Magyar Péter és Dobrev Klára is a diktatúrában sikeres felmenőik kapcsolatrendszerének köszönhetik a "sikereiket"
Magyar Péternél a fene se tudja, hogy melyik forradalomra is gondol.
Fotó: Bodnár Boglárka
Ténykérdés: jelenleg mindhárom valóban létező ellenzéki pártot olyan ember vezeti, akiknek egy vagy több felmenője a kommunista diktatúra elitjének első vagy második vonalához tartozott. A diktatúra ismert, beazonosított alakjairól van szó, egyiket sem a leszármazott mai politikai tevékenysége kutatták fel, Apró Antal, dr Erős Pál ismert név és arc volt a kilencvenes évek elején is, Tutsek Gusztáv akkor már rég halott, de a neve mellé akkor már jár a "vérbíró" jelző.
Tipikusan ezt hívhatjuk szociológia alapon elemezendő jelenségnek. 35 éve véget ért a diktatúra, mégis a szélsőjobb befelé eső oldalán található Mi Hazánkat, a szélsőbal külső felén található, logikájában internacionalista Demokratikus Koalíciót és a lehető legrosszabb értelemben populista, mocsár jellegű és az ideológia nélküli, gyűlöletre és tartalom nélküli ellenzékiségre épülő Tisza Pártot is olyan ember vezeti, akinek felmenői között ott vannak az állítólag rég elmúlt bolsevik elit tagjai.
A diktatúra szociológiai értelemben mélyebb nyomot hagyott, mint reméltük
A kérdés úgy került az érdeklődés homlokterébe, hogy Magyar Péter elé került valószínűleg egy olyan valódi közvéleménykutatás összefoglalója, amelyből az derül ki, a Mi Hazánk elkezdte visszaszerezni a Tiszától azokat a szavazóit, akiket Magyar Péter a tavaly kezdődő ámokfutásának felívelő szakaszában hódított el. Erre Magyar úgy reagált, mint minden másra, gátlástalan, értelmetlen és kontraproduktív agresszióval. Megtámadta a Mi Hazánk elnökét azzal, hogy annak az egyik felmenője véres kezű kommunista volt. Közismert ténykérdés. Magyar Péter kommunistáskodásban érintett közismert felmenője kétségtelenül nem volt véreskezű, csak a diktatúra igazságszolgáltatásának volt meghatározó alakja, tehát számtalan politikailag motivált ítéletnek minimum közvetett felelőse. Közismert ténykérdés, illetve bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Toroczkai nyilván semmit nem profitált dédapja tetteiből, ami Magyar Péterről messze nem mondható el.
Én az egész Magyar Péter-féle mocskolódásról onnan értesültem, hogy Schiffer András kiírta a Facebook oldalára a felháborodását, miszerint elképesztő, hogy rég elhalt ősével támadja a Tisza vezére egy politikai ellenfelét. És ha már itt tartunk, Schiffer András is volt ellenzéki párt vezetője és az ő felmenői között is olyan, minimum társutas, baloldali értelmiségiek vannak, akik szintén léteztek magasabb pozícióban a kommunisták dominanciája idején. És ez csak egy szociológiai tény, pszichológiai ténnyé például csak akkor válhat, ha Schiffer András és esetleg Toroczkai László érez valami felelősséget azért, amit a felmenői tettek. Nyilván semmiképpen nem felelősek ezekért a tettekért, de valamiféle viszonyt egy normális ember kialakít a felmenői, az ősei tetteivel kapcsolatban, főleg ha azok a tettek embertelenek vagy legalábbis nem dicsőségesek. De ez az ő dolguk, magánügyük. Életútjukban szociológiai értelemben nem meghatározó a családi múlt sokkal jobban, mint egy átlagos középosztálybeli család esetében. Ők ketten a saját jogukon vannak ott, ahol.
Magyar Péter és Dobrev Klára esetében azonban teljesen nyilvánvaló, hogy mindketten az örökölt anyagiak és a megkapott kulturális tőke értelemében is messzemenőkig haszonélvezői annak, hogy a közvetlen felmenőik a diktatúra hű és kifejezetten magasrangú kiszolgálói voltak. Első közelítésben egyik unoka sem tűnik annyira tehetségesnek, hogy a politika élvonalába tartozhasson. Egyébként mindketten házastársként bukkantak fel a politikában és nem a tehetségükkel robbantak be oda.
Dobrevnek évtizedes lehetősége volt arra, hogy az ellenzék vezére pozícióba küzdhesse fel magát, ahogy elnézem pénze is volt erre a projektre, most mégis egy olyan pártot vezet, amely az öt százalékért küzd. A teljesen magyarellenes és voluntarista Európai Egyesült Államok gondolat csak azért van jelen a magyar politikában, mert ez emlékezetet a legjobban az internacionalizmusra (nemzetköziség). Én nem emlékszem, hogy Dobrev Klára, akár a nagyapja, akár a volt férje politikai és egyéb tevékenységéért valaha bocsánatot kért volna a magyar néptől és a nemzettől. Ő nem csak leszármazottja a családjának, hanem közvetlen résztvevője annak a politikai projektnek, amelyet a család még 1945 előtt elkezdett, és amelyben olyan sikeresnek bizonyult Rákosi és Kádár alatt. Sőt, sajnos a rendszerváltás után is.
Magyar Pétert a NER valahol a hatodik vonalban tartotta, ott is csak azért, mert a feleségében látták a potenciált. Akkor sem volt kapcsolatrendszer szempontjából a korábbi kommunista hálózaton kívül, csak mindig jobb az ellenségen élősködni (vagyis a Fideszen), mint a barátokon, elvtársakon. 2024 februárja óta teljesen világos, hogy ő egy a Fidesz, de különösen Orbán Viktor meghekkelésére irányuló, alapvetően posztkommunista kísérlet arca. Magyar családtagjai és az ő hálózataik ezért vannak benne a buliban nyakig a kezdetektől. Az, hogy milyen külföldi erőkkel, legális és illegális szervezetekkel kötöttek ehhez szövetséget, kitől kapják a pénzt, és a Meta hogyan van ebben benne, ez mind csak akkor fontos, ha a belpesti, mindig a gyarmatosítók igényeinek kiszolgálására szocializált felsőközéposztályba vagy a hatalom legfelső szintjeire törekvő hálózatok eljutnak valahogy a tényleges hatalom közelébe. A külföldi tulajdonosok mindig a lehetőséget finanszírozzák meg.
Természetesen Magyar Péter nagyapja nem említhető egy lapon Apró Antallal. Dr Erős Pál akár jóindulatú ember is lehetett, míg Apró Antal esetében biztosak lehetünk ennek ellenkezőjében. A hálózat a lényeges, amelyben leélték az életüket, amelynek szokásait, mintázatait átadták a gyerekeiknek és úgy látszik az unokáiknak is.
Akik egyszer beverekedték magukat az elitbe, bármelyik elitbe, azok igyekeznek magukat és leszármazottaikat is a hierarchiák csúcsain tartani. Ha ez sikerül a következő nemzedékekben, akkor abban mindig benne vannak a gének is, tehetség és/vagy gátlástalanság, továbbá természetesen a családi minták, de most is úgy látszik, hogy a kapcsolatrendszer (kulturális tőke), a hálózatokhoz való bekötöttség (összeesküvés hívőknek: a titkos kézfogás ismerete) és persze a generációkon átívelő bizalom a legfontosabb.
Jól látszik, hogy milyen háttér kell tehát ahhoz, hogy valaki a parlament és a kormányzáshoz egyáltalán látótávolságba kerülhessen. Budapest nem vidékieknek való város, erről leginkább a városi elitek tehetnek, úgy gondolták régen és most is, hogy a fővárosba koncentrálódott gazdasági és politikai hatalom jó helyen van náluk. Ez természetes jelenség alapvetően, rossz attól lesz, hogy alapvetően a vidék kizsákmányolására épül, a vidéki fiatalok fővárosba áramlására, vagyis belső agyelszívásra, mert a fiatalabb életkorokban a legvonzóbb a nagyvárosi élet. A fővárosi elitek nem beengedik maguk közé a tehetségeket, hanem igen ügyesen maguk alá beszervezett struktúrákat építgetnek. A Tisza Párt is ilyen, a féltehetségű elitgyerekek jól sikerült technológiahasználata, amelybe vontak be külföldi nagybefektetőket, rengeteg vidéki kisbefektetőt, akiknek csak reményt árulnak, míg a nagybefektetők busás haszonban is reménykedhetnek. A szociológiai beágyazottság itt ér össze a közgazdaságtannal, mert ezek a hálózatok persze alapvetően pénzcsinálásra szakosodott szervezetek voltak mindig is. A posztkommunista hálózatok is, és a rájuk épülő pártok is. Dobrev, miután mindig is gazdag volt, nyilván a hatalmat élvezné jobban, de Magyar Péter egyszerre fanatikusa a hatalomnak és a gazdagságnak is.
Ezek a hálózatok azonban, miután erőforrásnak tekintik a magyar társadalmat, soha nincsenek beágyazódva, beépülve még a középosztályba sem, nemhogy a falusi világba. Pszichológiai értelemben marginalizálódott embereket szólítanak meg, közösségi élményt árulnak. Ezt azért tudják ilyen viszonylag hatékonyan megtenni (ki-ki szerencséje vagy tehetsége szerint), mert felmenőik, az akkor még büszke kommunisták egyetlen hatékony képességgel rendelkeztek csupán, képesek voltak minden természetes közösséget szétverni. Ahogy azt a modernitás a kapitalizmusban a városiasodással együtt egyébként is megtette volna.
De a Fidesz visszaépített valamit a régi Magyarországból, és a törzsszavazó bázisa pontosan azonosítja be a Magyar és Dobrev-féle alakok által képviselt politikai projekteket. Ezért szorult a posztkommunista elit, gazdagsággal nem megelégedő, hatalomvágyó része teljes egészében ellenzékbe. Ők úgy tervezték, hogy felosztják a politikai teret egymás között, lefedve a teljes spektrumot. Sem radikális nemzeti jobboldali párt nem volt tervben, sem egy olyan centrumpárt, amely a teljes hagyományos polgári közepet lefedi, a szociáldemokratáktól a kereszténydemokratákig. Magyar és Dobrev a diktatúra maradványa tulajdonképpen, szervezetben, pénzben, “kultúrában”, külföldi kapcsolatokban egyaránt.
