Kísérlet a népi öngyilkosságra
Most, hogy Szent István napjára, államalapító királyunkra emlékezünk, eszembe jutott, hogy több mint ezer év alatt hány szentje lett a magyarságnak?
Huszonhárom magyar szentet számolhatunk össze, ami európai mértékkel mérve is jelentős. Igaz, főként az Árpád-háziak korára, a középkorra tehetők a szentek jelenléte, de ez is bizonyítja, hogy milyen masszív volt Magyarország beágyazottsága Európába és milyen jelentős hatása volt a katolikus egyháznak a Kárpát-medencében. Először tűzzel-vassal, majd jámborsággal terjesztették a hitet olyanok, mint Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit és a többiek.
Mi ne lennénk európaiak? Ugyan, drága belgák, hollandok, luxemburgiak, finnek és svédek! Ti akartok bennünket leckéztetni, európaiságra és jogállamiságra tanítani? Nekünk már 1222-ben volt Aranybullánk, törvényes alkotmányunk. Merre voltatok akkor? De ne vesztegessük az időt a balgákra! Mi mindig ott voltunk, több mint ezer éve, amikor a haladás mellett és a maradás ellen kellett dönteni. S mi folyamatosan a haladás mellett álltunk, sok-sok vértanúval, bátor emberekkel, kemény harcosokkal, hogy megvédjük Európát, Magyarországot.
Megszámoltam, 25 boldogunk van. Hány ország dicsekedhet el ezzel? A magyar boldogok névsora Boldog Sebestyénnel, Boldog Gizellával kezdődik és Boldog Brenner János pappal fejeződik be, akit a kommunisták az 1950-es években agyonvertek. Nemrég lett boldog Apor Vilmos püspök is, aki testével védte a szovjet katonáktól a templomába menekülő asszonyokat. Igen, voltak nagyon bátor magyar papok is a nyilas időkben és az ávéhás rémuralom idején is. Valami oknál fogva a kommunizmus üldözötteit nem akarták a pápaság modern korifeusai szentté avatni. Pedig az előbb említett Apor Vilmos talán megérdemelte volna, akit egy szovjet kalasnyikovval mészároltak le. Nem beszélve a nagyhatású, megkínzott, megalázott szent emberről, Mindszenty József hercegprímásról. Ő volt a bolsevista diktatúra ellen a XX. századi magyar kereszténység, a magyar nemzet legnagyobb védelmezője. Ő leplezte le a legtisztábban a sztalinista, rákosista diktatúra valódi, kegyetlen arcát.
XII. Piusz pápa 1946. február 21-én nevezte ki bíborossá. Amikor a pápa a fejére helyezte a bíborosok kalapját, így szólt hozzá: „A 32 közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!” S ez bekövetkezett. Mindszenty József bíboros, hercegprímás az 1947-48-ra meghirdetett Boldogasszony-év ünnepségen, százezres tömeg előtt mondott szentbeszédet. Folytatta a politikai küzdelmet, és elítélte a németek kitelepítését, a katolikus sajtó korlátozását, ezáltal egyre inkább az antikommunista magyar politika vezéralakjává vált. Síkra szállt a kereszténydemokráciáért, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalomért, amit egyetlen lehetséges alternatívaként tudott elképzelni szemben a kommunista és a magyar baloldali pártok által hirdetett szocializmussal és népi demokráciával.
XII. Pius pápa bár jövendölt a vértanúságra, VI. Pál pápa mégsem indította el Mindszenty József boldoggá avatását halála után. Európában kevesen tettek annyit a kommunizmus erőszakos terjeszkedése ellen, mint Mindszenty. Közép-Kelet Európában a szovjet megszállás ellenére egyedüliként, egyedül indította el a kereszténység felszámolása ellen a Világ Királynője nagy engesztelő mozgalmat, amire Mindszenty főpásztori áldását adta. Érezvén a magyar keresztény egyházak szétverésére irányuló kommunista akaratot, az ateisták szűnni nem akaró rohamát, a hercegprímás 1946 augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának, mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947 augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte:
„Október 8-át, MAGYAROK NAGYASSZONYÁNAK ÜNNEPÉT MAJD NYILVÁNOS ÜNNEPPÉ TESSZÜK, vasárnapként, magunkra vállalt szentmisével és munkaszünettel üljük meg, ha a Nagyasszony ezer éven át mindenkor tapasztalt nagy hatalmával és édesanyai szeretetével átsegít minket a gyászba borult egek, háborgó tengerek viharán, vészin át.”
„Észbontóan fájó gondolat volna, ha az ősi Máriás magyar földről a hit, remény és szeretet megfogyatkozásával az Isten Anyját száműznők vagy száműzni engednők és Szent István történelmi érvényű szerződését botorul felbontanók, megsemmisítenők. E kapcsolat felbontása népi öngyilkosság volna. Ez lenne a végső haláltánc és a nemzethalál, az örvény, amelyből nem volna menekvés, kiemelkedés. Felelőssé teszek minden magyart, elsősorban a katolikusokat a nemzet eme biztos horgonyáért és a hozzá való görcsös ragaszkodásért, hogy A MÚLT ÉVI NYILVÁNOS ÉS ÜNNEPÉLYES ELKÖTELEZETTSÉGEINK nem lesznek csak merő jószándék, vízre írt betű, érett fejjel is csacska gyerekbeszéd …”
– hangzott el Mindszenty prímás újévi szózatában a Boldogasszony évében, Esztergomban, 1948 január 1-én.
Mindszenty Szent Istvánra hivatkozik, ha a magyarság a történelmi értékű szerződését Szűz Máriával felbontaná, az népi öngyilkosság lenne. Ezt nagyon jól látta. Rákosiék a prímást börtönbe vetették, megkínozták, katolikus papok százait üldözték, halálba kergették, megtörtént a szétszóratás, a szerzetes és apáca rendeket megszüntették, egyházi iskolákat felszámolták, és számos olyan vallásellenes intézkedést hoztak, ami félelembe tartotta az országot.
De hogy a népi öngyilkosság mégsem történt meg, az köszönhető a magyar nép hitének, harcos szembenállásának és a mindig újrakezdés, a talpra állás akaratának.
A kommunizmus történelmünket, vallásunkat és erkölcsünket rohasztó eszmeisége, Rákosiékkal és Kádárékkal az élen betiltották szentjeink nevének használatát. A történelem könyvben csak per Gellért, per István király, per Imre herceg, per László király, per Margit hercegnő – és így tovább –- elnevezés szerepelhetett. Laza mozdulattal meghamisították dicső történelmi múltunkat.
Kevés európai ország dicsekedhet Magyar „tiszteletre méltók” sokaságával. Ez az előszobája a boldoggá és szentté avatásnak. Olyanok tartoznak ide, mint Márton Áron, Erdély megtörhetetlen püspöke és a szintén megtörhetetlen Mindszenty József.
Igen, ők voltak, mindahányan a keresztény Európa védelmezői, tetőtől talpig európaiak, akik küzdöttek a jogállamiságért, a vallásszabadságért, Magyarország hagyományaiért.
Nekem Szent István emléke, törvényei, cselekedetei, Európába való betagozódásunk, európaiságunk mind-mind ezt jelentik. Nem véletlen, hogy a páneurópai piknik, a harminc éve az osztrák–magyar határon, Sopron közelében, a közigazgatásilag Fertőrákoshoz tartozó Piuszpusztán 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció fontos előzménye volt az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének.
Ehhez is magyarok kellettek.
Nevetséges lenne, ha bárkinek eszébe jutna Magyarországot kivetnie Európából, ahogyan ezt évek óta megpróbálják. Akik ezt megtennék, azok nem európaiak, hanem csak egyszerűen ultraliberálisok, globalisták, internacionalisták, marxisták, leninisták... Folytassam a sort? A mi szóhasználatunk szerint ezek az egyének hazátlanok, gyökértelenek.
