Becsengettek

Balassi Bálint akkor is Balassi volt, a végvári vitézek, a török elleni harcok, a hon védelmezőinek megéneklője. Katona József a Bánk Bánnal akkor is az idegen hatalmi befolyás, a magyar nemzeti megújulás hírnöke volt. Ady Endre az Új Időknek Új Dalaival akkor is a magyar költészet egyik legnagyobb alakja maradt, Kosztolányi Dezső a Szegény kisgyermek panaszaival akkor is egy nemzet elárvulását, magányos harcát jelképezte. József Attila, a világ egyik legnagyobb költője volt, akkor is és a fehérek között az egyetlen látható európai maradt.

Egyszóval a diktatúra óráiban sem kellett hazudni, nekünk, tanároknak.

Amivel nem értettünk egyet, arról nem beszéltünk. Nyíltan nem szólhattunk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, nem beszélhettünk a szovjet megszállásról, de sok mindenről igen. Nagy magyar történelmi alakjaink, hőseink, irodalmunk nagy személyiségei mindig utat mutattak, hozzájuk fordulhattunk, ha baj volt. Rajtuk keresztül üzentünk. Abban az időben a magyar fiataloknak, a magyar értelmiségnek különleges képessége volt: az írás és a szavak mögöttes értelmét keresték.

Most, a demokráciában néhány tanárnak, a balliberális értelmiség szószólóinak miért kell hazudni? Miért kell félrevezetni a diákokat néhány tanárnak, néhány moral insanity megmondó embernek? Miért kell egy nemzettagadó politikusnak elárulni hazáját? Nem mondok neveket, de tudjuk kik azok.

Ez a hétvégi demonstráció a CEU és a szabad oktatás mellett egy óriási nagy hazugság volt.

Ti résztvevők, nem veszitek észre? Az a néhány száz fiatal, akiket megtévesztettek és fenyegetéssel rávettek, hogy tüntessen, azok előbb-utóbb – véleményem szerint – megvilágosodnak. Rájönnek, hogy az egész egy nagy átverés! Mi az, hogy szabadország, szabadegyetem? Talán nem szabad ez az ország?

Kár, de TGM-nek hová tűnt az esze? Mindig csak téved, hamisan jósolja a jövendőt. Emlékezzünk! Jó tizenöt évvel ezelőtt, amikor két cigány gyerek összeszurkálta egymást, akkor is azt hazudta, hogy kicsi Józsikát (egyébként két méteres volt) egy magyar fiú szurkálta meg. Kiderült, hogy egy másik cigány gyerek, Mortimer karddal szúrta meg, s mint fegyvergyűjtő volt a tettes. Akkor még erre a nagy hazugságra egy kisebb tömeget, antirasszista demonstrációt tudott a Moszkva (Széll Kálmán) térre összehívni. „Leszúrtak egy fiút a fasiszták!” – mondta. Később bevallotta, hogy tévedett. Spongyát rá! De volt értelme?

A hazudozások miatt fogy folyamatosan az ellenzéki megmozdulások létszáma.

TGM most is tévedett. Azt mondta egy millióan jönnek el tüntetni a demokráciáért. Nem jöttek, csak mintegy ezren. A vak is látja, hogy egy létező, működő demokráciában nevetséges tüntetni a demokráciáért, a tanszabadságért. Mindenki tudja, hogy az is hazugság, amikor azt állítja: „Tiltakozunk, hogy a CEU-t elkergetik Magyarországról, ez a hazánk szégyene, tiltakozunk a genderszak megszüntetése, a tanárok feljelentése ellen, az MTA kutatóintézetek ellehetetlenítése ellen.”

A kétharmados kormány ellen áskálódó CEU-t senki sem akarja elkergetni. Soros törvényen kívüli lovagként próbál egy országban törvénytelenül működni. A genderszakot senki sem akarja megszüntetni, csupán az állam nem akar erre pénzt adni. Mivel ez az áltudomány kártékony és terméketlen. Az MTA kutatóintézetei soha nem kaptak ennyi pénzt a kutatásra, pusztán szeretné tudni az állam, hogy mire költik a pénzét. Talán ez szabad, nem?

Ezt én, mint volt pedagógus, a valódi kádári diktatúrából üzenem néktek. Mi tanárok valóban gúzsba voltunk kötve, de a lelkünk és szellemünk szabad volt. Ti nem vagytok gúzsba kötve, de a lelketeket, szellemeteket buta, genderista, globalista, internacionalista elméletekkel gúzsba kötötték.

Tanárok, diákok szabaduljatok meg a kötelektől, a mázsás horgonyoktól!

Becsengettek. Tévúton jártok. Amiért tüntettek, azzal sosem volt baj. A baj az, ha egy országban káosz van, rendetlenség, akkor lehet a zavarosban halászni. A háttérben ilyen erők húzódnak meg. Gondoljunk csak Ukrajnára, Macedóniára, az arab tavaszra. Ezt akarjuk? Csak mi, magyarok járnánk rosszul.