Elfogták az ország legbutább internetes csalóját: saját magát buktatta le

Aki használ Facebookot, az találkozott már Facebookon hirdetett termékekkel (és a netes csaló fogalmával). Van, aki az autóját, telefonját vagy a házát kívánja pénzzé tenni. Ez eddig rendben is van: a gond akkor kezdődik, amikor az eladó elkezd sumákolni. Például, amikor előre kéri a teljes összeget. Az előre utalás ugyanakkor egy bevett dolog, ha egy lekövethető, regisztrált cégtől vásárolunk. Ismeretlen magánszemély esetében határozottan elkerülendő. Történetünk hőse is jól tudta ezt, így a lehető legszokatlanabb módon próbált bizalmat ébreszteni a vásárlóiban.

Az internetes csalások miatt az emberek egyre szkeptikusabbak a magánszemélyek által hirdetett termékeket illetően. Ez a fajta óvatosság azonban arra ösztönzi a csalókat, hogy ügyesebbek legyenek, ha pénzt akarnak kihúzni az áldozataik zsebéből. Hősünk, akit most anonimitása megőrzése érdekében Pistinek fogunk nevezni, odáig fejlesztette a bizalomépítést, hogy még a legcinikusabb ember is bedőlt volna neki.

Mivel csalta ki Pisti az áldozatai pénzét?

Pisti telefonokat árult a Facebook Marketplace-en. Most nem gyanúsan olcsó luxuskütyükről, hanem hétköznapi emberek által is elérhető készülékekről beszélünk. Pisti készségesen válaszolt minden kérdésre, amit a vásárlók feltettek neki, és gyakorlatilag mindenbe (is) beleegyezett. Ezt onnan tudom, hogy én is az áldozatai között vagyok. Engem csak pár ezer forinttal rövidített meg, de ez pont annyival több, mint amennyit egy csalónak adnék.

Ezen a ponton még teljesen hitelesnek tűnt a csaló

Egy barátom megkért, hogy vegyek neki egy olcsó okostelefont, mivel ő nem ért hozzá. Az sem baj, ha használt – mondta. Ahogy görgettem a Facebook-ot, egyszer csak felugrott Pisti hirdetése, én pedig le is csaptam rá. Hitelesnek tűnt, mivel a telefon nem volt gyanúsan olcsó, és az eladó sem volt túlságosan erőszakos. Nem kért előre pénzt, nem követelt előleget. A lehető legbiztonságosabb módon szerette volna lebonyolítani a tranzakciót. Még a személyes találkozóba is belement: az egyetlen bökkenő csupán az volt, hogy ő vidéken élt, én pedig Budapesten. Azt mondta, szívesen eljön a fővárosba, de fél, hogy én addigra meggondolom magam, és ő úgymond a semmiért tesz meg egy ekkora utat. Ekkor felajánlottam, hogy állom az útiköltségét, ha elhozza a telefont. Így nekem is egyszerűbb. Pisti belement.

Ezzel nyerte el a bizalmamat

Amikor vállaltam a pár ezer forintos útiköltségének kifizetését, a csaló elküldte a saját banki adatait. Nem készpénzben vagy lenyomozhatatlan kriptovalutában kérte, hanem egy az egyben a saját, Magyarországon bejegyzett bankszámlájára, ráadásul pár ezer forintról volt szó. Ki az az ostoba csaló, aki a személyes adatait kiadva kockáztatná a lebukást egy ilyen jelentéktelen összegért? Sok kicsi sokra megy, de a befektetett energia ebben az esetben fordítottan arányos a nyereséggel. Röviden: ugyanennyi ideig tartó betonozással háromszor több pénzt kereshetett volna. Pontosan emiatt tűnt hitelesnek. A találkozó napján persze nem jelent meg, de utána még pár napig ígérgette, hogy visszaküldi az összeget. Ezen a ponton már rég lemondtam a pénzem visszaszerzéséről, felnyitott a kis jegyzeteimet és beírtam az összeget a “tanulópénz” rubrika alá.

Csak kevesen tudnak így lebukni

Egy nap felhívtak a rendőrségtől, és megkértek, hogy fáradjak be. Azt mondták, hogy egy csalás ügyében nyomoznak és én is az áldozatok között lehetek. Még aznap bementem, ahol felvázolták az esetet. Kiderült, hogy a csaló értelemszerűen nemcsak engem rövidített meg, de országszerte tevékenykedett. Volt, akitől jelentős összeget is kicsalt. Arra gondoltam, hogy az én pár ezer forintom még rendben van, de ki lehet olyan felelőtlen, hogy egy luxustelefon árát előre kifizesse egy ismeretlen személynek – ráadásul olyannak, akit “az internetről ismer”? A válasz nagyon egyszerű. Emberünk mesteri szintre fejlesztette a bizalomépítést: ELKÜLDTE AZ ÁLDOZATÁNAK A SAJÁT SZEMÉLYI IGAZOLVÁNYÁT.

Igen. Azt a hivatalos dokumentumot, ami alapján őt azonosítani lehet. Nem, nem az internetről töltötte le, nem írta át rajta az adatait, de még csak néhány stratégiai pörköltfoltot sem csöpögtetett a kényes részekre. Lefotózta úgy, ahogy az van. Pisti gondolatmenete amúgy teljesen rendben volt. Ezzel a húzással tényleg elnyerte a vásárló bizalmát. Mindössze azt nem kalkulálta bele, hogy a vásárló a rendőrséghez fog fordulni, miután rájön, hogy átverték.

Mi lett a csaló sorsa?

Mivel az eljárás még folyik, részleteket nem írhatok le, de Pisti azóta megbánta bűneit és hajlandó együttműködni a rendőrséggel. Ettől függetlenül az internetes csalók egyre ravaszabbak és ügyesebbek. Pisti mondjuk nem volt túl eszes, de ettől függetlenül összekalapozott magának egy nyaralásra való összeget. Ha szerencséje van, akkor az idei üdülőszezont egy napsütötte helyen tölti majd, nem pedig a hűvösön.

Az online csalás nemcsak Magyarországon jelent problémát. Pár hete egy pakisztáni férfi a zöldre festett tyúkját próbálta meg papagájként eladni, de hamar lebukott. Az erről szóló videót itt találjátok.