Majtényi

Több mint háromszáz éve, 1711 április 30-án a majtényi síkságon tette le zászlóit a császári fővezér, Pálffy János előtt a kuruc hadsereg Károlyi Sándor vezetésével. Egy álom végett ért, a szabadság álma. A valamikori Rákóczi birtok jutalmul Károlyi Sándoré, az egykori kuruc generálisé lett és ezzel a szatmári béke lezárta a Rákóczi szabadságharcot. Világossá vált, hogy kik a labancok, a németbarátok és kik a kurucok, a magyar szabadságot, a magyar függetlenséget védők.

Egyszóval nem jól cseng a magyar fülekben a majtényi név.

Persze ez csak szójáték. Mégis a magyar történelmi hagyományban nagy jelentősége van a kuruc, a magyar érdekeket védő és a labanc (az áruló), az idegen érdekeket képviselő ellentétnek. Ez máig él. Soha ilyen élesen nincs jelen, mint most. Vannak Magyarországon olyan emberek, akik mindent elkövetnek, hogy ne legyen jó Magyarországnak. Külföldről pénzelik őket, külföldi érdekeket képviselnek, akárcsak háromszáz évvel ezelőtt.

Ebben a globalista világban ez egyre veszélyesebb.

Már nem csak részeket követelnek, hanem mindent, akár egy országot is. Balliberális senkik jönnek fel a mélyből, különböző formában, alakban: nevezik magukat Milla-nak, MoMa-nak, Momentumnak, Párbeszédnek, Együttnek, Európai Baloldalnak és még ki tudja hány nevük van: hatalmat akarnak, megmérettetés nélkül.

Ma köztársasági elnököt, államfőt választanak.

Az Eötvös Károly Intézet elnöke, Majtényi László megméreti magát. Támogatói közül nyögvenyelősen odaálltak a balliberális pártok: az MSZP, az LMP, a DK és a Soros pénzekből élő csapat, az álcivilek - homályos, zavaros tervekkel. Majtényi, a volt ombudsman, aki soha nem objektivitásáról volt híres, mindig az SZDSZ-hez és az MSZP-hez húzott, most ismét a politika színpadára lépett. Soros embere, csaknem 140 millió forintot kaszált intézete számára - ő csak 54 milliót vall be-, no de mindegy. A kérdés az, hogy ki küldte, mit akar, milyen érdekeket képvisel?

A nyilatkozataiból kitűnik, hogy nem ismeri el az alaptörvényünket, amire esküdnie kellene, ha megválasztanák. De erről persze szó sincs. Mégis ott van a parlamentben és belekavar a levesbe. Mindegy milyen eredménnyel, a lényeg a rondítás. Majtényi úgy véli, hogy 2013-ban többségbe jutottak az egypárti bírák az alkotmánybíróság tagjai között és azóta Magyarországon tartalmi értelemben vett alkotmányról nem beszélhetünk. Persze ha ő lenne, akkor mindjárt lenne alkotmányosság. Aztán olyat is mondott, hogy az alkotmányosság nem érdekli az embereket, mert azzal nem lehet fűteni, nem tölti meg az éhes hasat... Nos, egy ilyen ember szeretne pártatlan államfő lenni, aki élből elveti, semmibe veszi a demokráciát, a demokratikus értékeket, aki semmibe veszi az alkotmányosságot. Igaz, a balliberális oldalra is szégyen, hogy egy ilyen ember mögé állnak. Ennyire tellett. A Népszavának nyilatkozva Majtényi László próbajelölt így látja hazája helyzetét:

A nemzeti kétség, a nemzeti depresszió embere, ilyesfajta „pozitív” szellemiséggel szeretne mindenki köztársasági elnöke lenni. Hál' Isten, a többség nem a nyavalygás, hanem a tenni akarás mellett tette le a voksát. A hétvégén Szamosújlakon jártam, a Szatmári Szellemiség Házában, az ország keleti határszélén, úgymond az elmaradottság térségében. A zsúfolásig megtelt épületben a történelemről, a hagyományok megőrzéséről, a megmaradásról, a munkalehetőségekről, a túlélésről beszélgettünk. Ebben óriási gyakorlatuk van a szatmáriaknak, hiszen sok évszazada mindig talpra kellett állniuk, mindig meg kellett újulniuk. Most Mátészalkával, a fény városával az élen - New Yorkkal egy időben 1880-ban Magyarországon itt gyulladt meg a közvilágítás - az embereket nem elsősorban a kétségek gyötrik, hanem a tenni akarás. Majtényi, akár így, akár úgy, nem hívó szó.