Az orosz–ukrán háborúban a városok úgy vesztik el stratégiai jelentőségüket, ahogy éppen a front alakul. Bahmut azért volt fontos orosz célpont, mert az ukránok azzá tették. Ha nem nyilvánítják erődnek, amit az utolsó emberig tartani kell, akkor az oroszok nem használják ki arra a várost, hogy kivéreztessék ellenfelüket, és amikor Kijev kénytelen volt feladni a települést a hatalmas veszteségek hatására, hirtelen jelentéktelen kis faluvá vált a nemzetközi sajtóban. A játék most megismétlődik, azzal az apró különbséggel, hogy Avgyijivka akkor sem veszti el stratégiai jelentőségét, ha a világ szakértői azt szeretnék: az északi front erődje akár a front összeomlását is elhozhatja. Fordítsuk tehát tekintetünket a Közel-Keletről a még közelibb Keletre, és nézzük, hogyan alakul az orosz–ukrán háború egyik legfontosabb csatája.
Avgyijivka egy erőd. A település 2014 óta folyamatos erődítéséken esik át, és olyan jól be van ásva a kelet-ukrajnai konfliktus kezdete óta, hogy attól minden első világháború tábornok megnyalná a száját. A városka tulajdonképpen a szeparatista “főváros” szomszédjában van egy magaslaton, így a Majdant követő polgárháború kezdetétől innen lövik Donyecket (repteret, laktanyát, néha kórházat), így az oroszbarát, később pedig az orosz erők elsődleges célpontja volt. Tudta ezt Kijev is, ezért tette szinte bevehetetlenné.
Az oroszok a háború első napjaiban tettek ugyan kísérletet Avgyijivka elfoglalására, de még akkor is, amikor mindenki azt hitte, pár hét alatt véget érhet a háború, jobbnak látták megkerülni és nem piszkálni a tűzfészket. Többek között ezért hallhatunk olyan híreket, hogy az ukrán tüzérség eléri az orosz hátországot: Avgyijivka egy szálka a medve mancsában.
Mi változott?
Erre a kérdésre egyszerű válaszolni: bárki bármit is mondjon, az ukrán ellentámadás összeomlott. Kijev hatalmas veszteségeket szenvedett és tulajdonképpen semmiféle nyereséget nem tudott kisajtolni az akcióból. Az oroszok erre válaszul megindították saját ellen-ellentámadásukat, elérkezettnek látták ugyanis az időt arra, hogy kihúzzák ezt a tövist és stratégiai, de legfőképpen morális győzelmet arassanak Donyeck teljes felszabadításával.
Október elején elindultak az orosz csapatok Avgyijivka bekerítésére
A forgatókönyv a bahmuti módszert követi, a szereplők is nagyjából ugyanazok, ahogy alább ezt majd bővebben kifejtjük. Az pedig, hogy sikeres lesz-e, nem igazán kérdés – ami megválaszolásra vár, hogy mikor és milyen áron, hiszen a taktikai bénázások ugyanúgy megismétlődtek mindkét oldalról, igaz, azt el kell ismerni, hogy sokat tanultak az elmúlt hónapok harci eseményeiből.
A szembenálló felek – Wagner új néven koncertezik
Ukrán oldalról kevésbé fontos a helyben állomásozó erők száma, mint maga a helyszín. Avgyijivka többlépcsős erődrendszerré lett alakítva. A város körüli védelmi rendszert az elmúlt hónapokban az oroszoktól tanult eljárás szerint erősítették meg. Míg a front többi részén zajlott a sikertelen ellentámadás, addig Avgyijivkát még jobban beásták, a védvonalakon túl pedig kialakították a Moszkva által használt elővédeket: olyan kis tűzfészkeket a főbb vonalak előtt, amik addig tartják fel a támadót, míg a tüzérség le nem csap rá. A településén és annak körzetében összesen nagyjából 35 ezer katonát állomásoztatnak. Ezek fele pedig magas harcértékű egység, a külföldi “önkéntes brigádok” tagjai, és olyan elit alakulatok is, akik már kilenc éve a várost védik. Őket egészítik ki az elmúlt hetekben odavezényelt területvédelmi alakulatok. Ezen kívül komoly tüzérségi és légvédelmi erők is jelen vannak.
Az oroszok nagyjából 45 ezer katonát vontak össze a város körül. Ezek nagyrészét a frissen felállított “Storm–Z” alakulatok adják. A Storm–Z tulajdonképpen a Wagner, csak új köntösben. A zsoldoscsoport a hadsereggel való egyesülését követően a zenészek tagjait szétosztották a frissen felállított – és igen, börtönökből feltöltött – harccsoportok között. Ezek lettek a Storm–Z alakulatok, akik tulajdonképpen az ukrán területvédelmisekhez hasonlóan az ágyútöltelék szerepét töltik be, igaz, ők legalább ki vannak képezve és láttak már harcot, kényszersorozott ellenfeleikkel ellentétben.
Hogy állunk most?
Erre a kérdésre már egy kicsit nehezebb válaszolni, egyelőre ugyanis csak megközelítő információink vannak. Persze, már kijöttek az áldozatokról szóló előzetes jelentések. Amelyek szerint vagy minden orosz katona meghalt, vagy ketten ficamították ki a bokájukat, de ha egy kicsit mélyebben a dolgok mögé nézünk, akkor kaphatunk néhány számadatot is. A realista becslések szerint is nagyjából hatszáz orosz katona vesztette életét a harcokban, és körülbelül 50 harcjármű vált működésképtelenné. Az ukránok veszteséglistájáról jelenleg nincsenek megközelítő információink sem, de tekintve, hogy az oroszoktól tanult, tűzfészkekre alapuló védelmi rendszert alkalmazzák, valószínűleg kisebb veszteségeket szenvedtek.
Ennek ellenére az orosz offenzíva sikeresnek tűnik, bár gyorsnak egyáltalán nem. A legfrissebb műholdas képek szerint a Storm–Z alakulatoknak északon Veszelivka, délen pedig Vodjanyje falvakat sikerült ellenőrzésük alá vonni. Az alábbi, kedden közzé adott felvétel alapján az előretolt állások ennél is mélyebben, egymástól mindössze 8 kilométer távolságra vonták harapófogóba Avgyijivka erődjét.
Ahogy a dolgok most állnak: egy közelebbi kép a város bekerítéséről
A fenti kép ismerősnek tűnhet és ez nem véletlen. Bahmut bevétele előtt éppen így vették körbe a várost az orosz csapatok a frontális támadás előtt. Ezzel a harapófogóval a cél, hogy az utánpótlási és visszavonulási lehetőségeket egyetlenegy útvonalra korlátozzák, amit folyamatosan tűz alatt tudnak tartani. Ezzel párhuzamosan elindultak a zónázó támadások is a középső frontszakaszon, valamint tűz alatt tartják a városba vezető vasútvonalakat is. Emellett hosszú csend után megszólalt a légierő is, több száz bombát dobva az egyébként is tüzérségi zárótűz alatt tartott erődvárosra. Az alábbi videón például a város bombázását láthatjuk, az orosz támadás első napjaiban:
Ezek tanulnak!
A fentiekből kitűnik, hogy a felek bizony tanulnak egymástól. Az ukránok, mint már említettük, az orosz védelmi stratégiát követik, a beásott vonalak előtt elhelyezett előretolt állásokat létrehozva, amiket az első támadásokra válaszul azonnal feladnak, így pontos koordinátákat szolgáltatva a saját tüzérségük számára. Az oroszok viszont nem ismétlik meg a bahmuti, áldozatos frontális offenzívát. A nyertes csata mintájából csak a bekerítést követik, és a középső szakaszon az ukrán ellentámadás során alkalmazott szondázó támadásoknál maradnak.
Mi várható?
Avgyijivka szinte bizonyosan el fog esni. Ez tény; a kérdés, hogy mikor, és milyen áldozatok árán. A várost az ukránok nem adhatják fel, annak stratégiai közelsége miatt Donyeckhez, azonban kérdéses, hogy az ukrán fél megismétli-e a bahmuti vérszivattyút és az utolsó utánig, foggal-körömmel kapaszkodik az erődbe, vagy felhasználja a települést az oroszok kifárasztására, hogy beljebb újabb védvonalakat hozhassanak létre.
Ha nem ezt teszik, az katasztrofális következményekkel járhat Ukrajnára nézve. Ha ugyanis a városba erőltetik az ellentámadás után megmaradt erőiket, amelyek ott felőrlődnek, akkor nemcsak Avgyijivka jut Bahmut sorsára, de az északi frontvonal is összeomolhat. Korai még megjósolni, hogy mi lesz a felek pontos elképzelése az ostromról, annyit azonban látunk, hogy az oroszok türelmesek, hiszen Kijev számára egyre kevesebb nyugati forrás jut, így az idő nekik kedvez. A város sorsa már a támadás kezdetekor eldőlt – a kérdés az, hogy mennyi vér hullik érte.
Fotók, videó: Telegram; Vezető kép: EPA/Alex Babenko (ukrán katonák a rommá lőtt városban)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS