
A pápa szerint senkit sem lehet kizárni Isten irgalmasságából. Ennek kapcsán érdekes telefonos párbeszéd zajlott Bolgár György emblematikus műsorban a Klubrádión, ahol is a Horn-kormány egykori SZDSZ-es minisztere, Lotz Károly az irgalmasság évét méltatta. De mindjárt hozzátette, erről Magyarországon nem lehet beszélni, mert az, ami nálunk történik az az irgalmatlanság éve. Határzárt, szöges dróttal ellátott kerítést építettek, lelketlenül bántak a menekültekkel és a hatóságok szabotálták a menekültjogi státusz megadását. HoIott a migránsok, főként a szírek között sok magasan kvalifikált szakember haladt át az országon. Ezeket be kellett volna fogadni, nagyszerű emberek - mondta a volt miniszter. Innentől kezdve a két férfiú közösen gyalázta Orbán Viktort – a diktátort-, a magyar kormányt, az önkényuralmi rendszert, a sajtó- és szólásszabadság hiányát.
E mérhetetlen elfogultság miatt le is csavartam volna a rádiót, ha nem hangzott volna el még két megjegyzés. Az egyikben egy ellenőrizhetetlen Facebook-bejegyzésekre hivatkoztak, miszerint a magyarok körében nőtt a zsidógyűlölet, az antiszemitizmus. A másik, hogy szóba került a magyar családi kedvezmény és lakástámogatás – a 10 plusz 10 millió forint -, ami a határon túli fiatal magyarok (erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljaiak) gyerekvállalását és tömeges Magyarországra költözését jelentheti. Mibe fog ez nekünk kerülni? - tette fel mindnyájunk nevében aggódva a kérdést a műsorvezető. Nem maradt adós a másik kérdéssel a volt liberális politikus: hová fog ez vezetni Gyuri?
S Gyuri drámai hangon válaszolt is: „Károly, tragédiához! Borzasztó dolgok lesznek itt!” Ilyen stílusban beszélhettek azok, akik Brüsszelbe szaladtak 2010 után azzal, hogy veszélyben a rádiójuk és nincs Magyarországon szólás- és sajtószabadság.
Elgondolkodtam volt kollegámon, aki a „megmondószakmában" valamikor profi újságírónak számított. Ma a gondolkodásában a tényekhez való ragaszkodás, a valóság hű ábrázolása, a valódi információ átadása a köznek, a társadalomnak messze-messze eltávolodtak tőle. De hát mit lehet elvárni úgy általában a liberális újságírástól?
A nagyszerű emberek - ahogyan a volt szabaddemokrata politikus nevezte őket -, nos, ezek a nagyszerű emberek, a menedékkérő migránsok ezrei (szírek, afgánok, irakiak, észak-afrikaiak…) a kölni szilveszter éjszakáján német nők százaival erőszakoskodtak, megerőszakolták, zaklatták, meglopták őket, és hasonló esetek fordultak, fordulnak elő Nyugat-Európa más városaiban is. A Németországot megdöbbentő botrányról a német sajtó és a rendőrség napokig hallgatott, csak a vidéki újságokban jelentek meg félelmetes részletek a tömeges szexuális erőszakról. Ez a fajta liberális sajtószabadság a követendő példa a magyar liberális újságírás számára is: a dezinformáció, az elhallgatás, a hazugság, a megtévesztés a lapok hasábjain, az interneten és a televízió képernyőin is?
Hiszen mindannyian tudtuk – a volt miniszter úr is-, hogy nyáron az illegális, erőszakoskodó népvándorlók tízezrei fittyet hánytak a magyar civil lakosság és magyar hatóságok segítő szándékaira és a külföldi sajtó jelentős része hazugságokat terjesztett a kegyetlenül intézkedő magyar rendőrökről, szívtelen Magyarországról. Ezeknek segített – hazafias alapon - nemzeti érdekeinket elárulva a magyar balliberális média egy része és adtak át hazug információkat hazai balliberális politizálók külföldi politikusoknak.
Nem lehet kertelni, az igazságot ki kell mondani! A terrorizmus, az erőszak belopózott Európába. Különböző kultúrák között egyre nagyobb a feszültség, előbb-utóbb összecsapnak.
Nem elég figyelmeztetés volt a charlie hebdo-i, több újságíró áldozatot követelő merénylet? Nem elég intő jel volt, ami Párizsban történt, most Isztambulban és folytathatnánk a sort? Mi kell még? Miért kell az iszlám világ vallásháborúját Európába importálni? Kinek jó ez? Kik fognak meggazdagodni ebből a sok millió szerencsétlen emberből és ki fog számot adni európai családok százmillióinak, hogy mit csináltak a keresztény civilizáció bölcsőjéből? Merkel, Junckers, Hollande? Hol lesznek ők már akkor!
Úgy gondolom, a politizálásban is van felelősség, de az újságírásban is! A mindenkori politikusnak is van kinek számot adnia, de az újságírónak is. Istennek? Vagy népének? Nem tudom. Az biztos, aki irgalmatlan saját népével, nemzetével szemben és csak rosszat akar, vagy tesz neki, az nem lehet irgalmas másokkal. Különben az egész szemforgatás.
„Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcsesség kezdete”- írta Immanuel Kant a morálról. Erről van szó uraim!
