Liberálisok = diplomás kommunisták

A 22. évértékelőben a magyar miniszterelnök újabb zseniális idézettel élt: olyan, hogy liberális nincs, csak diplomás kommunista.

Igen, Magyarország mindig is híres volt az átöltözésekről. De itt nemcsak a ruhaváltásról van szó, hanem szellemi, értékrendbeli változtatásról. Amikor valaki kommunista ellenességről prédikál (lásd az SZDSZ útját), majd szövetkezik az egykori nomenklatúra pártjával (MSZP), és legújabban a fasisztákkal, antiszemitákkal, rasszistákkal (Jobbik) működik együtt, az az elvtelenség netovábbja. Ezért mondta évértékelő beszédében könnyedén Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az ellenzéken ma „… még felemás, egészen avantgárd kombinációkat láthatunk. Alul kisnyilas gatya, felül vörös ing, rajta szivárványos kitűző”.

Erre számíthatunk tőlük: egy nagy katyvaszra, politikai káoszra, ahol nagyítóval kell keresni a magyar érdekeket. Ilyen volna az ő kormányzásuk.

Orbán Viktor miniszterelnök nagyívű, száz évre visszatekintő évértékelőjének fontos mozzanatai, hogy időről-időre miként próbálták bizonyos politikai erők bekebelezni, megvezetni a magyarságot. Az éppen száz éve érlelődő, előre megírt trianoni békediktátum hosszú időre meghatározta tragikus sorsát Magyarországnak. A halálos döfést nem az I.világháború, hanem a kommunista Tanácsköztársaság (a többi között Kun Bélával, Szamuely Tiborral, Károlyi Mihállyal, Jászi Oszkárral, Lukács Györggyel) adta. Ez a vérgőzös, hatalommániában fetrengő bolsevista népbiztos kormány lényegileg feladta Magyarországot, elárulta a magyarokat. De a magyarokra mindig is jellemző volt, hogy nagy tragikus sorsfordulók után sikerül talpra állni, sikerül újrakezdeni.

Mi a talpra állás nagymesterei vagyunk.

A miniszterelnök a ma élő magyarokra leselkedő veszélyekre is felhívta a figyelmet. Különleges veszélyt jelent az az állandóan itt sertepertélő, kavaró Soros György, aki a rendszerváltás óta nem kifejezetten Magyarország, a magyarok megsegítésén, felemelkedésén munkálkodik. Az ellenkezőjén. Valami miatt Soros szemében mi célpontok vagyunk. Bárcsak ne lennénk azok.

„Soros eddig háromszor akarta megszerezni az országot” – ezt kihangsúlyozta a miniszterelnök. „Én, aki több mint harminc éve nyomom az ipart a politikában, saját szememmel láttam, hogy Soros György háromszor próbálta meg kifosztani Magyarországot. Soros Györgytől először Antall mentette meg az országot, amikor megakadályozta, hogy megszerezze a teljes magyar államadósságot. Másodszor Horn Gyula, amikor nem engedte, hogy felvásárolja a monopolhelyzetben lévő OTP-ét. A harmadik kísérlet pedig ma is zajlik, az idegen népesség tervszerű betelepítésével” – foglalta össze Orbán mondanivalóját a PestiSrácok.hu a tegnapi tudósításában.

Soros már a rendszerváltás előtt is szemet vetett hazánkra.

Csurka István a Dr. Utólag visszaemlékezésében arról írt, hogy 1985-ben Eörsi István egy találkozót szervezett a Margitkert vendéglőben Soros Györggyel. A gazdag vacsorán jelen volt a többi között Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, Domokos Mátyás, Vásárhelyi Miklós. Az üzletember szándéka nyílt volt, ajánlatot tett a magyar szellemi élet vezető embereinek. Évente hárommillió dollárt akar beletenni ösztöndíjak (külföldi is), támogatások, anyagi beszerzések, utaztatások formájában. Ez akkor óriási pénz volt. Csurka is csak később döbbent rá, hogy a Bilderberg csoport egyik befolyásos tagja, a Disznófejű Nagyúr, miként nyúlt a magyar tudatért. S még később, az író-politikus arra is rájött, hogy Soros (Aczél György közreműködésével) azért érkezett az országba 1985-ben, azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, hogy a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással és személycserékkel, hogy az a réteg (nyilvánvalóan benne azzal a párt-munkásőr-funkcionárius és gazdasági vezető állománnyal, amely Sorost és a Bilderberg csoportot érdekelte) békés úton tarthassa meg a pénzét, a hatalmát, a pozícióit.

Végül is az elmúlt harminc évben az történt, hogy az első Soros-tervet végre is hajtották.

Nem volt véletlen tehát, amikor Antall József, a rendszerváltás első miniszterelnöke a türelmetlenkedőknek ezt válaszolta: „tetszettek volna forradalmat csinálni!” Egy szerencsénk van, hogy eddig olyan miniszterelnökeink voltak a rendszerváltás óta (kivéve Medgyessyt, Gyurcsányt, Bajnait), akik nem adták el, nem szolgáltatták ki Sorosnak, az IMF-nek az országot. Ezt Orbán évértékelőjében korrektül megemlítette köztük a komcsi, pufajkás Horn Gyulát is, akibe óriási bűnei mellett még szorult egy kis hazafiság.

Felelős miniszterelnöknek lenni, gróf Batthyány Lajos első független kormánya óta (1848. április 7.) mindig is bátorság, férfiasság és hazafiság kérdése volt. Persze miniszterelnökeink között is voltak gyenge politikusok, árulók, de aki komolyan vette ezt a feladatot, az akár a halálba is ment a hazájáért.

Ezt a küldetést a negyedik kormányátalakítással Orbán Viktor mindig is komolyan vette. Számára erkölcsi kérdés kormányfőnek lenni. Nem véletlenül fogalmazott úgy a Várkert Bazárban, hogy „a nemzeti önbecsülés megerősödésével kezdődik a felemelkedés, mert az egyéni önbecsülés feltétele a nemzeti önbecsülés.” Igen, akinek nincs tartása, országával együtt víziója népével, tizenöt milliónyi magyar fajtájával szemben, az ne is fogjon ehhez a feladathoz. Petőfi Sándor fogalmazta meg forradalmi időkben a XIX. SZÁZAD KÖLTŐI című versében.

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Ez egyértelmű üzenet volt a kortársaknak. Ma is forradalmi időket élünk. Idegen betolakodók ezrei a határainkon, akikkel el akarják pusztítani a nemzetállamokat, akikkel meg akarják valósítani a nyílt társadalom elméletét.

A magyarok viszont nem akarnak kevert társadalomba élni.

Hál’ Isten, az elmúlt több mint ezer évben a válságos időkben mindig voltak olyan királyaink, vezéreink, kormányfőink, szellemi példaképeink, akik megkongatták a vészharangot és az élére álltak népüknek. A kommunista, balos ígérgetőknek az ideje lejárt, le kell leplezni szándékaikat, és a tényleges hatalomhoz nem szabad őket engedni. Mert utánuk csak a káosz, az összeomlás, a nyomor jöhet. Egyszer ezt gyurcsányék bebizonyították.

Ezért van szükség az új nemzeti konzultációra, a nemzeti együttműködésre. Ugyanis Európában az a helyzet állt elő – ezt ki is emelte a miniszterelnök –, hogy a bűnözők jogai fontosabbak lettek az áldozatokénál. Ez a helyzet Magyarországot is elérte. Közölte azt is, hogy komoly vitákra, nemzetközi erőpróbákra számít. A miniszterelnök kifejtette: külföldről finanszírozott, „s persze a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek és felbérelt ügyvédeik a jogvédelemmel visszaélve perek tömkelegét indítják”. Nem nézhetjük ezt tovább tétlenül! – hangoztatta.

Nem is nézzük tétlenül!

Orbán Viktor eddigi politikája ezt igazolja. Az elmúlt tíz évben olyan nemzetközi kapcsolatokra, tekintélyre tett szert, ami biztosíték minden magyarul gondolkodó számára, hogy Magyarországon biztonságban van, Magyarországon lehet élni.