Vasárnap ünnepli fennállásának 72. évfordulóját az Országos Mentőszolgálat. A koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetben az ünnep sem ugyanaz. Miközben a vírus elleni harc átírja a mindennapokat a mentők életében és számtalan plusz feladatot is ró rájuk, ez olyan társadalmi elismeréssel párosul, amit még ők is csak ritkán tapasztalnak. Az Országos Mentőszolgálatot immáron több, mint 3 éve irányítja dr. Csató Gábor, aki a maga 37 évével a magyar egészségügy valaha volt legfiatalabb felsővezetője. Dinamikus személyiségével, modern látásmódjával megreformálta a szervezetet, nemcsak új eljárásrendet vezetett be, hanem több, hosszú évek óta ígért, vagy tervezett fejlesztés is megvalósulhatott. Ami talán a legszembetűnőbb, az a nyitás politikája, amivel nemcsak a mentőszolgálat létszámát sikerült növelni, vonzóvá téve ezt a nem könnyű hivatást, hanem közelebb is sikerült hozni az emberekhez. Újragondolt kommunikációval, napi kapcsolattartással, kisfilmekkel és applikációkkal érték el azt, hogy a mentés, az életmentés ne csak a mentők munkája, hanem közös feladatunk legyen, azt, hogy még többen merjenek maguk is segíteni, ha baj van. Ahogyan Csató Gábor fogalmazott: “Egyedül mi a mentőszolgálatnál nem tudunk sikeresek lenni csak a társadalommal az emberekkel együtt”. Ez az együttműködés vagy szövetség konkrét megmentett emberéletekben mérhető – akiknek újraélesztését laikusok el merték kezdeni. Hol tart ma hazánk legnagyobb egészségügyi szervezete, mitől lett trendi mentődolgozónak lenni, hogy élik meg a járványt és mit éreznek, amikor az ablakokra ragasztott szívek mellett haladnak el – mindezekről beszélgettünk a mentők főigazgatójával, aki januárban kezdte meg második, immár 5 éves ciklusát az Országos Mentőszolgálat élén.
“A 72 év alatt ilyen pandémiával még nem találkoztunk”
Rendhagyó helyzetben ünnepli születésnapját az Országos Mentőszolgálat. Hogy élik meg a világjárványt az abszolút frontvonalban?
A koronavírus számunkra is újdonság volt és ránk is extra feladatokat rótt, de már túl vagyunk a járvány első szakaszán. Az Országos Mentőszolgálat 72 éves fennállása alatt sok mindent megélt, de ilyen jellegű pandémiával még nem találkoztunk. Olyan feladatokat is elvállaltunk, amelyek nem a tipikus napi tevékenységünk része, de azt gondoltuk, hogy az országos kiterjedtségünk és hálózatunk révén van rá lehetőségünk, hogy segítsünk, minél több emberrel kapcsolatba kerüljünk. Az első időszakban mindannyian jóval többet dolgoztunk az átlagosnál, jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk arra, hogy minden eljárásrendünk, humánerőforrásunk és eszközállományunk felkészült legyen a következő fázisra. Hála Istennek az első akadályokat sikerrel vettük, ezért most már nem a válságmenedzsment fázisában, hanem a változásmenedzsment fázisában vagyunk és azok a lépések amelyeket megtettünk, beértek. Most már egy egyenes úton tudunk haladni és készülni a járvány következő szakaszára.
Mintavétel – Fotó: Országos Mentőszolgálat
Minden védőfelszerelés biztosított
Sok mindent olvasni a médiában, közösségi médiában az egészségügyi dolgozók munka körülményeiről, hogy közvetlen kontaktusban a fertőzöttekkel milyen veszélyeknek vannak kitéve. A mentődolgozók biztonságban tudják végezni a szolgálatukat, rendelkeznek ehhez szükséges védőfelszerelésekkel?
Mi abban a helyzetben voltunk és vagyunk is, hogy nekünk ezek a védőfelszerelések alapfelszereltségünk részei. Ez azt jelenti, hogy már az év elején a járvány kitörésétől függetlenül is a rendelkezésünkre álltak a maszkok, overálok. Amikor szembesültünk azzal, hogy a felszerelésekre ilyen mértékben lesz szükség elsősorban saját raktárkészleteinket szabadítottuk fel, majd amikor elegendő mennyiség érkezett az országba, pótoltuk. Minden olyan lépést megtettünk, amivel a bajtársak egészségét tudjuk védeni. Külföldi kollégákkal is konzultálva, az ő tapasztalataikat is felhasználva létesítettünk úgynevezett mentesítő pontokat, ahol át lehet öltözni, fertőtleníteni tudjuk magunkat, az eszközöket, ruházatunkat. Ezáltal minden eszköz, védőfelszerelés folyamatos kontroll alatt van. Bátran mondhatom, minden nap úgy tudom befejezni a munkát, hogy biztos vagyok abban, minden egyes mentődolgozónak biztosítottuk a biztonságos munkavégzéshez szükséges felszerelést. Néhány hete a készletgazdálkodásra is át tudtunk térni, hiszen akkora mennyiség van ezekből az eszközökből az országban, hogy vissza tudtuk tölteni a saját raktárainkat. Most már a későbbi fázisokra tudunk tartalékolni.
Teljes védőfelszerelésben a Pesti úti idősotthonnál – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Milyen plusz feladatokat ad a járvány és hogyan bírják a plusz fizikai, lelki terhelést?
A napi mentési feladatok mellett több új területen vetetettek be bennünket. Ebből az egyik a határ menti egészségügyi ellenőrzés, amit a mai napig végzünk. Bajtársaink több ezer határon átlépő embert szűrnek le, rizikóbecslést végeznek annak érdekében, hogy szükséges-e nekik koronavírus tesztet végezni vagy sem. Emellett segítséget nyújtunk a védőfelszerelések egészségügyi intézményekbe, háziorvosoknak való eljuttatásában is. A mi feladatunk a mintavételezés a tesztekhez, ez sem az alaptevékenységünk, de tisztességgel helytállunk már hónapok óta. Én magam január elseje óta az országos operatív törzs tagja vagyok és azon dolgozunk, hogy ne csak az egészségügy, hanem a teljes magyar lakosság minél kevesebb problémával vészelje át ezt az időszakot. A lelki terhelés egy jóval nehezebb kérdés. Éppen a minap beszélgettem az egyik bajtárssal erről: mi mindig olyan betegekkel találkozunk, akik valamilyen kritikus állapotban vannak, szoronganak, félnek, vagy éppen tartanak valamitől. Olykor lelki erősítéssel is tudunk segíteni, megfogjuk a kezét, megnyugtatjuk őket, a jelen esetben ezt egy overál és egy maszk mögé bújva tudjuk megtenni. Ezt a legnehezebb elfogadni: a korábban megszokott kontaktusok hiányát. A szükséges védekezés jóval személytelenebbé teszi a betegekkel való találkozásunkat. Még mindig sokan tartanak az ismeretlentől, hogyha megbetegszenek a koronavírustól, akkor mi fog velük történni. Szerencsére a hazai statisztikák megnyugtatóak, ezzel a bajtársak is meg tudják nyugtatni az aggódókat.
Virtuális vállveregetés
És ki vagy mi nyugtatja meg a mentődolgozókat, hiszen még ha tetőtől talpig védőfelszerelésben is, de nap, mint nap találkozhatnak, érintkezhetnek fertőzöttekkel, amiben azért nyilván van rizikófaktor.
Az ismeretlentől valahol mindenki fél. De nem csak a vírustól félünk, nem csak az egészségünket féltjük. Ugyanúgy ott van mindenkiben az egzisztenciális félelem is. Az elmúlt hónapok intézkedései alapján a mentődolgozók láthatják, hogy biztos a munkaviszonyuk, az egészségügyet és őket, a mentőket tenyerén hordozza a társadalom. Számtalan felajánlás érkezik. Van egy pszichológus csoportunk, országos kríziscsoport, ami minden régióban, minden megyében működtet forróvonalat, ahol a bajtárasaink segítséget tudnak kérni szükség esetén. Illetve különböző kiadványokkal segítünk a kollégáknak oldani a jelenlegi helyzet feszültségeit. A sportegyesületünk, ami a tavalyi évben létesült, most ugyan online, de még aktívabban működik, aminek az a lényege, hogy bajtársak kikapcsolódását segítsük. Összefoglalva: számtalan módon igyekszünk a bajtársaknak segíteni, hogy ők is tudjanak a betegeken segíteni.
A járvány kitörése óta az emberek nap, mint nap igyekeznek éreztetni megbecsülésüket az egészségügyi dolgozókkal, a vírus ellen harcolókkal. Születtek dalok, megjelentek az ablakokban a papírszívek. Milyen érzés ez az áradó szeretet, megkönnyíti a mindennapokat?
Én úgy látom, hogy mindannyiunknak nagyon sokat jelent ez a virtuális vállveregetés, legyen az egy magánember sütemény felajánlása vagy a szívek az ablakokban, vagy akár céges felajánlások. Közben, hogy őszinték legyünk ugyanazt a munkát végezzük ugyanúgy, ahogy tettük eddig is. Csak most egy más betegséggel, más leküzdendő céllal állunk szemben. Nagyon örülnek a bajtársaim, hogy most az ő munkájuk jobban előtérbe került és azt, amit eddig is tettek talán még jobban értékelik. Hogy csak egy példát mondjak, a budapesti Dévai utcai mentesítő pontunknál a környező házak ablakaiban mindenhol feliratok vannak, táblák, rajzok, szívek. Nagyon jó érzés, amikor visszatérnek egy-egy feladatról, átöltöznek, leveszik a maszkot, az overált és felpillantanak ezekre az ablakokra.
Szívekkel otthonaikból üzennek az emberek – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Pontosan erről írt néhány napja egy egészségügyi dolgozó, ráadásul pont mentődolgozó a közösségi oldalán, hogy nagyon jó érzés ez a szeretet, de azért felmerül a kérdés, mi változott? Ugyanis, akik emberéletekért küzdenek ugyanazt teszik most, amit a járvány előtt is tettek. Talán egy ilyen veszélyhelyzet kellett, hogy kinyissa a szemünket és észrevegyük, valóban megfelelően értékeljük az értünk dolgozók erőfeszítéseit…
Mi a mentőknél szerencsés helyzetben vagyunk. Az elmúlt évek felmérései is azt mutatták, hogy a lakosság nagyon jelentős részének, több, mint 90 százalékának bizalmát élvezzük. Az emberek érzékenyebbek a munkánkra, sokkal közelebb vagyunk a magánszférájukhoz, mint például a kórházi dolgozók. Ettől függetlenül valóban most mi is erőteljesebben érezzük a mindennapokban a szeretet és a megbecsülést. Bízzunk benne, hogy ez is olyan dolog lesz, amit megtanulunk a járványból és, ami majd utána is megmarad és akkor is így gondolnak majd ránk és a munkánkra, amikor nem a koronavírus ellen küzdünk.
Többen jönnek, mint távoznak
A társadalmi, erkölcsi megbecsülés mellett az anyagi megbecsülés is fontos. Történtek bérfejlesztések, folyamatban az életpályamodell megvalósítása, de még mindig messze vagyunk attól, amennyit egészségügyi dolgozók a komoly elszívóerőt jelentő nyugati országokban keresnek. Hogyan látja, mennyire elégedett az állomány, rendelkeznek-e itthon a magyar egészségügyben jövőképpel, biztatóak-e, jó irányba mennek-e a kormányzati intézkedések?
A fokozatos béremelés, ami nem egyszeri, egy alkalomra szóló, az az állományon belül is komoly előrelépést jelentett. Tudtuk stabilizálni a dolgozói fluktuációt. A vezetésem alatt most már többen jönnek, mint ahányan távoznak. Nagyjából 8500 fő a dolgozói létszámunk. Egy ekkora szervezetben van egy természetes fluktuáció is, ami minden piaci környezetben és egészségügyi szervezetben normális. Számunkra az a fontos, hogy többen jöjjenek, mint ahányan elmennek és olyanok, akik korábban elmentek, visszajöjjenek. Ezt látjuk, ami részben a béremeléseknek köszönhető. 2018-ban az ágazati béremelésen felül volt egy 10 százalékos emelés a mentőszolgálaton belül. Idén a januári emelést már megkapták a dolgozók és kilátásban a novemberi béremelés. Erre számíthatnak. De legalább ennyire fontos az, hogy milyen körülmények között dolgoznak. A munkánk jelentős részét a mentőautókon töltjük. Az elmúlt három évben a teljes flottánk fele megújult. Ma már a világ legmodernebb mentőgépjárműveiben ülhetnek a bajtársaim. Három milliárd forintból új eszközöket tudtunk vásárolni. Tényleg olyan technológiát tudnak használni, ami a betegellátást, ezen túlmenően pedig az ő kényelmüket és biztonságukat is szolgálja. A baleseti statisztikánk is azt mutatja, hogy ezek az autók, amikben ők ülnek, rendkívül biztonságosak. Mindezeken túl igyekszünk számtalan olyan lépést tenni, amitől még élhetőbb lesz a munkakörnyezetük. Ilyen a sportegyesületünk, amit már említettem, vagy a családbarát munkahely cím, amit már harmadik alkalommal kaptunk meg. Nyári táborokat szervezünk, iskolakezdési támogatást adunk. Próbálunk az egészségügyön belül olyan vállalati kultúrát teremteni, amitől az Országos Mentőszolgálat jobb munkahely tud lenni.
Új, a legmodernebb eszközökkel felszerelt autókkal vonulhatnak a mentők – Fotó: Országos Mentőszolgálat
A jobb munkakörülményekhez az is hozzátartozik, hogy régi mentőállomások nagy részét sikerült már felújítani, sőt újak is épületek. Ez a program hol tart most?
255 mentőállomásunk van, szinte az ország minden pontján a legkisebb községeken át a főváros kerületein. Az elmúlt 10 évben mentőállomásaink fele megújult, sok új mentőállomás is létesült. Éppen a tavalyi évben adtunk át ismét két újabb mentőállomást és az a tervünk, hogy a következő időszakban is folytatjuk ezt a fejlesztést. A kormány 21+4 mentőállomás felépítésére vagy felújítására köteleződött el. A tavalyi évben 4 állomás felújítása meg is történt, 21 mentőállomás tervezése a végéhez ért, hamarosan a kormány elé tudjuk vinni ezeknek a megvalósítási tervét, amivel ismét egy nagyot léphetünk előre abba az irányba, hogy még kulturáltabb körülmények között lehessenek a bajtársak akkor, amikor nem a betegekkel vannak.
Harminchárom évesen lett főigazgató
Főigazgató úr 2017 januárjában egy rendkívül nehéz, konfliktusos időszakban érkezett az Országos Mentőszolgálat élére, egy olyan időszak után, amikor évről évre váltották egymást a főigazgatók, ráadásul azt is tegyük hozzá, hogy nagyon fiatal, nem csak a mentőszolgálat történetében, a magyar egészségügyben nem volt még ennyire fiatal (kinevezésekkor 33 éves) felsővezető. Nagyon úgy tűnik, hogy beváltotta a reményeket és sikerült stabilizálni az állományt, nagyon sok pozitív dolog történt a mentőszolgálat életében, ami korábban hosszú időn át csak ígéret volt és úgy halljuk, hogy a mentődolgozók is szeretik, támogatják, hogy továbbra is ön irányítsa a szervezetet. Mit gondol, ez minek köszönhető? Sikerült teljesítenie a célokat, amelyeket kitűzött három éve?
Januárban kezdtem meg az újabb ciklusomat. Tavaly decemberben újabb 5 évre adtam be a pályázatomat. Azt gondolom, hogy ez a nyolc év már a bajtársak számára is kiszámíthatóságot, stabilitást jelenthet, egy olyan utat, amin el tudnak köteleződni. Azt láttam az első időszakban, hogy ennek a szervezetnek arra van a leginkább szüksége, hogy stabilitást és kiszámíthatóságot tudjunk biztosítani. Ebben abszolút partner volt a kormány a béremelésekkel, az autóbeszerzésekkel, az eszközpark fejlesztéssel. Hosszú évek után sikerült rendezni a munkaruha kérdést. Éppen a napokban történik meg az újabb beszerzés. El tudtunk lépni több olyan irányba is, amire sokan azt mondták, hogy lehetetlen és ilyen soha nem lesz a mentőszolgálatnál. Amikor elértünk régi vágyott dolgokat azt látták, hogy mégsincs lehetetlen, csak meg kell tennünk az első lépéseket. A koronavírusra például már úgy tudtunk felkészülni, hogy a teljes üzleti intelligencia algoritmusunkat meg tudtuk támogatni mesterséges intelligenciával is. Ez azt jelenti, hogy bárhol vagyok, egy laptopon, táblagépen percre pontosan látom, hogy hol, mennyi eszköz fogyott, hány napra való tartalékunk van még az adott eszközből, maszkból, ruhából. Térképen látjuk az esetek eloszlását. Most már ott tartunk, hogy a mesterséges intelligencia segítségével tudjuk megtervezni azt, hogy bekövetkezik-e egy eset egy adott helyszínen, tegyünk-e oda plusz kapacitást. A bajtársak mindezen eredményeinket látják, és azt is, hogy mindez nem hiábavaló, mert a végén a betegek profitálnak. Ezek azok a célok, fejlesztések, amelyek nem állhatnak meg. Tovább kell javítanunk a munkakörülményeket, a mentőállomásaink állapotát. Szeretnénk még tovább lépni, olyan szakmai terekre is eljutni, ahol a mentőszolgálat kevésbé volt jelen az elmúlt néhány évtizedben, pedig biztosan helye volt és helye van. Az elmúlt 3 évben megújítottuk az összes eljárásrendünket, ma már német tartományi kórházak kérnek engedélyt rá, hogy átvehessék ezeket a protokollokat. Az egész országban egységes protokollok mentén dolgozunk, egy 20 fős szakmai grémium készíti ezeket a mentőápoló szinttől a szakorvosig. Ma már nincs olyan kórházi szakma, aki ne elismerően szólna a szakmaiságunkról. Ez ad erőt és további gondolatot, például arra, hogy a V4 országok tekintetében mentésügyi konferenciát szervezzünk, részt vegyünk még komolyabb szakmai tudományos munkában. Ezek is olyan célok, amelyeket a következő időszakban szeretnék megvalósítani. A koronavírus egy kicsit ugyan átírja a terveket, de legfeljebb annyi történhet, hogy arrébb toljuk a megvalósítást.
Új ruházat, új eszközök, de a fejlesztés még nem állt meg – Fotó: Országos Mentőszolgálat
Életmentés telefonon, a Facebookon és az Instagramon
A modernizáció, a fejlesztések, az új eljárásrendek mennyiben tették vonzóbbá a mentő hivatást?
Azt szoktam mondani, hogy én vagyok a mentőszolgálat első digitális bennszülött főigazgatója, az életkoromnál fogva. Talán éppen ez adott lehetőséget arra, hogy egy kicsit másként kommunikáljunk és a mentőszolgálat más arcát is megmutassuk. Ma már több, mint 200 ezer követője van a Facebook csatornánknak, több, mint 20 ezren követik az Instagramon, hogy mit mond a mentőszolgálat. Trendivé vált mentősnek lenni. Az észak-magyarországi régióban például protekciót keresnek hozzám, hogy bekerüljenek a mentőszolgálathoz, olyan szinten fel vannak töltve a státuszaink. Amikor egy kommunikációs kampányt indítunk, akkor látható, hogy annak hatására megnövekszik a jelentkezők száma. A társszervektől önkéntesként jönnek vagy félállást vállalnak nálunk, mert azt mondja a rendőr, a tűzoltó, hogy ő egy kicsit mentődolgozó is szeretne lenni, látva azt egy-egy baleset helyszínén, amit együtt teszünk. Ezek nagyon jó visszajelzések számunkra, hogy jó úton járunk.
Megjelentek a női ápolók és gépkocsivezetők
Igazgatása alatt több olyan újítást hozott, ami jelentős nyitásnak tekinthető a mentőszolgálat életében, elég ha nők mentőápolói státuszának engedélyezésére vagy az önkéntes programra vagy a megújult kommunikációra gondolunk. Mennyire eredményes ez a nyitás?
Az, hogy ma már a nők is lehetnek mentőápolók, sőt gépkocsivezetők, valóban egy olyan intézkedés, ami a 70 év alatt nem történt meg. Külföldön orvosként azt láttam, hogy gond nélkül veszi át tőlem két nő a beteget, az egyik a gépkocsivezető volt, a másik a paramedikus. Arra gondoltam, ez miért ne működhetne itthon is. Kórházi orvosként pontosan tudom, hogy egy-egy fekvőbeteg osztályon az éjszakás nővérek, akik jó részben nők milyen munkát végeznek. Sok esetben férfiak is megirigyelhetik azt a teljesítményt, amit nyújtanak. Azóta, hogy a döntést meghoztam, csak pozitívak a tapasztalataink. Az önkéntes programunk is bevált. Azt látjuk, hogy nagy az érdeklődés irányunkba. Szép számmal jelentkeznek hozzánk. Most a koronavírus kapcsán is nagyon sok önkéntes, ha választani kell vagy választhat, a mentőszolgálathoz jelentkezik feladatra. A Szív City vagy az Életmentő applikációnkkal, a közösségi oldalainkon felépítettünk egy igazi közösséget és jó eredményekkel érzékenyítjük a társadalmat. Minden olyan eszközt megragadunk, amivel hatékonyabb és jobb betegellátást tudunk nyújtani.
Így segít a Szív City applikáció
Újraélesztés mobil applikációval
Közösségi oldalaikon, megszólalásaikkal vagy akár a világhálót bejárt kisfilmekkel úgy tűnt, hogy tanítani, oktatni is próbálják az embereket, nem csak közelebb hozni a mentők világához. A cél nyilván egyfajta prevenció. Működik?
Az elmúlt 133 évben, amióta mentés van Magyarországon mindig az a cél, hogy minél több emberen segítsünk. Az ország legnagyobb egészségügyi intézményeként szerintem igen is felelősségünk van abban, hogy egy tudatos társadalmat formáljunk és neveljünk mi is, főleg hogyha a társadalom érzékeny is arra, amit mondunk. A Szív City applikáció volt az egyik ilyen kézzel fogható társadalmi kampányunk. 34 ember él ma amiatt, hogy emberek ezt az applikációt letöltötték és használják, mert mernek újraéleszteni. Amikor egy embertársa bajba került, odalépett és segített megkezdte az újraélesztést, amíg a mentők kiértek. A “Segítsd a mentőket” kampány 26 milliós elérést produkált az online és offline médiában együttesen. Egy-egy közösségi bejegyzésünk 4-5 millió embert ér el. Ha azt vesszük alapul, hogy a Magyarországon van 6 millió digitális írástudó, akkor kijelenthetjük, hogy majdnem mindenkit sikerült valahol, valamilyen formában megszólítanunk. Az eredmények magukért beszélnek. Egyre gyakrabban látjuk azt, amikor egy helyszínre kiérkezünk, hogy már megkezdett újraélesztés van és nem csak állnak a bajba jutott mellett, tördelik a kezüket és várják a mentőt. Ezzel a mi munkánkat is segítik és nagyobb esélyt adnak a bajba jutottnak a felépülésre. Egyedül mi a mentőszolgálatnál nem tudunk sikeresek lenni, csak a társadalommal együtt tudjuk ezt a munkát sikeresen végezni.
Régi vágy, terv a mentőszolgálatnál, hogy minél szélesebb körben lehessen tanítani az újraélesztést, akár kötelezően, már az iskolákban. Ezek szerint az online eszközök erre megoldást jelenthetnek?
Az internet, a mobitelefonos applikáció is nagyon hasznos, de kellenek a konvencionális csatornák is. Ilyen volt az Irie Maffia zenekarral közös kampányunk. 300 középiskolást oktattunk személyes oktatás keretében a zenekar tagjaival. Idén januárban indult, csak kicsit nyilván megrekedt a COVID miatt, a hetedik osztályosok újraélesztés oktatása, ami az EMMI finanszírozásával történik meg. Ennek első lépéseit már tavaly év végén megtettük és az új NAT-ban is helyet sikerült találni az újraélesztés-oktatásnak, elsősegély nyújtásnak. Tehát abszolút megvannak az eszközeink, és élünk velük, használjuk is őket. Akik egyszer megtanulták, ott csak frissen kell tartani a tudást és ők biztosan nem fognak elmenni egy ember mellett sem úgy, hogy ne nyújtsanak segítséget.
Maradtak-e még megvalósításra váró tervei?
Nagy álmom az, hogy azt a digitális fejlődést, amit elindítottunk, tovább vigyük, hogy az első lépéseket, amiket megtettünk és napi szinten alkalmazunk, kőbe is tudjuk vésni. Ha esetleg eltörik egy táblagép, akkor ne az jusson a bajtársunk eszébe, hogy előveszi a papírt, amíg pótlásra kerül, hanem a következő tabletet vehesse elő. A betegadatok a rendszerbe való feltöltéssel, az elemzésekkel a további betegek ellátást szolgálják. Egy másik nagy vágyam, hogy egy olyan szakmai közösséget hozzunk létre a V4 országokkal, amelyben az OMSZ vezető szerepet tölthet be, hiszen a környező országokban sincs olyan mentőszolgálat, amilyen nekünk van. Számtalan külföldi partner jött már el hozzánk, és odaadással adózott az iránt a szervezettség és technológia iránt, amiben, amivel mi dolgozunk. Ezért azt gondolom, hogy ezt a tudást itt a Kárpát-medencében meg is kell, hogy osszuk és meg is tudjuk osztani, főleg azokkal a gyakorlatokkal, amelyeket az elmúlt években kipróbáltunk, megtapasztaltunk. Kétszer annyi emberélet megmenthető, ha így kommunikálunk, ha a modern technológiákat így használjuk és így vonjuk be a társadalmat a mentésbe.
A mentőszolgálat, mint hungarikum
A mentésnek az a formája, ami Magyarországon működik gyakorlatilag hungarikum. Tervben van még, hogy a hungarikummá nyilvánítás hivatalosan is megtörténjen?
Abszolút. A formális útja ennek az eljárásnak már el is indult. 2017-18-ban leporoltuk ezt a régi óhajt és előterjesztettük a minisztériumnak. Az első lépés az, hogy a Nemzeti Értéktárba bekerüljön az Országos Mentőszolgálat és utána tud hivatalosan bejegyzett hungarikummá válni. Feltett szándékom, hogy ez meg is történjen, hiszen a magyar mentés valóban nemzeti értékünk, amely ráadásul a hétvégén 72. születésnapját ünnepli.
Országos Mentőszolgálat – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ha már születésnap, évforduló, Mentők Napja… Rendhagyó helyzetben nyilván ünnepelni is csak rendhagyó módon tudnak. Hogyan emlékeznek meg és emlékeztetnek a magyar mentés születésnapjára?
A kitüntetendő bajtársakkal a parlamentben most sajnos nem fogunk tudni találkozni. De tervezzük, hogy egy későbbi időpontban, amint lehetőség nyílik rá, a megszokott formában is megtartsuk az ünnepséget és a kitüntetéseket. Addig is az online térben fogunk megemlékezni, ünnepelni. Ezzel a munkával és ezzel az elhivatottsággal, amit bajtársaim végeznek bízom benne, minél hamarabb eljut addig az ország, hogy méltó körülmények között ünnepeljük a Mentők Napját.
No gallery template found!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS