Pitiánerek

Kétségbeesett belső harc dúlt eleinte az MSZP berkeiben az európai parlamenti választás végeredményének lezárásakor, miután kiderült, hogy csupán egy mandátum jut a szocialistáknak. Végül is győzött az, aki a legjobban befeküdt az európai liberálisoknak, a szociáldemokratáknak és a zöldeknek. Az igazi píszí /PC/, azaz a politikai korrektség lett a nyerő. Persze Magyarországon más véleménnyel vagyunk a politikai korrektségről. Mi úgy gondoljuk, hogy a nyílt párbeszéd, és nem a sunyiság, a hazudozás, hanem a valóság feltárása, az őszinte beszéd az igazi – még ha fájdalmas is – az a korrekt.

Tehát a nyugati mércével mért Ujhelyi István megy Brüsszelbe – döntött szombaton titkos szavazással az MSZP választmánya.

Ismert, az MSZP–Párbeszéd a voksok 6,68 százalékát kapta múlt vasárnap az EP-szavazáson, és mindössze egy képviselőt küldhet az EP-be a pártszövetség.

A tét mindössze az volt, hogy a listán második Ujhelyi, vagy a harmadik Szanyi Tibor legyen a képviselő.

Kunhalmi Ágnes a választmányi ülés után közölte, kétharmados többséggel úgy döntöttek, hogy fenntartják az EP-lista sorrendjét, amelynek értelmében Ujhelyi István EP-képviselő képviseli a pártot a következő öt évben is Brüsszelben. A választmányi elnök hangsúlyozta, az MSZP továbbra is a nemzeti együttműködés rendszerének ellenfele és az együttműködésben látja az egyetlen lehetőséget arra, hogy a következő, őszi önkormányzati választáson sikeresen küzdjenek a NER helyi képviselőivel szemben.

Világos az MSZP üzenete: továbbra is harcolnak a magyar nemzet ellen és nem képviselik a magyar érdekeket az Európai Unióban.

Egyébként secko jedno=vsetko jedno(szlovákul), azaz minden mindegy, hogy Szanyi Tibor vagy Jávor Benedek ment volna Brüsszelbe. Szanyi kapitányban talán több a magyar virtus, a jópofaság, de jó pénzért ő is inkább képviseli a balliberális oligarchákat, mint megtévesztett választóit. Jávor Benedek az ismeretlenség homályából került elő, zöld őrületeivel, a paksi beruházás elleni támadásaival valószínűleg egy magasabb rendű, multinacionális, globalista érdeket képviselve, aminek megbízatásából most kibukott. Úgy látszik a magyaroknak nem volt szimpatikus az ábrázata. S maradt az MSZP-nek ez a kis pitiáner Ujhelyi, aki támogatásáért cserébe a SZEVIÉP-pel újjáépítte a házát, vagyonnyilatkozata hiányos és eddig minden bevándorláspárti határozatot megszavazott, miközben ott kullog a kis tehetségű Timmermans táskahordozójaként.

A többi között így állnak most fel az önkormányzati választásokig a szocialisták: egy helyesen írni nem tudó, patkányozó Bangónéval, egy televíziós studió ajtónak nekirohanó Kunhalmi Ágnessel, egy megkeseredett, őskomcsi Szanyi Tiborral és egy íztelen, szagtalan, a Fidesz politikusainak börtönbe zárásával fenyegetőző Tóth Bertalannal.

Az Európai Parlamentbe bejutó magyar balliberális ellenzékkel tehát nem büszkélkedhetünk.

Mindenhol erkölcsi foltok, múltbéli bűnök, súlyos emberi gyengeségek, az ország és az emberek kifosztása (devizahitelek, vissza nem fizetett kölcsönök, stratégiai ágazatok áron aluli eladása stb.) kísérik cselekedeteiket. A zsidózó, a parlamentben listázó, majd a balliberálisoknak aláfekvő jobbikos Gyöngyösi Márton megy Brüsszelbe, hogy elfoglalja a csúfos választási vereséget elszenvedő Jobbik egyetlen egy mandátumát. Képzelhetjük, hogy milyen érdekeket fog ott képviselni öt éven át Gyöngyösi.

Nemkülönben a Momentum két képviselője, akik beolvadni látszanak a DK-ba. Itt van például Cseh Katalin, az állítólagos nőgyógyász, aki egy rádióban önmagát Professzor Paprikának nevező aktivistával beszélgetett. Nos, Papp Réka Kinga elképesztő módon, botmixerhez hasonlította a műtéti abortuszt, amire a szülész-nőgyógyász végzettségű Cseh Katka, aki azonos a Momentum vasárnap megválasztott EP-képviselőjével, Cseh Katalinnal, csak idétlenül nevetgélt, majd hozzátette: „Ezt még nem hallottam (...) Majd elterjesztem én is a kis körömben.” Hab a tortán, hogy az orvosi esküjét nevetségessé tevő Cseh Katalin együtt kampányolt Dobrev Klárával, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot vérbefojtó Apró Antal unokájával.

A 888.hu is megírta, hogy talán a legszembetűnőbb közös vonása a DK-nak és a Momentumnak, hogy egyikőjüknek sem kell a szomszédba menni a megtévesztésért. A Momentum szemrebbenés nélkül képes olyan iskolás szintű utópisztikus ígérgetésekre, mint például a „Véget vetünk a szegénységnek!” szlogenek, de talán ennél is aljasabb a DK időseket megtévesztő „egységes európai nyugdíj” hazugsága. Nyilvánvalóan egyik sem lehetséges, de a szavazók naivitását, kétségbeesését vagy Orbán Viktor iránti gyűlöletét ideiglenesen be lehet csatornázni ilyen mézesmadzagokkal.

Ugyanúgy a megtévesztésen alapszik az Európai Egyesült Államok rémálma.

Gyurcsányné Dobrev Klára azzal kampányolt, hogy több Brüsszelt és kevesebb Magyarországot akar. Nem tagadta meg férjét, a bukott miniszterelnököt, az egykori KISZ-est, kommunista vezetőt, akinek álma az Európai Egyesült Államok megteremtése kicsi Magyarországgal.

Ilyenek és hasonlók fogják nyolcan képviselni a rájuk szavazó magyar választókat, ráadásul megtévesztően magyarként feltűntetve magukat. Tehát kevesebb Magyarországot és több Brüsszelt akarnak ők. Ismerős ez Rákosi elvtársék idejéből, amikor több Moszkvát akartak, sőt Magyarországot Szovjetunió tagköztársaságaként akarták működtetni.

Csak hát közbejött 1956.

Azt már tudjuk, hogy 1919, a vörös kommün, a magyar Tanácsköztársaság óta van egy réteg (kis-közepes létszámú, agresszív támogatókkal), akik gyűlölik Magyarországot, megvetik népét, hagyományait, keresztény kultúráját és időről időre teljes mértékben kiszolgáltatják egy-egy nagyhatalom érdekeinek, és ha kell, prédának oda dobják hazánkat. Ez a folyamat máig tart. Mindig előtűnnek más ruhákban, más eszmeiséggel, más arccal. Egy közös bennük, hogy ártanak a magyaroknak. A másik, hogy hatalmukat vagy katonai megszállással (szovjet), vagy külföldi pénzügyi támogatással tudják ideiglenesen megszerezni. Szabad választással a kommunisták és örököseik, a mindenkori balliberális oldal 1945 óta soha eddig nem jutottak semmire.

Ne legyenek illúzióink! Az eddigi tapasztalatok alapján az európai parlamenti politizálásban a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Jobbik képviselőitől sem várhatunk mást.