Átpolitizált bírók
A rendszerváltás utáni huszonkilencedik évben van egy testület, amit alig legyintett meg a változás szele.
Ez a testület a magyar bíróság, amelynek egy része továbbra is magában hordozza az egykori pártállam legrosszabb jellemzőit. Mindenkinél mindent jobban tud, tévedhetetlen, tekintélyelvű, nem lehet kritizálni, pártatlannak mondja magát, de nem az, nem lehet felülbírálni, a bíróság függetlenségének álarca mögött valójában meghatározó vezetői balliberálisok, részt vesznek a Soros-féle érzékenyítő továbbképzéseken és jelentős erőt képeznek a nép többsége által megválasztott, nemzeti gondolkodású kormánnyal szemben.
A rendszerváltás óta, a valóban független bíróság egyfajta diktatórikus hatalmi ággá nőtte ki magát, erre persze nekik senki sem adott felhatalmazást. Így az emberek olykor kapkodják a fejüket a különböző ítéleteken, bírósági döntéseken. Elgondolkodnak, hogy ezt meg azt a bírói ítéletet áthatja-e a politika, vagy csupán az igazságszolgáltatás rendes menetét látják.
Nagy port vert fel a Biszku-per. Miután az Alkotmánybíróság jóvoltából elmaradt a Rákosi-és a Kádár-rendszer gyilkosainak, gazembereinek felelősségre vonása, magyarán az igazságtétel (ezrek, tízezrek úszták meg büntetlenül), így mindenki azt figyelte, hogy a kádári politika utolsó mogulja (belügyminiszterként ő kérte 1956 leverése után az MSZMP KB ülésén, hogy még több kivégzést hajtsanak végre) milyen büntetést kap. Megjegyzem, nevéhez fűződik a többi között a salgótarjáni sortűz több száz halálos áldozatainak száma. Az ügyész életfogytiglant kért az aljas indokból elkövetett emberölésekért. Végül az évekig elhúzódó per három év felfüggesztett ítélettel zárult. Mindezt dr. Steiner Gábor bíró követte el 2015-ben. Egy évre rá Biszku Béla 94 éves korában meghalt.
Politikailag motivált volt a bíró? Nem tudom.
Mindenesetre érdekes volt az ítélet, miután az ügyészség az életfogytiglant megalapozottnak vélte.
De ugyanezt csinálták bíró társai más sortűz-pereknél is. A mosonmagyaróvári sortűz (kétszáznál több halott) katonai parancsnoka is megúszta, ágyban, párnák között halt meg. Bár Dudás István nyugállományú ezredest három év végre nem hajtandó fegyházbüntetésre ítélte a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság, a pert elhúzták és másodfokon megszüntették az eljárást, mert a sortűz parancs elrendelője közben meghalt. De nem született végrehajtandó ítélet egyik sortűz perben sem (ezerkilencszázötvenhatban 66 ismert sortűz volt), megúszták az egri és a tiszakécskei gyilkosok is.
Nem véletlen, hogy felmerül a gyanú az emberekben, hogy a politika, az elfogultság áthatja egyes bírók tevékenységét.
Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája a Demokratában nyilatkozott, és a politikai motiváltságra példaként említette a Biszku-pert, a Laborc Sándort felmentő ítéletet, vagy azt, hogy a Fővárosi Törvényszék húsz bírája fordult az Alkotmánybírósághoz a 2010-ben meghozott semmisségi törvény miatt. De a politikai motiváltság bizonyítékának gondolja a nyugalmazott bíró azt is, amikor 2006-ban a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Budai Központi Kerületi Bíróság nyomozási bírái, akik futószalagon tették előzetesbe az embereket, kiközösítették és „árpádsávos bírónak nevezték” azokat a társaikat, akik a döntéseket másodfokon iránymutató érvelésekkel megváltoztatva szabadlábra helyezték az érintetteket. Szerinte az is probléma, hogy a szocialista-liberális kormányok idején nagyon megnézték, hogy kiket vegyenek fel bírósági fogalmazónak, és amikor a bírók nyugdíjazásával lefejezték a bírói kart, akkor ezek a politikailag motivált fiatalok előre léptek.
A nyugalmazott bíró beszélt arról is, hogy Gergényi Péter ellen csak katonai bűncselekmények miatt indult eljárás, pedig teljes felelősség terheli 2006 őszéért. Kiemelte, már akkor tudni lehetett, hogy a Gergényi-perből nem lesz semmi, amikor a másodfokon eljáró Ruzsás Róbertre bízták az ügyet. Szerinte Ruzsás a Biszku-ügyben már bizonyította, hogy „mire képes és mire nem”. Völgyesi az interjúban kijelentette azt is, hogy nem érti, Budaházy Györgyöt miért ítélték hosszú börtönévekre. Szerinte, ha Budaházy tizenhárom évet kapott, Gyurcsány Ferencet életfogytiglanra kellene ítélni, hiszen 2006 őszén a hatalom végigverte, levadászta az embereket, amivel a lakosság megfélemlítése volt a céljuk.
A bíró szakma hasonlít az orvosi mesterséghez. Jelentős részük nagyapáról, apáról fiúra örökölte tisztségét, hivatását. Csak amíg az orvosi szakma politikamentes volt, addig a bírói szakmában, a szovjet megszállástól, 1945-től kezdődően sok bíró elfeledte esküjét, az igazság képviseletét, és vérbíró lett, nevét adta a kommunista koncepciós perekhez.
A rendszerváltás után továbbra is a régi nómenklatúra elvtársai irányították a bíróságokat.
Láthatatlan, de mindenki által ismert szűrőn keresztül juthattak az egyetemről a végzősök bírói székbe. A megbízhatóság fontos szempont volt. Azt fel sem tételezem, hogy ma is dolgozhatnak olyanok a bíróságon, akiknek felmenőik között vérbírák dolgoztak.
Mindenesetre egyes bírói ítéleteken egyértelműen érezhető a politikai motiváltság, és egyes döntésekben a bírói hivatásrend törvényeinek tilalma ellenére a baloldali eszmei társutasság érhető tetten. Az utóbbi időben több bíró, igazságügyi szakember szorgalmazta, hogy a bíróságokat is átláthatóvá kéne tenni és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megőrzése érdekében vizsgálni kellene a bírók életpályára való alkalmasságát.
Ez – természetesen – kudarcba fulladt, mert sértette volna a „bírói függetlenséget”.
Úgy néz ki, minden megy a régi szerint. Legutóbb teljesen aránytalanul, jogkörrel és hatalommal visszaélve országos elfogatóparancsot és körözést adott ki a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese, Szarvas Szilveszter ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy, a Czeglédy-ügyhöz kapcsolódó rágalmazási ügyben, kollégánkat ráadásul arccal és névvel, személyes adataival a Police.hu körözési listájára is feltették a bűnözők közé, mintha Szarvas Szilveszter is az lenne. Azaz bárhol az országban elfoghatták és őrizetbe vehették volna (a bírói meghallgatásig) az újságíró kollégánkat. A körözésről és az elfogatóparancsról mit sem tudtunk; az érthetetlen és megdöbbentő tényre a PestiSrácok.hu egyik olvasója hívta fel a figyelmet, aki azzal jelentkezett szerkesztőségünk e-mail címén, hogy
„biztos valami félreértés lehet, de a Police.hu tanúsága szerint Szarvas Szilvesztert körözi a rendőrség”
. Kollégánk azóta megjelent a Pesti Központi Kerületi Bíróság ügyeletes bírója előtt és a bírói szabálytalanságokat is ismertetve elérte, hogy február 19-én Szarvas Szilveszter ellen visszavonják az országos elfogatóparancsot.
A PestiSrácok.hu – ahogy az esetről beszámoló cikkben kijelentette – vérlázítónak, elfogadhatatlannak, nonszensznek és teljesen aránytalannak tartja, hogy egy másnak, vagy másoknak nem tetsző cikk miatt indított rágalmazási ügyben elfogatóparancsot adjanak ki újságírók ellen, mint ahogy az újságírók rendőrséggel való előállítása is túlzás és aránytalan.
Ugyanakkor a PestiSrácok.hu információi szerint a Dózsa György úti halálos kimenetelű tömegbaleset egyik vádlottja, a letartóztatásból nemrég súlyos szívbetegségére hivatkozva szabadult M. Richárd rendre egy XIII. kerületi konditeremben „rehabilitálódik”, amit a portálunkhoz eljutott olvasói fotók is igazolnak. A képek azután készültek, hogy a férfi több mint egy hete kiszabadult a börtönből. Értesüléseink szerint a nehézfiú legutóbb csütörtök délelőtt járt az ismert budapesti edzőteremben. Ahhoz képest, hogy az orvosszakértői vélemény szerint a kecskeméti maffiaper egykori vádlottjának szívbillentyű-elégtelensége van, nagyon is fitten emeli a súlyokat. M. Richárd az Indexnek elismerte, valóban ő van a fotókon, de állítása szerint csupán
„átmozgató edzést”
végzett.
A Dózsa György úti halálos baleset egyik vádlottja, M. Richárd 2018 vége óta volt fogva, mivel előtte többször is megszegte a házi őrizetnek megfelelő bűnügyi felügyelet szabályait, illetve a gyanú szerint kenőpénzzel próbálta befolyásolni az ellene indított eljárást. A Pesti Központi Kerületi Bíróság február 11-én végül azért szüntette meg nem jogerősen M. Richárd letartóztatását és rendelte el Budapestre valamint Pest megyére való, nyomkövető nélküli felügyeletét, mert a férfi egy szakértői vélemény szerint súlyos szívbeteg.
Mit mondjon erre a laikus?
Egy dolgát végző újságírót egy szintre emeli a bíróság a maffiaper egykori vádlottjával? Ugyanolyan bűnöző, mert adminisztratív hiba miatt egyszer nem jelent meg egy tárgyalási napon? Az nem igaz, hogy egy bíró nem tud mérlegelni az esetek között, hacsak nem valami komoly oka van a bírónak a megfélemlítésre vagy netán politikai törlesztésre.
Holott Tömöry bírónőnek tehát semmi más dolga nem lett volna, mielőtt egy, a költségvetésnek a gyanú szerint sokmilliárdos kárt okozó bűnszervezet kedvében járva (Czeglédy-ügy) elfogatóparancsot ad ki Szarvas Szilveszter ellen, minthogy igénybe veszi a PestiSrácok.hu általuk is jól ismert elérhetőségeit! A PestiSrácok.hu előző írásában kifejezte, hogy megdöbbentőnek, a Médiaalkotmány és az Alaptörvény szellemiségével teljességgel összeegyeztethetetlennek, továbbá az eljárási jogszabályokkal is ellentétesnek tartja Szarvas Szilveszter bűnözőként való megbélyegzését, a kiadott elfogatóparancsot. Azt is leszögeztük, hogy kérjük a Magyar Országgyűlés minden jóérzésű képviselőjét, hogy kezdeményezze és támogassa a sajtószabadságot alapjaiban fenyegető, pártállami örökségként ránk maradt, börtönbüntetést és a mostanihoz hasonló üldöztetést megengedő büntetőjogi szankciók kiiktatását!
Itt tartunk most. Ideje lenne pártatlanul, minden ügyben, minden hátsó szándék nélkül a valódi igazságszolgáltatást gyakorolni.
A vezető képen a Bencsik Andrást egy nem is általa írt vezércikkért letöltendő börtönre ítélő, nyíltan Gyurcsány-rajongó Cserni János bíró látható. Manapság Handó Tünde munkatársaként dolgozik az Országos Bírói Hivatalban. Fotó: Magyar Nemzet
