December 11-én hazánk egykori olimpikonja a WBO Interkontinentális címéért lép majd a szorítóba a német Nick Klappert ellenében. Bacskai Balázs természetesen kőkeményen készül már a csatára, de szorított időt arra, hogy exkluzív interjút adjon a PestiSrácok.hu-nak. Lapunknak természetesen Kovács Kokó István is kifejtette véleményét arról, mit gondol a találkozóról, valamint “Benji” karrierjéről. A WBO alelnöke szerint a budapesti, 10 menetre tervezett ütközeten a profi Magyar-bajnok szintet léphet.
Tíz évvel ezelőtt Dániában mérkőzésszervezőként vettem részt egy gálán, ahol Nick Klappert óriási meglepetésre legyőzte Kokó Muratot, aki egyértelműen rutinos bokszolónak számít. A koronavírus-járvány időszakában mennyire merész döntés részedről bevállalni a vele való küzdelmet? Hogyan tudsz felkészülni egy ilyen komoly mérkőzésre?
Amikor terveztük az év végét, hogy kivel, milyen címért bokszolok, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz időszak lesz a felkészülés alatt. Amikor lement a vírus első hulláma, úgy éreztem, ha nincs is minden rendben, de lehet tervezni, készülni a komoly meccsekre is, ezért kötöttük le ezt a lehetőséget. Nagyon megnehezítette az életünket ez a mostani, második hullám, ami ráadásul jó erősnek bizonyul. Három minőségi edzőpartnertől kellett elköszönni, akik jöttek volna külföldről sparringolni, így azonban sajnos ők most nem lesznek itt. Több edzőterem bezárt, ahol vagy erőnléti felkészüléseket vagy kardió edzéseket végeztem, netán szaunáztam, ezek mindegyike most már külön szervezést igényel. A felkészülés végén hozni kell valahogy a súlyomat, de azt, hogy hol fogom mindezt elvégezni, az még mindig nyitott kérdés. Egy ilyen meccsre sosem könnyű a felkészülés, de a sok változás miatt most nem egyszerű leszervezni az edzéseket, az biztos.
Amikor felmerül újságíró körökben a neved, akkor az első szó, amit hallok: “olimpia”. Téged mennyire hoz még lázba az ötkarikás játékokon való részvétel?
Lezártam már ezt a témát. Nem titok, hogy nagyon szerettem volna részt venni az olimpián, sokat tettem érte, sikerült is, de úgy érzem, jobb ha elköszönök már ettől a lehetőségtől és csak a profi ökölvívásra koncentrálok. Egyébként nagy szívfájdalmam ez a kérdés, mert lehet, hogy több olimpiára is ki kellett volna jutnom és talán jobban is szerepelhettem volna. De nem szeretnék kibúvókat keresni, hogy ez miért nem sikerült, az élet ilyen és az olimpiai álmot el kell engedjem. Amatőr kategóriában Európa-bajnok lettem 2010-ben, sok komoly bokszolót, köztük olimpiai érmeseket sikerült legyőznöm pályafutásom során, ezért hálás vagyok a sorsnak, nem kell már új álmokat dédelgetnem ezen a téren. Most minden vágyam profi ökölvívóként az, hogy minél több címet szerezzek és akkor a pályafutásom végén azt tudom mondani, hogy elértem azokat a dolgokat, amiket szerettem volna.
Az EB győzelmet és sok más amatőr sikert is, édesapáddal érted el. Jelenleg Marsi László irányítja a szakmai tréningeket. Ő most mennyire veszi ki részét a felkészüléseidből? Jelenleg van közöttetek munkakapcsolat, ami az ökölvívást érinti?
Annak ellenére, hogy nagyon jó a kapcsolatom Marsi Lacival és szeretem a közös munkát, amit együtt csinálunk, az is egy cél, hogy apu minél jobban részt tudjon venni a felkészüléseimben. A szakmai megítélése, a szeme azt gondolom, hogy megfizethetetlen. Próbálom minél jobban bevonni őt a munkába, a csapatba. Az ellenfelek feltérképezésénél kulcsszerepe van, de abban is ki szoktuk kérni a véleményét, hogy milyen új trendek vannak a szakmai tréningekben. Ahogy te is említetted, a legnagyobb sikereimet valóban vele értem el, ez huszonhét évet ölel fel, jóban-rosszban. Megjártuk sokszor az alsóbb szinteket is, de junior világbajnok is az ő kezei alatt lettem, örülök, hogy itt van mellettem.
Az általad eddig elmondottak alapján nekem úgy tűnik, hogy minőségi személyekből álló, profi csapatot verbuváltál magad köré, édesapád pedig erős egyéniség. Jól kijön a mostani mestereddel?
Igen, nincs ilyen jellegű probléma, szerintem jó a viszony közöttük, de apu már kevesebbet tud ott lenni velem edzéseken is, azokat teljes mértékben Laci irányítja. Örülök, hogyha kívülről az látszik, hogy jó a csapat, mert ebben is sok munka van és valóban mindenkinek fontos szerepe van. Rengeteget köszönhetek az erőnléti edzőmnek is, de meg kell említeni a táplálkozási tanácsadóimat, akik főzik nekem az ételt, hogy a súlyommal minden rendben legyen. Egyre profibb a stáb és azt kívánom minden ökölvívónak, hogy ilyen csapata legyen.
Bacskai javarészt egyedül készül a WBO-címmeccsre. Fotó: PS
Beszéljünk még egy kicsit az ellenfeledről, Nick Klappertről. Az tudjuk róla, hogy rutinos bunyósnak számít, kérdés azonban, hogy te milyen ellenfélnek tartod őt? Mi volt az első benyomásod róla?
Az első az volt, hogy igazi precíz, német bunyót képvisel. Az állóképessége kitűnő, sok címmérkőzésen van túl. Elnyűhetetlen bokszoló és tíz menetre kell berendezkedni ellene, ennyire lesz kiírva ez a WBO-mérkőzés. Persze nagyon boldog lennék egy idő előtti győzelemnek, de ahogy mi mondani szoktuk: “nagyon strapás pali”. Mindenképpen minőségi ellenfélnek érzem, kétszer annyi profi találkozón van túl, mint én, nagyon tapasztalt bokszoló. Élesnek kell lennem majd, rá kell telepedjek a stílusommal és ehhez nagyon felkészültnek kell lennem mentálisan és fizikailag is. Nem lesz sétagalopp!
Ha most három évvel előre tudnánk ugrani az időben, mivel lennél elégedett? Mit szeretnél látni magadból?
Jó lenne, ha ez a három év úgy telne el, hogy interkontinentális bajnok vagyok, többször megvédem ezt a címemet, és sikerül egy VB-övért is ringbe lépni. És ha ott tudnék nyerni is, akkor annak nagyon örülnék. Nem tudom, hogy ez mennyire reális, de azért belül úgy érzem, hogy vannak ugyan jobb bunyósok a súlycsoportomban a világ elitben, de vannak olyanok is, akiket biztos vagyok benne, hogy meg tudok verni. Sok mindennek passzolnia kell ahhoz, hogy ez összejöjjön, de nem lehetetlen. Nyilván azért csinálom az ökölvívást a mai napig, mert hiszek benne, hogy ez sikerülhet.
Nem szeretnélek kimozgatni ebből a mederből és azt kívánom ne tudj megmozdulni a nappalidban a sok övtől, amit szerezni fogsz még, de volt olyan pillanat már az életben, amikor azon töprengtél, mi lesz, ha vége a bokszpályafutásodnak? Az ökölvívásban képzeled el a jövődet a versenyzés után is?
Mindenképpen az ökölvívás területén szeretnék dolgozni és el is kezdtem már hobbista bunyósokat edzeni, ahol tudok fejlődni és gyakorolni, mint edző. Egyelőre még nincsen bennem vágy és felelősségérzet, hogy versenyzőket tanítsak, de tudom, maradok a boksz területén az aktív pályafutásom után is, hiszen mi máshoz értenék jobban? 32 éves vagyok és hat éves korom óta ebben a világban élek, itt van hitelem, úgyhogy azt tervezem, idővel edző leszek, de addig még nagyon hosszú az út.
Mi a véleményed a jelenlegi hazai, amatőr ökölvívásról? Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan látod ezt a kérdést, hiszen te nyertél utoljára világversenyt felnőtt kategóriában…de azóta eltelt tíz év.
A legnagyobb különbség szerintem a (közel)múlt és a jelenlegi helyzet között, hogy én még abban nőttem fel: van egy teljesen jó, ütőképes magyar csapat. Minden súlycsoportban kiváló bokszolók, nagy harcok. Ez szépen kikopott mire én válogatott bokszoló lettem. Nem volt teljes a csapat, hanem egy-két húzónévre lehetett számítani és szerintem most is ez van, sőt egyre kevesebb az ún. húzónév. Van egy-egy olyan ügyes tehetség, aki hozhat eredményt, de már egy komplett csapatról nem lehet beszélni és megy el mellettünk a világ. Nem a versenyzőkkel van gond, bár a merítés nyilván kisebb, de sok új küzdősportág jelent meg. Az egyik gond, hogy túl későn lehet elkezdeni az ökölvívást, ki kell találni valami olyan képzést, hogy már hamarabb le lehessen hozni a gyerekeket edzésre. A másik pedig, hogy ki kell mondani: külföldön nímand bokszolók körül is profi csapatot látok. Régen, ahogy Papp Laci bácsi készült, kb, úgy készült egy kubai is, vagy bárki. De ma már meccselemző, bemelegítő tréner, szakmai vezető, dietetikus, pszichológus és még egyéb szakmai emberek kísérnek egy-egy válogatott csapatot. A magyar válogatott pedig megérkezik a csodaszép melegítőjében egy vagy két edzővel, aki mindenki anyja és apja, mindenese. Ez biztosan nem a modern felfogás ismérve. Amikor arról beszélek, hogy elmegy a világ mellettünk, erre is gondolok, hiszen külföldön már gyerekkorban alád rakják a profi szemléletet, komoly stábbal, itthon meg jó, ha valakinek pályafutása végén megadatik, hogy jó team vegye körül. Erre én magam is jó példa vagyok, hiszen sokkal korábban ki kellett volna építeni a csapatot magam körül, de csak mostanra adatott meg. Úgy érzem, anyagilag lenne lehetőség már, hogy a magyar csapat is úgy készüljön, mint a külföldi elit, remélem minél hamarabb megadatik ez a gyakorlatban is. Véleményem szerint, ha keressük a megoldás kulcsát a szakmai fejlődésre, valamint az eredményesebb magyar ökölvívásra, itt van a kutya elásva.
Kovács István Kokó – Fotó: Horváth Péter Gyula
Az egykori olimpiai bajnok, Kovács “Kokó” István szerint szintlépés következik
„Jó időben jelentkezett a magyar csapat ezért az övért és természetesen ahogy tudtam, támogattam ennek a mérkőzésnek a megrendezését, pedig sok nagy cég a K2 (Klitschko Promotion) és a Top Rank is jelezte szándékát, hogy promótálna ebben a súlyban Interkontinentális találkozót. Az ellenfelet boncolgatva el kell mondani, hogy jó belépő szintű bokszolónak tartom, de Bacskai szempontjából nem legyőzhetetlen. És egy ilyen szintű srácot, mint Klappert le is kell tudni győzni, ha valaki a világelitbe vágyik. Rutinos bokszoló, címeket is szerzett, jó a mérlege, ezért is bólintottunk rá a WBO-val erre a találkozóra. De ahogy említettem, ha Balázs világbajnok szeretne lenni, akkor Nick Klappertet hozni kell, és nála még jobb bokszolókat is. Komoly szintfelmérőnek mondanám a december 11-ei ütközetet” – fogalmazott az egykori olimpiai bajnok ökölvívó.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS