Pesti Srácok

Bevehetetlen erőd a Puskás Aréna: Fantasztikus hangulat, megérdemelt döntetlen Németországgal!

Bevehetetlen erőd a Puskás Aréna: Fantasztikus hangulat, megérdemelt döntetlen Németországgal!

Újabb bravúr a Nemzetek Ligájában: a magyar válogatott jó játékkal, bátor, taktikus futballal 1–1-es döntetlent játszott Németországgal. A Puskás Arénában telt ház volt, a hangulatra nem találunk szavakat, és megint sikerült bebizonyítani: ennek a nemzeti csapatnak nagyon erős gerince van.

A magyar labdarúgó-válogatott az utóbbi években remek eredményeket ért el, és ennek ára van: kezdjük már természetesnek venni a bravúrokat. Nem mindenki, de sokan.

És ebben a Nemzetek Ligája-sorozatban sem kellett eddig csalódnunk: Angliát bravúros teljesítménnyel legyőztük, Olaszországban vállalható meccsen szenvedtünk vereséget, és a harmadik elit-válogatottat, Németországot sem vártuk esély nélkül.

Esély nélkül? A fantasztikus hangulatú Puskás Arénában már-már kiegyenlítettnek álmodtuk az erőviszonyokat. És éppen így is indult: egy remek támadás után Fiola beadásából Sallai fejelt kapura, s bár Neuer hárított, Nagy Zsolt szépen bombázott a léc alá (1–0). Fantasztikus kezdés, még tíz perc sem telt el.

PestiSracok facebook image

Mielőtt beleringattuk volna magunkat az újabb 1–0-ás sikerbe, jött a válasz, és meglehetősen hamar: egy indítást elnézett a védelem, Hofmann kilépett, könnyedén elvitte Gulácsi mellett, majd a kapuba lőtt (1–1).

Ezután is lüktető, kifejezetten élvezetes maradt a meccs, és nemcsak a németek, a mieink is kialakítottak pár kisebb-nagyobb lehetőséget. Egy német ziccer után az első félidő végén Fiola került helyzetbe, éles szögből jól is lőtt, de Neuer szépen védett. Döntetlennel mentünk a szünetre.

A második félidőben is magas maradt az iram, jobbára azért Németország játszott fölényben, de éreztük, itt bármi lehet. A szurkolás továbbra is fantasztikus volt, mindenki azt találgatta, összejön-e az újabb apró futballcsoda. A 72. percben hatalmas lehetőséget hagyott ki Németország, Hofmann önzetlen volt, és Orbán így menthetett.

Aztán viszont mi szerezhettük volna meg a vezetést, Szoboszlai gyönyörű beadása után Ádám Martin Neuer kezébe fejelt. Hatalmas helyzet volt... Belejöttünk, a csereként beállt Gazdag lövését védte a német kapus, majd megint Ádám Martin következett. Kimaradt ez is. Ez az időszak a miénk volt, csak a gólra vártunk, de arra nagyon.

Aztán nem jött, de nem bántuk: a harmadik meccsen összejött a második bravúr: 1–1-es döntetlen Németországgal. Puskás Ferenc és a többi legenda meg ott mosolyoghat fent valahol.

A magyarok ezzel a döntetlennel megőrizték második helyüket a csoportban, melynek másik szombati mérkőzésén az Európa-bajnok olaszok 0-0-ra végeztek az Eb-ezüstérmes angolok vendégeként. Válogatottunk kedden a sereghajtó Anglia vendége lesz Wolverhamptonban.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.