Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.
A Hálózat ma esti (csütörtök, 22.00) adásában ismét Borvendég Zsuzsanna történész és Schiffer András ügyvéd lesz (volt) a vendégem. Ezúttal is hálózati emberekről, a külkereskedőkről, az átmentett ÁVH-sokról és a nácikkal folytatott üzletelésről beszélgettünk. Azt hiszem, érdemes megnézni.
A külkereskedelem és az impexek szakértőjének, Borvendég Zsuzsannának is elmeséltem, hogy az egykori közkedvelt tévés, Vágó István is impexesként kezdte. Nem is akárhol, a Meximpexnél, de nemcsak ez került szóba, hanem az is, hogy már Vágó apja, Vágó György is szigorúan bizalmi munkakörökben dolgozott. Indiában, majd Afrikában (is) is kiküldetésben volt. Mint nyelvtanár. Schiffer erre megjegyezte, hogy ezek a területek nem is a kádári, hanem a szovjet állambiztonság felügyelete alá tartoztak. És hogy egyre inkább úgy látja, a hálózati kapcsolatok – nem a beszervezettséget értve ezalatt – nagyon sokszor „átöröklődtek”.
De a többit este!
Mérnökökből lett tévések, avagy Vágóék diadala
Régi szép idők: 1975-ben szinte egy ország követte a Riporter kerestetik című műsort, főleg, hogy nem is lehetett mást nézni.
Az akkori versenyt és az Arany mikrofont – valamint az azzal járó tizenöt napos Szovjetunióbeli utazást – a ma már elfeledett Puch Tamás nyerte. A második Nagy László, a harmadik Déri János, a negyedik Hortobágyi Éva, az ötödik Csurgay Judit lett. Most következő történetünk főszereplője a nyolcadik helyre szorult: az akkor nagyjából ismeretlen fiatalembert Vágó Istvánnak hívták.
Az 1975-ös év fordulópont mind a négyük életében – írta két évvel később, 1977-ben a Film Színház Muzsika. – Két esztendővel ezelőtt Déri János a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának utolsó évfolyamával gyürkőzött, Hortobágyi Éva építészmérnökként gyárberendezésekkel kereskedett a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalatnál, Puch Tamás budapesti gépészmérnök volt, Vágó István vegyészmérnök pedig a műszaki-tudományos együttműködés szervezésével foglalkozott a MEDIMPEX-nél. Ma mind a négyen a Magyar Televízió munkatársai. Közben volt egy Riporter kerestetik!
Fotók a korabeli cikkből. Forrás: Arcanum.hu
Egyikük az „ÁVH-s lerakatként” is működő Komplextől érkezett
Első furcsaság: mind a négyen mérnökök, ketten közülük külkereskedők, impexesek. A tragikusan fiatalon meghalt, közkedvelt Déri János akkoriban lemezlovasként dolgozott egyetemi tanulmányai mellett, az egyik impexes, Hortobágyi Éva később vele vezette az Ablakot.
Utóbbi a fenti cikk szerint a Komplextől ejtőernyőzött a tévébe. Ennél a kiemelt vállalatnál dolgozott egyébként az ÁVH-s Bauer Miklós is – vezető jogtanácsosként –, valamint ifjú tanítványa, Eörsi Mátyás, aki később felvette az öreg Bauert az ügyvédi irodájához.
De voltak más ÁVH-sok is a Komplexnél, például Tihanyi Lajos, aki 1966-tól a berlini kirendeltség vezetője volt és egészen a nyugdíjazásáig a cégnél maradt. És szintén a Komplexhez került Beszédes Károly, az ÁVH Moszkvában született alezredese is. Bauerékről és a Komplexről is beszélgettünk korábbi műsorokban is:
Szigorúan MSZP-közeli család
A külkeres cégtől érkező Hortobágyi a tévébe kerülve a titkos munkatárs, Polgár Dénes mellett dolgozott, majd a belpolitikai főszerkesztőség főmunkatársa lett. Szóval igazi bizalmi állásba került.
Természetesen a rendszerváltás után is a tévénél maradt, csak 1999-ben bocsátották el, hogy az Apró–Dobrev-klán hatalomra jutása idején, 2002-ben visszahozzák. Már elnöki tanácsadóként. A sajtó akkor megírta, hogy fia, Komássy Ákos az szt-tisztből lett miniszterelnök, Medgyessy Péter személyi titkára (!) volt; anyja akkor 450 ezres fizetését egy olyan cég számlázta az MTV-nek, amelynek ő is tagja volt.
Ezt Hortobágyi elismerte, de semmi kivetnivalót nem talált az egészben, hiszen fia beosztása „még nem jelenti azt, hogy ő bármilyen műsoron keresztül megpróbálná befolyásolni a televízió működését”. Ezt a világért sem gondoltuk volna.
Hortobágyi Éva ma már nyugdíjas, fia később a Fiatal Baloldal elnöke lett, majd önkormányzati képviselő. Lánya is az MSZP fontos háttérembere volt, a 2007-es cikkek szerint akkoriban Draskovits Tibor egykori MSZP-s pénzügyminiszter barátnője volt, míg 2015-ben a párt „feketekasszája” miatt került be a hírekbe. Ennyit erről a hálózati ágról.
Vágó István impexes időszaka
Négyük közül Puch Tamás maradt leginkább ismeretlen, a tévében dolgozott, majd a rendszerváltás után a Reform munkatársa volt. De most nem ők lesznek a főszereplők, hanem az az ember, aki ma is ismert közszereplő és Gyurcsány Ferencék egyik legmegbízhatóbb támasza: Vágó István.
A hetvenes, nyolcvanas évektől végig következetesen futtatott Vágó a rendszerváltás után már nem szívesen beszélt impexes múltjáról. Nem véletlenül, ez ma már nagyon gyanúsan cseng. Magam is írtam több cikket impexesekről, külkereskedőkről, például arról a Balázs Péterről, aki ma is sokat szerepel a médiában, és aki két éve komolyan szóba jött miniszterelnök-jelöltként (!).
Ő éppenséggel a katonai hírszerzésnek dolgozott. De éppen Borvendég Zsuzsa kutatását felhasználva írtam arról a Tóth Józsefről is, aki a Mineralimpex vezetőjeként milliárdokkal károsította meg a hazánkat, hogy nemrégiben Tihany díszpolgárává válasszák.
Külkeresek és tudósítók – két különösen fertőzött terület
Borvendég Zsuzsanna könyveiből tudjuk, hogy a külkereskedelmet példátlanul átszőtte a hálózat (a BM és az egykori MNVK-2. – egymás mellett), legalább annyira, mint a külpolitikai újságírást, a tudósítók világát.
A tudósítókat – főleg, ha fontos helyeken dolgoztak – és a külföldön dolgozó külkereskedőket szinte kivétel nélkül beszervezték vagy megnyertként a katonai hírszerzés „ügynökei” alkalmazták, vagy amúgy is olyan bizalmi káderek voltak, hogy még ezekre sem volt szükség.
Lehet, hogy Vágó Istvánt éppen nem szippantotta be sem a belügy, sem az MNVK-2. Viszont felettébb érdekes, hogy éppen külpolitikai újságírónak, vélhetően tudósítónak készült, miután a tévéhez ejtőernyőzött. Egy verseny nyolcadik helyezettjeként. Egy nem akármilyen munkahelyet otthagyva.
Nagyon szeretett fecsegni az üzleti partnerekkel
Ez a munka („a külkeres jól keres”) olyan álommunkahely volt a szocializmusban, hogy kevesen hagyták ott. Logikus, hogy a riporter rákérdezett: „Ha jól értem, volt egy kellemes munkahelye, utazhatott, kiélhette mérnöki tehetségét is, ennek ellenére gondolt egyet és belevágott valami teljesen másba. Miért?”
Nem is tudom. Ha nagyon keresgélem az okokat, talán a Medimpexnél vettem észre magamon, hogy jobban szeretek az ügyfelekkel beszélgetni, mint mondjuk hivatalos üzleti leveleket írogatni. Borzasztóan élveztem, hogy jó viszonyba kerültem a külföldi partnerekkel, és nemcsak az üzletről, hanem a napi politikáról, a helybéli művészetekről, történelemről is fecseghettem velük.
Többéves mexikói kiküldetés előtt állt
Szóval szeretett fecsegni a külföldi partnerekkel. Nemcsak az üzletről, mindenféléről, például politikáról. Az Impulzus nevű újságnak adott 1987-es interjúban így beszélt a váltásról:
Az egyetemet elvégezve a CHINOIN-ba kerültem, rögtön az exportosztályra. Akkor már négy felsőfokú nyelvvizsgám volt, és szerettem volna ezeket kamatoztatni.
Mivel éppen ez nem sikerült, elmentem külkereskedőnek, ahol gyakorlatilag ugyanazt csináltam, csak jóval nagyobb méretekben és hatásfokkal. A váltást tehát csak a televíziós munka jelentette. S ha már a számításnál, tehát az anyagiaknál tartunk, hadd mondjam el, számomra ez a váltás anyagilag visszaesést jelentett. Éppen több évre szóló mexikói kiküldetés előtt álltam, amikor Vitray Tamás – akinél közben a riporteri szakma alapjait tanultam – megbízott, hogy vezessem a Kicsoda-Micsoda játékot.
Közel harmincöt országban voltak embereik
Tehát többéves mexikói kiküldetés előtt állt. Itt az ideje, hogy bemutassuk a Medimpexet. Hegedűs Györgyi – a cikkekben Grubernéként szerepel – több évtizedig dolgozott a cégnél, visszaemlékezésében bőven beszél a vállalatról is. Fiatal lányként 1957-ben, a megtorlás és átalakítások idején került a vállalathoz, majd egészen a rendszerváltásig ott maradt, így igencsak ismerte a Medimpexet.
Így ’57. július 1-én felvettek a Medimpexhez a könyveléshez. Oda bekerültem, villámgyorsan átláttam a dolgokat. Azt bízták rám, hogy az ügynöki jutalékokat könyvelgessem le. Szívtam magamba az új dolgokat, mert addig a devizáról azt sem tudtam, hogy micsoda.
Feljebb lépkedett a ranglétrán, pénzügyi osztályvezető, majd pénzügyi igazgató lett. Tökéletesen átlátta a rendszert. „’66-tól a hálózat kiépítése történt a Medimpexnél, ami azt jelenti, hogy a magyar gyógyszeripar terjeszkedett a világpiacon, és azt rám bízták. […] Így lett a Medimpexnek a legnagyobb külföldi képviselete a külkerben, rajta kívül csak a Hungarotexnek volt még ilyen. Közel 35 országban voltak embereink. […] A ’70-’80-as években, mintegy 200 millió rubel export és hozzá 100 millió dollár export, de az import is e körül volt. Szóval nagy forgalom volt.”
Medimpex. Fotó: MTI
Akiknek „abszolút megbízhatónak kellett lenniük”
A visszaemlékezésben az állambiztonságra is kitért: „Én osztályvezető voltam ’67-től és később lettem főosztályvezető és pénzügyi igazgató. […]
Szét kell választani a funkciókat: azokra, akik külföldiekkel érintkeztek, és azokat, akik nem. Akik külföldiekkel érintkeztek, azoknak abszolút megbízhatóknak kellett lenniük. [Vágó ezek közé tartozott.] Egyes hírek szerint minden kiküldött be volt szervezve, tehát jelentési kötelezettségeik voltak. Az úti jelentések olyanok voltak, hogy egy külker utazásnál előbb utazási tervet kellett csinálni, hogy kivel fogok tárgyalni, és volt az a bizonyos TÜK – titkos ügyiratkezelés –, amikor én kivittem a cégtől a szerződést vagy valamit, akkor ott volt egy hölgy, és akkor beszámozta, becsomagolta, átkötötte és úgy vihettem ki a határon. Nemzeti színű szalaggal átkötötte, lepecsételte.
A Medimpex-bálon. Forrás: Visszaemlekezesek.hu
Feladattervek és útijelentések
„Nálunk a Medimpexnél volt egy ilyen TÜK. Mindent a TÜK-be kellett leadni. Volt, hogy nagyon vastag anyagot adtam le, mert vittem mérlegeket stb. […]
Tehát feladattervvel mentünk ki, azt a főnök aláírta. Mikor visszafele jöttem, a feladatterven volt ez meg az, és megírtam, hogy azt végrehajtottam vagy nem. Ez volt az 1. számú úti jelentés. Ha volt valami olyan, hogy megkíséreltek engem külföldön beszervezni, vagy nyomon követtek, akkor 2. számú úti jelentést kellett írni. Soha nem kellett nekem 2. számút írnom. […] Ez nagyon érzékeny pont, mert pl. egy kolléganőmet azért szervezték be, mert szeretője volt.
Rajtam nem volt fogás. Lehetett a külföldiek által megvesztegetett üzletkötő, volt ilyen. Akkor voltak olyanok, hogy nekünk nem volt szabad külföldivel elmenni szórakozni vagy színházba, stb. de mindig elvittek minket vacsorázni. Az úti jelentésbe ilyeneket nem kellett beírni. Nem egy és nem két ember tette fel nekem ezt a kérdést, hogy beszerveztek-e vagy sem.”
A Medimpex moszkvai kiállítása. Forrás: Arcanum.hu
Belügyi és honvédségi összekötők
Hegedűs dícséretes nyíltsággal beszélt a COCOM-listás csempészésről, a belügyi és honvédelmi összekötőkről is: „A kiküldötteket keményen lekáderezték.
Aztán volt egy összekötő. Nem is egy, volt egy honvédelmi és egy belügyi összekötő. Volt egy összekötőnk, aki mindig az aktuális főkönyvelő, gazdasági igazgató volt a ’70-es évektől. Ezek az összekötők a vezérigazgatóval és a gazdasági igazgatóval voltak kapcsolatban. Hogy miért velük, azt gondolom, hogy egy időben, szintén a ’80-as években ilyen embargós cikkeket kellett behozni. Kisebb laboratóriumi dolgok voltak, amik a COCOM-listán voltak, Svájcban szerezték be.
Úgy kerültem bele, hogy az utolsó előtti vezérigazgató, Laczai Béla ott gazdasági igazgató volt. Ez az összekötő őhozzá járkált. […] Megvette a svájci vállalat, ő kifizette, és ezek elhozták onnan valahogy. Kiszedték a pénzt a belügytől, és elhozták nekem készpénzben. Így kerültem bele a dologba. Nem nagy összegek voltak, 10-20 ezer svájci frank. Ezek voltak.
Ezek a belügyi meg honvédségi összekötők, nyilván a menetrend az volt, hogy miután valaki kiküldetésbe került, ezeknél jelentkeznie kellett. Hogy mi volt a beszélgetés lényege, beszervezték őket vagy nem, nem tudom.
Pályafutásom alatt egy valaki készült Amerikába. Tanítottam őt is, még ma is felkészítek külföldi kiküldetésekre. Ő járt be hozzám, apróságokat is megbeszéltünk, hogy személyes holmit mennyit lehet kivinni, ment volna mondjuk szombaton, és bejött hozzám azon a hétfőn, kisírt szemekkel – férfi volt – hogy őt nem engedik ki.
Ő nem akarta elvállalni, hogy besúgó lesz. Soha nem tudtam meg, hogy mi volt az igazság. Egy héttel a kiküldetés előtt nem engedték el. Nem is ment el. Az amerikai vállalat vezetője lett volna. Az amerikai vállalat nagyon kis jelentőségű vállalat volt.”
A pályaelhagyó Vágó. Forrás: Arcanum.hu
Szóval nem engedték ki az amerikai vállalathoz, mert nem vállalta a besúgást. Vágó István saját bevallása szerint éppen Mexikóba készült. Előtte saját bevallása szerint többször volt kiküldetésben. Ráadásul azt is elfecsegte, mennyire szeretett a külföldi emberekkel csevegni. Mindenféléről.
Vágó és a külkeres úti jelentések
Vágó röviden beszélt erről az időszakról a Bárdos Andrással készített, meglehetősen nehezen értelmezhető és elemezhető könyvében (Kinyitom a számat!). Azután, hogy kifejtette, ő már a Kádár-rendszerben is antikommunista volt, bár ezt a külvilág sohasem vette, vehette észre. „A Történeti Hivatalba sem mentem el.
Rettegek, hogy kiderül, ki jelentett rólam. Félek, hogy nem tudnám megérteni. Nem akarom hallani a kifogásokat, persze, nyilván megzsarolták őket, értem én.
Nagyon sokat utaztam külföldre, soha nem kellett jelentenem.
Hacsak azok a külkeres úti jelentések nem tartoznak ide. Azt sem tudom, hova kerültek. A Belügyminisztériumba vagy Külkereskedelmibe.
Tudod, akkor én, még a tévé előtt a Chinoinban dolgoztam. Fontos, stratégiai ág volt. Gyógyszergyár. Biztosan figyeltek. És abszolút nem zavart. Nem volt mitől félnem. Csak dumáltam.”
Vágó (balra) egy tévés forgatáson. Forrás: Arcanum.hu
Itt már nem akaródzott kimondani a Medimpex nevét, tehát az impex szót.
Bárdosék: ÁVH-s nagyapa, tanúként szereplő apuka
Bárdos András [a könyv riportere, bár felváltva kérdezgették egymást] ehhez a Vágó-monológhoz megfelelő alany volt.
ÁVH-s, hálózati család sarja: nagyapja, Bárdos Miklós az ÁVÓ, majd az ÁVH embere volt, több koncepciós ügyben részt vett, hogy aztán 1953 után „civil pályára” helyezzék. 1973-ban a szegedi Városgazdálkodási Vállalat igazgatójaként ment nyugdíjba. Szeged amúgy is kulcshelyszín: az említett Bárdos Miklós a város hírhedt alakja volt, fia (Bárdos András apja) pedig kulcsszereplője a Baróti Dezső rektor elleni ismert pernek.
Bárdos Pál a szegedi egyetem hallgatója, ismert kommunista volt, aki tanúként szólalt fel a börtönre ítélt Baróti ellen. Nem meglepő, hogy ezután Bárdos Pálra komoly karrier várt, előbb adjunktus lett az egyetemen, majd 1972-től 1996-ig a Magyar Rádió főmunkatársa volt. Ahol fia is kezdte – miután elvégezte a MÚOSZ hírhedt újságíró-iskoláját. Zárójel bezárva.
Éppen Vágó nem jött volna elő a visszautasítás történetével?
Vágó István tehát rengeteget utazott, úti jelentéseket írt és csak dumált és dumált.
Mindenesetre, ha az általa említett mexikói kiküldetés előtt be akarták volna szervezni, és végül azért választotta a tévét, mert nem vállalta, azért vélelmezhetnénk, hogy már régen előjött volna ezzel a történettel. Hiszen ez hősiesen hangzik – Vágó egyik elvtársa, elvbarátja, Bolgár György is előjött azzal, hogyan utasította vissza a szolgálatot a nyolcvanas években, de aztán mégis (nahát!) kimehetett Amerikába dolgozni. Nem véletlen, hogy Vágó mentora, Vitray Tamás is megírta annak legendáját, hogyan mondott nemet az ÁVH-nak, amit korábbi cikkemben [és könyvemben] alaposan körbejártam.
Nézzék meg a műsort, aztán jön a folytatás, ahol bemutatjuk, hogyan kereskedett kábítószerrel a Medimpex és mi történt Mexikóban.
Vezető kép: Arcanum
Facebook
Twitter
YouTube
RSS