Sváb buli
Évtizedek óta megrendezik a Svábhegyi Pünkösdi Búcsút az istenhegyi Szent László Plébánia terén, újabb nevén a Diana-parkban. Jó hagyomány, ilyenkor összejönnek a környékbeli „hegyiek”, iszogatnak, beszélgetnek, a muzsikát a budaörsi és a pilisvörösvári sváb fúvószenekarok adják. De jönnek a közeli sváb falvakból is, így például Budakesziről, Solymárról, Budajenőről tánccsoportok, dalárda együttesek.
A hetven évvel ezelőtt elkezdődött erőszakos kitelepítések, deportálások, amikor is 250 ezer magyarországi németet fosztottak meg otthonaiktól, vagyonuktól, hazájuktól. Nos, ez a szörnyű politikai barbárság, ha érezteti is hatását, azért a német nemzetiségi hagyományt, a kultúrát az itthon maradottak ápolják, művelik. És ez így jó.
Ilyenkor erre a búcsúra eljönnek a volt kitelepítettek Németországból és egy kicsit visszaemlékeznek a régmúltra, fogadott hazájukra, annak ellenére, hogy 1946-ban a szovjet fennhatóság alatt élő Magyarország kormánya, a Magyar Kommunista Párt nyomására, a gyűlölet jegyében kiparancsolta választott hazájukból a magyarországi németség jelentős részét. De visszajönnek disszidenseink is - a Kádár rendszer hivatalos, megbélyegző kifejezése -, mert ilyenkor találkozhatnak a régi barátokkal, akiktől anno el se tudtak búcsúzni.
Így találkoztam a pünkösdi búcsúban a Svájcból hazalátogató Kopasszal és Guidóval. Becenevüket még itt, a Diana úti iskolában kapták. Kopasz feje valóban tar. Ő csak hazalátogatott, hiszen Svájcban megtalálta boldogulását, a használtautó-piacon dolgozik. Nem így Guidó, aki svájci „kisnyugdíjas”, feleségével együtt 2700 svájci frankot kap. Többnyire itthon élnek, mert ebből a svájci nyugdíjból jobban meg lehet élni Magyarországon.
Meg aztán magyarnak lenni itthon a legjobb - szerintük.
Őket is érdekli mi történik itt Magyarországon. Svájcban szigorúan szabályozzák a menekültek befogadását és a letelepedésüket. Állampolgárságot legfeljebb 10-15 év múlva kaphat a kérelmező, de azt is csak akkor, ha minden feltételnek megfelelnek: például a kantonnak megfelelő nyelvtudás birtoklása (német, francia, olasz), a svájci történelem, a svájci szokások ismerete és természetesen szükséges a lakóhelyén elvégzett közösségi munka, az igazolt tisztaság, kulturált viselkedés, valamint a büntetlen előélet.
Ezt itthon rasszizmusnak neveznék a balliberálisok. Holott egyszerű a tétel: a bevándorlónak kell alkalmazkodnia a befogadó országhoz és nem fordítva.
Sajnos Magyarországon a hazai Amnesty International nevű nemzetközi civil szervezet nem magyar, hanem idegen érdekeket képvisel. Nem véletlenül kampányolnak a kötelező betelepítésről tartandó népszavazás ellen. Az Amnesty International a terrorveszéllyel kapcsolatos törvénymódosításokat önkényes jogalkalmazásnak tartja és félti az emberi szabadságjogokat. A hazai közvélemény többsége azonban úgy látja, a magyar balliberálisok a brüsszeli politika szolgálóleányai, és tevékenységük jól illeszkedik az Európai Unió bevándorláspárti bosszújába.
Imre, aki Németországból jött haza arról beszélt, hogy Angela Merkel német kancellár népszerűsége rohamosan esik, mélypontra került, immár 22 százalék körül van. A németek többsége nem bízik Merkelben. Ő és a családja kezdetben támogatta a kancellár politikáját, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy a törökökkel kötött alku kudarcba fullad és komoly veszélyekkel jár Németországra nézve évi egymillió migráns befogadása, tízmilliók fordultak el tőle.
Különösen, hogy kiderült, ennek az akciónak az árát a németeknek kell megfizetniük. Szerény számítások szerint is százmilliárd euróba kerülne a betelepítés 2020-ig a német költségvetésnek, ami évi 25 milliárd eurót jelent.
Az is szóba került, Ausztriában, a korlátolt migránspolitikája miatt Faymann kancellár lett az első tisztáldozat. Kénytelen volt lemondani. Nyilván ez csak a kezdet volt, hiszen az Európai Unió vezetői és a Nyugat megmondó politikusai között is a központosított politizálás miatt nő a feszültség. Boris Johnson, London volt polgármestere Brüsszelt bírálta, mivel Hitler és Napóleon mintájára európai szuperállamot akarnak létrehozni, ahonnan eltűnnének a nemzetállamok. Talán éppen ezért akarják az alig korlátozott bevándorlást és kvóták szerint szétosztani az EU 28 tagállama között a gazdasági migránsokat. London volt polgármestere élesen kritizálta Németországot is, amikor kijelentette: „Brüsszel katasztrofális hibát követett el azzal, hogy növelte a feszültséget a tagállamok között, lehetővé tette, hogy megnövekedjen Németország hatalma, átvegye Olaszország gazdaságát és elpusztítsa Görögországét.”
Az elkövetkezendő évek nagy meglepetéseket tartogathatnak az európaiaknak, ha politikusaik nem a nemzeteik érdekeit nézik elsőrendű szempontnak. A Közép-Kelet-Európa állammainak vezetői azonban úgy látszik, észnél vannak.
A svábhegyi bulit a múlt hét végén tehát nemcsak a tánc, a mulatság, az evés-ívás jellemezte, hanem politikai eszmecserék is. Ennek a Hegyvidéki találkozónak a szellemisége egészen biztos nem volt azonos a szocialisták és más neoliberális pártok szellemiségével. A magyar néplélektől mindig is távol állt a parancsolgatás, az idegen országokból érkező utasítások szolgai végrehajtása. Több mint egy évezrede mi mindig a függetlenségünk, a szabadságunk kivívásának, megőrzésének küzdelmeiről voltunk híresek.
Még ha kicsiknek is, jelentéktelennek szeretnének láttatni bennünket a történelmünket meghamisító, az idegen érdekeket kiszolgáló erők.
