Nincs retúrjegy...

Közép-Kelet Európában még van remény, közelebbről Magyarországon, mert mi más utat választottunk – fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök 21. évértékelő beszédében. Korszakos volt ez a beszéd, mert először hangzott el magyar miniszterelnöktől, hogy

„fel fogjuk számolni a szegénységet Magyarországon”

, vagyis a jobboldal el fogja végezni azt a munkát, amit a baloldal soha nem tudott és nem is akart elvégezni. Ezt azért lehetett ilyen bátran kijelenteni, mert ennek az alapját ez a pártszövetség (Fidesz-KDNP) kilenc év alatt megteremtette. Korszakváltó volt ez a beszéd, mert példátlan méretű és mértékű családvédelmi akciótervet jelentett be. A hét pontból álló csomag – nem Bokros csomag! – a szülőknek, a nagyszülőknek, a nagycsaládosoknak, egyáltalán a gyerekeknek nyújt óriási kedvezményt. Ha ez megvalósul, kijelenthető, hogy Magyarországon érdemes családot alapítani, érdemes családban élni, minél több, a családban születendő gyerekkel.

Ha szegény Fekete Gyula író, demográfus ezt megélhette volna!

Fekete Gyula még 1992-ben, a

Véreim, magyar kannibálok

című kötetében összefoglalta első számú társadalmi bajunk diagnózisát: a népességfogyás problematikáját. Az MDF egykori egyik alapítója egy korai rendszerváltó nyilatkozatában azt mondta, hogy reményei szerint az első szabad nemzeti kormány ciklusának végére, de legrosszabb esetben is 1995-re reméli, hogy a népességpusztulás tendenciáját megfordítja az Antall-kormány nemzetpolitikája, és végre megint gyarapodni fog a magyarság. Sajnos ez nem történt meg. Sőt, romlott a helyzet.

A szocialista, szabaddemokrata kormányok tizenkét éve alatt (Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon) a Bokros-csomaggal, a felsőoktatási tanulmányok fizetőssé tételével, a diákhitelek kamatainak megemelésével, az egészségügyi intézkedéseikkel (kórházak, vidéki egészségügyi intézetek intézmények bezárásával), a gyed megszüntetésével, a 13. havi nyugdíj eltörlésével, a devizahitelesek kamatterheinek emelkedésével, az önkormányzatok eladósításával, a vállalkozók adóterheinek növelésével, a lakossági energiaárak folyamatos emelésével, az ország gazdasági, stratégiai ágazatainak kiárusításával a csőd, a tönk szélére sodorta Magyarországot. A családok valóban végveszélybe kerültek. Másfél millió családot a kilakoltatás réme fenyegette. Az országot, az ország lakosságát valóban az mentette meg, hogy 2010-ben a választók kétharmada bizalmat szavazott egy olyan jobboldali pártszövetségnek, amely már egyszer bebizonyította 1998 és 2002 között, hogy számukra Magyarország az első.

Ez a mostani hétpontos családvédelmi terv az elmúlt csaknem egy évtized felelősségteljes, tudatos gazdaság- és növekedéspolitikájának az eredménye. A lopás, a korrupció, a tolvajlás, a gazdasági bűncselekmények sora, a leépítés az MSZP-SZDSZ kormányok sajátja volt a fővárosban (Demszky Gábor vezetésével) és az országban egyaránt. Ez már a múlté. Kár, hogy Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István, Makovecz Imre, Gyurkovics Tibor, Jókai Anna és sokan mások, akik ezért harcoltak, ezért az újjászületésért, ezt nem érhették meg.

A magyar népességfogyást egyszer már meg akarták állítani az 1950-es években, az úgynevezett Ratkó-korszakban, amikor is Rákosi Mátyás Ratkó Anna egészségügyi miniszter bízta meg a több gyerek születésének levezénylésével. Ami azt jelentette, hogy betiltották az abortuszt. Amelyik orvos ezt műtétet elvégezte, az börtönbe került. A terhes anya magzatelhajtását csak egy pártállamilag ellenőrzött orvosi bizottság alapos indoklása alapján engedélyezhette. Valóban, ebben az időben több gyerek született (a Ratkó gyerekek), de hogyan és milyen körülményekbe? Dúlt a véres kommunista diktatúra, lisztet, cukrot csak jegyre lehetett kapni, hétvégekre jutott a családi asztalra némi hús. Kitelepítések, padláslesöprések, magántulajdonok államosítása, társbérletek százezreinek kialakítása, parasztgazdák kolhozba, termelőszövetkezetbe hajtása – mindezek az erőszak, a gyilkosságok és a félelem légkörében történtek. Így kellett akkor családot alapítani.

Hál' Isten, ez már csak a múlt!

Ezeket csak azért írom le, mert a jelenlegi balliberális ellenzék, a Jobbikkal együtt, akik szellemi, néhányan vérbeli rokonaik az egykori bolsevistáknak, bizony ellenséges szemmel nézik a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmet, a magyar családok, a magyar jövő építését. Továbbra is fújják azt a mantrát, hogy a magyar fiatalok kilátástalanságban élnek, tízezrével hagyják el az országot évről-évre, brutális léptékű a korrupció, az EU második legszegényebb népe a magyar. A Demokratikus Koalíció önmagát hozta, illetve Gyurcsány világát, amikor ezt nyilatkozzák: „Egy beteges hazudozó évértékelőjét hallottuk”.

Valójában a néhány tíz, vagy félszáz hétvégi tüntető most már egyértelműen a valóság és önmaga ellen menetel.

Nem fogják fel, hogy az a harc, ami az elmúlt években Magyarország érdekeiért folyik, az halálosan komoly és sikeres. A magyar kormány bevándorlás-ellenessége, szociál- és családpolitikája beleivódott a nemzetközi politikába is. Ezeket a tételeket már nem lehet kikerülni egy odavetett mondattal, hogy Magyarországon nincs jogállamiság.

De ami még ennél is kártékonyabb ellensége az építkezésnek, az az irigység és a butaság maga. Minden kiemelés nélkül írom le, hogy a HVG ezt tudta kihozni a Várkert Bazárban elhangzott Orbán beszédből: „Megpróbáltuk összeszámolni, mennyi pénzébe kerülhet az adófizetőknek ez az ígérethalmaz, amely a miniszterelnök évértékelőjén hangzott el. Teljesül Orbán álma: három gyerek, három szoba, négy kerék. De ki nyer vele?”

Ti is gyerekek!

Amíg mocskolódtok, a Ti családotok is megkapja a részét. Ja, hogy ez mibe kerül az adófizetőknek? Ez a jó kérdés. Hozzátehettétek volna, hogy mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna venni! A Népszava csak annyit tudott hozzátenni Gyurcsány szavaival: „Lázadni kell!” Vagy: „Megremeg a rezsim, ha együtt lengenek a zászlók!”– azaz az MSZP és a Jobbik zászlói. Jaj, csak ennyit tudtok mondani? Erre a csodás, nyitott társadalom programra nem fognak beindulni a felszabadító tömegek, seregek.

Komolyra fordítva a szót. A káoszteremtők és nemzetvesztők, a lázítók, a magyarutálók bel-és külföldi támogatói jelentős erőt képviselnek. Nem kell őket lebecsülni, bár a végső szót mi magyarok, a valódi többség mondja ki. Kis János, az egykori SZDSZ elnöke, az egykori Lukács György tanítvány nem szakadt el a Kommün, a Tanácsköztársaság dicső napjaitól. A Magyar Narancsban található írásában üdvözli ellenzék lázadását, amely végre megtalálta a kitörési pontot és fantasztikus diadalt aratott. Azaz megtalálta az erőszakban a kitörés lehetőségét. És a marxista, maoista Kis János azzal is egyetért, mint Heller Ágnes, hogy a baloldali ellenzéknek össze kell fogni a Jobbikkal, amely ugyan antiszemita, rasszista múlttal (és jelennel) rendelkezik, de az nem számít. A közös ellenség Orbán és a rezsimje. Azt kell legyőzni.

Aztán Soros György és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi erők továbbra is a nemzetállamok felszámolásán dolgoznak. Nem családokban kell gondolkodni, hanem afrikai, ázsiai bevándorlókban. Ez oldja meg majd a népesség fogyást – szerintük.

Köszönjük. Ez nem kell. Erre a vonatra nem szállunk fel.