Hableány

A hajóban valószínűleg még mindig ott vannak az áldozatok (négy embert még keresnek, négyet nemrég emeltek ki), akik örök álmukat alusszák. E tragédia minden hírt felülír – a válaszunk, az élet igenlése mindennél fontosabb, eltörpülnek mellette az eddig fontos hírfolyamok. Mi lesz Manfred Weberrel? Hogyan leckézteti Európát Soros? Hányadik levelét írja meg Szanyi Tibor. Hányadik pártját váltja, hányadik ötletével hozakodik elő Karácsony Gergely? Miként tülekednek a főpolgármesteri székért Puzsér Róbert, Kerpel-Fronius Gábor, Schmuck Andor vagy Kálmán Olgica, a „független" újságíró”, aki Dobrev Klára hívó szavára azonnal a csatasorba állt?

Ilyenkor, amikor emberek ennyire értelmetlenül halnak meg, minden-minden lényegtelenné válik.

Igen, lényegtelenné válnak a Kálmán-Ujhelyi-féle karrieristák, az önző, külföldről pénzelt Jávorok, Tóth Bercik, Cseh Katkák vágyai, törekvései és további pusztításai.

Tudjuk, a Hableány sétahajó május 29-én este süllyedt el a Margit híd közelében, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A fedélzeten 35-en tartózkodtak, 33 dél-koreai állampolgár és a kéttagú magyar személyzet. Csupán hét utast sikerült kimenteni.

A Hableány sétahajó kapitányának a lánya az RTL Klubnak adott exkluzív interjút. Minden nap beszéltek telefonon, utoljára a baleset előtti napon találkoztak, amikor gyereknap alkalmából fagyizni mentek „

Iszonyatos fájdalom, ha arra gondolok, hogy az volt az utolsó”

– mondta az utolsó találkozójukról a lány, aki fantasztikus apának és fantasztikus hajósnak nevezte néhai édesapját. A lány, könnyeivel küszködve, arról is beszélt, nap mint nap a Margit hídon jár át dolgozni, és mindig eszébe jut, hogy az édesapja ott fekszik a Dunában.

Közben percről percre újabb hírek látnak napvilágot az MTV 1-en. A búvárok megtalálták a hajó kapitányát a vezérlő hídon, aztán sorban hozzák fel az áldozatokat a hetven éves hajótestből. Négy turista testét még keresik.

Aztán megható pillanatok következnek. A mentőalakulat tagjai közül többen tisztelegtek a balesetben elsüllyedt Hableány turistahajó roncsából kiemelt holttest mellett, a hídnál horgonyzó uszályon. A hajón szolgáló magyar matrózt már korábban megtalálták. Őt is családja, édesanyja, szerettei gyászolják.

A hajósok különleges anyagból vannak gyúrva, főként a magyarok, így hallottam. Kemény, bátor fiúk. Ismertem, ismerek közülük többet is. A hajósok, a nehéz munka végeztével sokszor betértek az egykori Matróz, Kikötő, Sziget Sörözőbe – így változtak a nevek idővel –, a Bem rakparton, a mai Revolution 56-ba, ahol néhány korsó vagy matrózfröccs (sör rummal) kíséretében órákig beszélgettünk. Sok hajóstörténetet hallottam ott a mátraballai öreg gépésztől és Babától, Pétertől, Zsolttól, Csabikától vagy Indiántól. Egyik sem volt ilyen tragikus. Feleségem, Nelli szerint, aki huszonöt évig vezette ezt a kocsmát, járt nála a Hableány kapitánya is, akit jókedélyű, de szigorú emberként ismert. El tudom képzelni, hogy amikor legázolta hajóját a Viking óriása, miként küzdhetett életéért.

Ez „kivégzés” volt, nem szokványos hajóstörténet.

Ugyanígy drámai lehetett a dél-koreai turisták halála is. Pihenni, látni, kikapcsolódni jöttek több ezer kilométerről Budapestre, s ez várt rájuk. Sok száz dél-koreai hozzátartozó várta őket vissza. Az információk alapján a szállodahajó ukrán kapitánya nem látott, nem hallott semmit az első percekben, csak beltrafált a több száz tonnájával a kis hajóba. Valóban így volt? Miért törölte ki az okostelefonjából az információkat? Honnan volt 15 milliója, hogy szabadon védekezhessen? Miért váltotta le védőügyvédjeit? Miért szaladt el a Viking hirtelen Németországba, és most miért kellett visszatérni, miután a hajó orrát újrafestették, Magyarországra? Miért halt tragikus halált 28 ember? Ki a felelős?

Megválaszolatlan kérdések, amelyek válaszra várnak.