„Bátor partizán” – írta a család kérésére 2018-ban a Népszava Janikovszky Béláról, aki első házasságából származó gyerekét egy nyári táborból raboltatta el, és aztán ex-feleségét elmegyógyintézetbe csukatta. Az ÁVH-s alezredes számtalan koncepciós ügyben részt vett, gyakran saját elvtársaikat végeztették ki. Második fia, Janikovszky Éva és Béla közös gyermeke a rendszerváltás után részt vett a Móra Könyvkiadó privatizálásában, most is ő az igazgatója. Közvetve neki köszönhető az is, hogy a tanulmányomat méltató rövidke írást korábban azonnal levették a közzétevő irodalmi portálról.
„De vittek el dolgokat?
— Vittek. Én meg Janikovszky Bélával üzentem Péter Gábornak: Legyen szíves, mondja meg az altábornagy elvtársnak, most értettem meg egy korábbi mondását, amit még az illegalitásban hallottam tőle, 1944-ben. Azt mondta: >Ha majd én tartok házkutatást, még a párnák is állni fognak.<”
(Kanyó András (egykori hírszerző) interjúja Kádár Jánossal, 1989).
2017-ben jelent meg a Hamvas Intézet Arc és Álarc folyóiratában az a tanulmányom, amely Janikovszky Béla, az ÁVH alezredesének fertelmes múltjáról szól (cikkem itt).
A jelző nem túlzás, Janikovszky az ÁVH egyik legkegyetlenebb, legcinikusabb tisztje volt, több, kivégzéssel végzett koncepciós ügyben nyakig benne volt, olyanokban is, amelyekben egykori elvtársait – Sólyom László, Pálffy György – ítélték halálra.
De volt egy súlyosabb ügye is: első feleségével közös fiuk után nem fizetett rendesen gyerektartást, s miután az asszony emiatt zúgolódott, előbb a gyereket raboltatták el az ÁVH-val, majd magát a nőt zárták elmegyógyintézetbe. Tanulmányom erről a történetről szól.
Naivabb ismerőseim közül volt, aki akkor megkérdezte, hogy a második gyerek, Janikovszky János (Janikovszky Béla és Janikovszky Éva közös fia) semmit sem tudott az egészről? Szegény, biztosan meglepődött. Igen, egészen biztosan…
Janikovszky ÁVH-s múltja már a rendszerváltás idején lelepleződött, de a belső kör, a családok már nyilván korábban is tudtak valamit. A kisebbik Janikovszky-fiúnak (nem annak, akit elraboltak) – ahogyan mondani szokás – csak megszületnie volt nehéz.
Janikovszky János a nyolcvanas években a Videoton mérnökeként indult németországi kiküldetésre (ha valaki, ő megbízható elvtársak gyermeke volt), később hazatérve részt vett a Móra Könyvkiadó privatizációjában, amelyben egykor anyja, Janikovszky Éva „könyvkiadói szerkesztőként”, kevéssé finoman fogalmazva: cenzorként dolgozott. Ma már Janikovszky a kiadó igazgatója, nagy hatalmú ember a kultúrában, szóval, ha ő mondja, hogy polgári környezetben nőtt fel, az nyilván úgy is van.
„Janikovszky János olyan klasszikus polgári környezetben nőtt fel, ahol csönd, nyugalom, szép festmények és könyvespolcok határozták meg a családi miliőt – írták egy vele készült interjú bevezető szövegében.— Igaz, a körzeti orvos édesapa és a könyvkiadói szerkesztőként sokszor otthon dolgozó írónő édesanya, Janikovszky Éva, nem sok hangoskodást tűrt meg egyetlen fiától, ennélfogva »Janóka« többnyire a Bajza utcai bérház második emeletén lakó barátjánál töltötte a délutánjait”.
Amikor megírtam a szerencsétlen asszony történetét, tudtam, hogy magam alatt vágom a fát, szerencsére mind a Hamvas Intézet, mind a későbbi cikket megjelentető PestiSrácok is mellettem állt. Nem vagyok bolond, tisztában voltam azzal, hogy nagyjából senki sem fogja átvenni az anyagot, még akkor sem, ha a benne szereplők miatt és a történet szokatlan aljassága miatt különösen érdekes.
Janikovszky nagyon nagy halnak számít a könyvpiacon, nyilván nem örült az igazság leírásának, hiszen – ahogy látni fogjuk – a történelemhamisításban érdekelt. Annyira talán nem is zavarhatta az egész, jó, a papa dolgait megírták, de nem baj, nem adja ki egyetlen baráti kiadó sem, nem veszi át egyetlen baráti napilap és portál sem, menjünk egészen nyugodtan tovább. Később majd megírjuk, hogy jó partizán volt és még jobb orvos! (Így is lett).
Tanulmányomról ennek megfelelően néhány helyen beszámoltak, de a benne szereplő név, nevek miatt komolyabb visszhangról szó sem lehetett. Ezzel is számoltam előre, ahogyan azzal is, hogy begyűjtöttem egy nagy fekete pontot a nevem mellé. Nem baj. Ahogyan azt is megemésztettem, és nem is írtam meg akkor – most is csak a név emlegetése nélkül teszem –, hogy napokon belül lekerült a tanulmányomat méltató cikk az egyik irodalmi portálról.
Nem is lehetett másképp, ha az Irodalmi Jelen oldalán még 2012-ben is megjelenhetett a következő szöveg (a Móra által a Janikovszky Éva tiszteletére szervezett szerkesztői estén):
„Pedig férje, Janikovszky Béla >tiszta fekete< politikai szerepét is árnyaltabban kell vizsgálni – szólt az est egyik tanulsága;”
Így, árnyaltabban. Akit érdekel, hogy mit is kellene árnyalni, csak keresssen rá az ÁVH-s alezredes nevére. De azért csak nem bírta ki a Móra igazgatója, 2018 februárjában jelent meg a következő emlékezés a Népszavában – hol máshol, most már persze mehetne a Mércére vagy a Hvg.hu-ra is – , amire most, véletlenül bukkantam rá:
„Negyven éve ezen a napon, 1978. február 13-án 59 éves korában hunyt el dr. Janikovszky Béla orvos, bátor partizán, aki 1944. október 6-án társával felrobbantotta Gömbös Gyula miniszterelnök szobrát az Erzsébet híd budai hídfőjénél és több nyilasok elleni fegyveres merényletben is részt vett. Emlékét őrzi fia, János és négy unokája […].”
Janikovszky János nem ostoba. Tudja, hogy ha cikket írat az apjáról, azt pillanatok alatt szét lehet szedni, lehetetlen ma már egy olyan embert kifehéríteni, aki az ÁVH-n többek között a Rajk-ügyben is benne volt. Erre jó egy ilyen egészen nagy méretű, szép emlékezés. A bátor partizánról, aki elraboltatta a saját gyerekét – aki később megszökött tőlük –, aki elmegyógyintézetbe záratta első feleségét (akit csak úgy engedtek ki, hogy lemondott a fia felügyeletéről), és megszámlálhatatlan koncepciós, mocskos ügyben részt vett.
Ajánlhatom még műfajként a novellát, biztos akadna jelentkező, aki megírná. Tény, hogy Janikovszky (akit fiatalabb korában még a Turul-mozgalomhoz soroltak) részt vett a kommunista ellenállásban, de amit később tett és tettek, azzal bőven felülírták ezt a történetet.
Fotó: MTI (ÁVH-s eskütétel)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS