Hazudni, csak hazudni...
Rettegjünk egyet? Oké. Pető, Rajk, Magyar, az SZDSZ arcai / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: maga Magyar Bálint
A komcsik és a liberálisok fegyvere a hazugság, az ígérgetés és az ígéretek be nem tartása. Ez 1919-, 1945- és 1956-tól, tehát Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig volt a jellemző, és vér-, valamint szellemi örökösei máig ezt csinálják. Ahogyan elnézem a feléledő ellenzéket, egyre inkább belekeverednek saját hazugságaikba.
Karácsony Gergely a fő hazug, akit folyamatosan rajta kapnak a hazugságokon – például a Városháza eladásának ügye –, hang- és egyéb dokumentumok bizonyítják, hogy el akarták adni azt a műemléképületet, amely a fővárosi közigazgatásnak csaknem 130 éve ad otthont. Nos, ezt a szándékot az emberek szemébe nézve szemrebbenés nélkül letagadja. Ezt csinálta Zugló polgármestereként is, amikor elhazudta, hogy a parkolási automaták mutyija csaknem kétmilliárd forint veszteséget okozott a kerületnek.
Márki-Zay Péter, a gyurcsányi koalíció miniszterelnök-jelöltje minden nap mást hazudik. Egyszer azt mondja, ha hatalomra kerülnek, már aznap eltörlik az Alaptörvényt, szétoszlatják az Alkotmánybíróságot, leváltják a legfőbb ügyészt, Polt Pétert – ezeket másnap letagadja. Ahogyan letagadta, hogy eltörölné a rezsicsökkentést. A baloldali maffia hazugságözönét, amint harmincegy éve mindig becsapta a választóit – gondoljunk csak az SZDSZ kommunistaellenességére, majd 1994-ben összebútorozott a pufajkás Horn Gyulával – végeláthatatlanul sorolni lehetne, de nincs értelme, mert aki Magyarországon él, az tudja, hogy mire gondolok. A hazugságoknak, az emberek becsapásának azért súlyosabb következményei voltak, vannak. Arról most ne beszéljünk, hogy a kommunisták hazugságait, ígérgetéseit mindig követte a vérengzés, a terror. Egyébként ez – a Szovjetuniót kivéve – Európában példátlan volt.
Ami nagy baj, az a felejtés. S itt nem évtizedekről, hanem néhány évről van szó. A baloldali választók, amikor hatalomba juttatták 1994-ben az MSZP-t, a kádári párt örökösét, akkor megtagadták a demokratikus rendszerváltást és visszaszavazták a diktatúra, az '56-os forradalom és szabadságharc véres megtorlásának szellemi örököseit. Amikor a baloldali választók 2002-ben újra hatalomba juttatták a baloldali maffiát, Medgyessyvel, Gyurcsánnyal és Bajnaival az élen, akkor elfelejtették a Bokros-csomagot, a megszorításokat, azt, hogy a szocialisták és szabaddemokraták (1994–1998) eladták Magyarország stratégiai ágazatait, kiszolgáltatva bennünket a külföldi globalista, multinacionális erőknek. Elfelejtették, hogy rohamosan nőtt a munkanélküliség, emelkedett az infláció, s csökkent az életszínvonal.
S elérkeztünk a mához, a 2022-es országgyűlési választások küszöbéhez. Vajon néhány hónap múlva a balliberális választók, a tájékozatlanok, a zsigerből gyűlölködők, az irigyek mit felejtenek el a Gyurcsány-korszakból? Elfelejtették a nadrágszíj-összehúzást – a nem fog fájni –, az IMF-nek a sok milliárd forintnyi eladósodást és megint a nemzeti vagyon áron aluli eladását? El fogják felejteni a drága honfitársak, hogy mi történt a másfélmillió devizahiteles család tönkretételével? Aminek főfelelősei a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai miniszterelnökök voltak? El fogják felejteni Cseh Katalin momentumos politikus hazugságspirálját, a korrupcióellenes harc fő felelősének rablását, aki 4,8 milliárd forintnyi európai uniós pályázati pénzt saját hasznára fordított? Holott hány, jobban rászoruló magyar vállalkozó is megkaphatta volna ezt a támogatást? Kérdések sora, amelyek válaszra várnak. Pedig a válaszok megvannak, csak mindenkinek saját magában kell megválaszolnia a kérdésekre.
Gyerekként sokszor hallottam: hazudni bűn, aki hazudik, az lop is. Ez legtöbbször igaz. Kivéve azt, amikor egy diktatúrában, nálunk, a kommunista diktatúrában, elhallgatja az igazságot, mert különben beverik a fejét. De maradjunk a hazugságnál. A Bibliában, a Jelenések könyvében olvashatjuk:
Aki hazudik, az ördögöt követi, aki a hazugság atyja!
S az ördög nem győzhet.
Nagy a kísértés, hogy a szirénhangoknak higgyünk. Egy a szerencsénk, hogy ezek a balliberális szirénhangok, Dobrev Klára, Szabó Tímea, Donáth Anna stb. már régen lelepleződtek. Az egyik a Moszkvának dolgozó nagypapa után Brüsszelt akarja idehozni, a másik külföldi ügynökként Magyarországot akarja kiszolgáltatni, a harmadik az Európai Unióban könyörög, hogy hajtsák végre hazánk ellen a 7. cikkelyt. Azaz vonjanak el tőlünk minden uniós pénzt. Ezeket jobb helyeken hazaárulóknak szokták nevezni. De ők már ezen se sértődnek meg. Pofájukon a hazugság vastag rétege sok mindent kibír.
Marcus Aurelius, egykori római császár és hadvezér, humanista sztoikus filozófus Elmélkedések című könyvében írja:
Egy igaz érték van: úgy élni le életünket, hogy még a hazugokkal és csalókkal szemben is jóindulatot tanúsítsunk, az igazságot és az igazságosságot szolgáljuk.
Sajnos, az egyik tanácsa nem áll meg a valóságban. Mindezek ellenére a hiszékenységének, jóindulatának áldozata lett, amikor fia az agg császárt álmában meggyilkolta. Az igazságot, az igazságosságot, az értékeket kell szolgálnunk a lehetőség szerint. De nehogy már a hazugoknak, a kártékonyaknak higgyünk, amikor éppen a nyakunkra teszik a kést. Úgy gondolom, most nem a krisztusi szeretet és a megbocsátás korát éljük. A jelen kor gyalázatosai túltesznek a farizeusokon. Nem egyes embereket akarnak megsemmisíteni, hanem egy egész közösséget, akár egy ősi kultúrát, mint a magyar.
