Édes álom
Önjelöltek sorakoznak a balliberális oldalon. Egyesek valóban azt képzelik, hogy alkalmasak Magyarország miniszterelnökének Batthyány Lajos, Andrássy Gyula, Tisza István, Bethlen István, Teleki Pál, Antall József és Orbán Viktor után.
Még a legcsendesebb, „legszürkébb” magyarországi miniszterelnökök – Wekerle Sándor, Széll Kálmán – csizmája száráig sem érnek fel műveltségben, kulturáltságban, felkészültségben, humanizmusban, szerénységben az olyan mai ellenzéki politikusok, akik magukat Magyarország első emberének státuszába szeretnék helyezni. Mit tettek le eddig az asztalra? Például a szocialista Szanyi Tibor, a hírhedt Szanyikapitány, aki eddig csak trágárságáról, vagabundságáról, kivagyiságáról ismerhettük. Vagy az egykori MSZP-s alelnök, Csintalan Sándor, aki bukfenceiről, cigánykerekezéséről, pártváltásairól, köpenyegforgatásairól, nagyot mondásairól lett nevezetes. Nem beszélve az elempés Szél Bernadett önjelöltről, aki mindenhol Orbán Viktort lát, nyomort és korrupciót észlel, kiabál, hadar, nem lehet tudni, milyen programot akar megvalósítani, mert nem lehet érteni mondatai végét. Botka László, a szocialisták miniszterelnök jelöltjének miniszterelnöki álma is véget ért, bár meg akarta adóztatni a gazdagokat, kivéve saját magát a Rolex óráival, terepjáróival és luxusutazásaival együtt. Akkor ott van a magyarországi önjelölt miniszterelnökök sorában a sípolós, marihuánás Juhász Péter, az Együtt elnöke, volt Milla alapító, TASZ munkatárs, akit rejtélyes helyekről pénzelnek, mégis cégei mind csődbe mentek. Milyen gazdasági szakember lehet ez?
Édes Istenem! Ezek akarják vezetni a magyar népet?
De hosszú az önjelentkezők sora! Itt van mindjárt Gyurcsány Ferenc, aki már bizonyított az őszödi beszédével, ahol maga vallotta be, hogy kormányzásuk alatt nem csináltak semmit, csak hazudtak s hazudtak. Persze hatalmas kölcsönöket vettek fel az IMF-től – ki tudja, hol van a pénz? –, amit az Orbán-kormánynak, azaz nekünk kellett visszafizetni. Egyszóval sikerült az országot a csőd szélére vezetni. Ez akar újra kormányozni? Na, ne! Aztán Fletó bebizonyította, hogy mennyire szereti népét, mennyire hasonulni tud gondjaival, amikor 2006. október 23-án a békés emlékezőkbe lövetett, és gumibotokkal, kardlapokkal verte szét az időseket, a fiatalokat, a szülőkkel sétáló gyerekeket. Hadd említsem meg még a halk szavú Karácsony Gergelyt is, a Párbeszéd elnökét, aki ide-oda csapodásával szeretne szövetségeseket szerezni, de nem megy, ahogyan egy kerület irányítása is nehézségekbe ütközik. Majd elfelejtettem Vona Gábort, a Jobbik elnökét – szintén önjelöltet –, akiről pontosan nem tudjuk, kihez tartozik, kit szolgál. Avagy már nagyon is tudjuk, hiszen a baloldali babérokra tör, baloldali választókat akar magának megnyerni. Szegény jobbikos választók, jól átverték őket a nemzeti maszlaggal. Vona már alig beszél a nemzetről, a népről, a hazáról. A Momentumról és Gulyás Marcikáról meg több kis jelentéktelen mozgalomról már szót sem érdemes ejteni, mert nagyítóval is nehéz megtalálni őket, hacsak harsányságuk vezet nyomra bennünket. Nos, ez a kínálat. Milyen erőket képviselnek ezek? Nemzetet, bennünket?
Szégyen lenne, ha ebből a kínálatból valaki hatalomra kerülne!
Aztán van itt egy elgondolkodtató megjegyzés, amit Molnár Gyula, az MSZP elnöke tett a hétvégén a szocialisták választmányi gyűlésén: „készen állunk az együttműködésre minden demokratikus politikai erővel, de Horn Gyula pártja nem tárgyal szélsőjobboldali pártokkal”. Horn Gyula pártja, a pufajkásé? Aki részt vett az 1956-os forradalom leverésében? Nem kellene ezt az embert végleg elfelejteni? Nagy nehezen sikerült Károlyi Mihályt, Kun Bélát és társait végre a történelmi valóságában bemutatni; politikai örökségüket a történelem süllyesztőjébe küldeni azoknak, akik részt vettek Trianon előkészítésében, Magyarország tönkre tételében. Tudomásul kellene venni, hogy Horn Gyula részt vett a forradalom leverésében, a megtorlásban és tevőlegesen Magyarország függetlenségének eltiprásában. A határnyitás, a rendszerváltás nem Horn Gyula érdeme, mint ahogyan az agymosott németek, s egyesek minálunk is gondolják. Aki Magyarország miniszterelnöke szeretne lenni, talán tudnia kellene a magyarság történelmét, szeretni kellene a Kárpát-medence magyarságát, a hagyományait, a kultúráját, a nyelvét. Komolyan kellene vennie az erkölcsöt, az emberséget. Képzettnek, felkészültnek kellene lennie. Legyen jövőképe és legyen következetes, felelős, szavahihető. Szó szerint kell felelős magyar miniszterelnöknek lennie.
