Jönnek, s csak jönnek…

Tekintetük üres és hideg. Vékony, összeszorított szájjal, hadarva zúdítják rád hazug vádjaikat, nem ismernek se Istent, se embert, se hazát. Nem számít a barát, se a család. Cinikusak, a gyökereket, a múltat, a hagyományt tagadják, megvetik a múlt értékeit, nem tisztelik az idősebbeket. Tudásuk felületes, kinyilatkoznak dolgokról, emberekről, megvetnek mindenkit, akik nem az ő liberális ideológiájuk szerint élnek.

Marionett figuraként rángatóznak, engedelmeskednek külföldi uraiknak, ahol kiképezték őket, ahonnan pénzt küldenek álcivil szervezeteiknek, ahonnan támadást intézhetnek saját hazájuk ellen. Céljuk a káosz megteremtése, az emberek megtévesztése.

Globális káoszt akarnak előidézni, ezért támogatják a migránsáradatot. Ők a befogadók, szélesre tárnák a kapukat az idegenek előtt, a magyar etnikumot mindenhonnan kirekesztenék. Ők a romlás virágai: megtalálhatjuk őket a Hahásoknál, a Krétakörnél, a Tanítanékban, a TASZ-ban a Momentum-nál és a Soros Hálózat (Open Society Foundation) számtalan “civil” szervezetében.

Hangosan aggódnak a szegényekért, a környezetvédelemért, mindenhol kárognak, hogy miért nem lélegeztető gépet vesz a kormány, miért nem építenek szociális bérlakásokat, miért nem adják a pénzt a hajléktalanoknak és az ötletek ezrei hangoznak el.

Akár egykor kommunisták, ezek is nagy átöltözők. Mint szellemi elődeik, ahol a nyilasból kommunista lett vagy ávéhás. Ugyanazt képviselik, mint a mindenkori szélsőbal: a rombolást, a közvetlen és tágabb környezetük elpusztítását, hazájuk átjátszását idegen érdekeknek. Ezt 1919 óta változatlanul különféle műfajban csinálják. Azzal, hogy védtelenné tették Magyarországot, belehajszolták hazánkat a szégyenteljes Trianonba. Részt vettek, segítettek a második világháború után a szovjet megszállás törvényesítésében, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében. A negyven évig tartó kommunista diktatúra vége felé másodszor is kifosztották az országot. A volt nomenklatúra elsőként és szinte kizárólagosan a már egyszer az apáik, nagyapáik közreműködésével elvett tulajdont - ami állami tulajdon lett -, rendszerváltás ürügyén elprivatizálták maguknak. Régi marxi tétel alapján, akié a gazdasági hatalom, azé a politikai hatalom. Ez történt 1994-ben Horn Gyula megjelenésével.

De tudjuk a liberál-komcsik soha nem tudtak országot kormányozni.

Ebben a mohóságuk akadályozta meg őket. Szétrabolták, megtömték magukat, ami hamarosan a bukásokat okozta. A szocialisták és szabaddemokrata liberálisok háromszor rugaszkodtak neki a kormányzásnak, mind háromszor megbuktak. Itt tartunk most.

De nem hülyék ők. Soros bácsi és hasonmásai előre gondolkodtak. Belülről létrehozták a felhatalmazás nélküli ötödik hadoszlopot, a civilszervezeteket. Legitimációjuk nincs. Senki nem választotta őket, mégis ellenőrizni, irányítani akarja a törvényesen megválasztott parlamentet, kormányt. Ezek rágják belülről szét a rendet, a felépítményt, mindazt, ami magyar több ezer éve. Ez lehetne majd a nagy mű. Igen ám, de ők nem szeretnek építkezni. Ugyanők, a balliberális, anarchista elődök nyomán, az utódok akadályozták meg a Honfoglalás 1100 éves évfordulóján, hogy Magyarország rendezhesse meg az 1996-os Expót. Folytatásként most szeretnék megakadályozni az olimpia megrendezését.

Hát ez nem pusztítás, a pusztítás támogatása?

De ez a flegma pusztítás mindennapos. A PestiSrácok szervezésében Szombathelyről vándorútjára indult a GULAG 800.000 kopjafából álló szoborcsoport, amely a szovjet haláltáborok magyar százezreinek állít emléket. A GULAG emlékév második állomásán Pécsett, a felállított szögesdrótokkal összekötött kopjafa csoportot megrongálták, ledöntötték ismeretlenek. A rendszerváltás legendás művészeinek, az Inconnu csoport alkotását és elpusztult honfitársaink emlékét meggyalázták. Nem volt véletlen. Előzménye, hogy a Város Mindenkié csoport, a Soros által pénzelt “civilek” a kopjafás szoborcsoport elé sátrakban hajléktalanokat telepítettek. Mondván, nem a múltat kell visszaidézni, hanem a jelen problémáit kell megoldani. Ez a nyílt provokáció is jelzi, hogy számukra semmi sem szent, a kommunizmus áldozataira való emlékezés nem fontos. Szimbólumait következmények nélkül meggyalázhatják. Számukra a vörös diktatúra nem egyenlő a náci diktatúrával.

Ezért szörnyű, hogy ezek az alakok csak jönnek s jönnek, ki tudja honnan, milyen körből érkeznek s miből élnek? Rombolnak és nem építenek.