Minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után II. Lajos magyar és cseh király, hanem a Duna mellékágában – állítják a korábban a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot is feltáró szakemberek.
Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora, a kutatócsoport vezetője elmondta: az elmúlt két évben Mohács környékén folytatott vizsgálataik egy mára már nagyrészt feltöltődött ősi Duna-medret azonosítottak, amely a csata több leírásában feltűnik az összecsapások helyszíneként. Felidézte: a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, a két fél táborait, az összeütközés centrumát és azt, hogy a Mohácson elesett több, mint 20 ezer katonát hova temették.
Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény, 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét. A király halála volt a csata legsúlyosabb következménye, ugyanis emiatt polgárháború alakult ki, ami súlyosan korlátozta az ország védelmi képességeit.
Pap Norbert társaival a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait és meghatározta a csata helyeinek főbb jellemzőit. A kutatócsoport korábban már meghatározta: a Mohácsi-síkon az egykori széles, Duna-menti mocsártól nyugatra fekvő, mintegy öt kilométer hosszúságú egykori folyóvölgy szerkezeti egységbe kapcsolja az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit. Mint a kutatásvezető megjegyezte, az általuk létrehozott új modell részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás XIX. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről. Eredményeik szerint Majs szűkebb környéke nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról az elmúlt években előkerült hadirégészeti lelet csekély mennyiségű, a jellege sem felel meg annak, amit “az 1526-os csatatértől elvárnánk”. A 2013 óta a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot feltáró kutatók az elmúlt évben azonosították az 1526-os mohácsi csata után a helyszínen az oszmán seregek által emelt győzelmi emlékmű helyét is. A törökök kiűzését követően 1687-ben a Mohács melletti építményt kápolnává átalakították, amely így a csata első keresztény mementójává, a visszafoglalás szimbólumává vált.
Pap Norbert elmondta: kutatásaik legfrissebb eredményei szerint II. Lajos magyar és cseh király minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó 2-3 főnyi kíséretével a Duna felé menekült és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó “kicsiny ágacskáján” átkelve szenvedett balesetet. A kutatók az uralkodó halála helyeként a folyó egy kis mellékágát azonosították, amelyet a helyiek Szakadék-Dunának hívtak. A “szakadék” a főágból kiszakadót, tehát mellékágat jelentett a régi magyar nyelvben. Ennek a vízfolyásnak a szélessége átlagosan 50 méter lehetett. A kutatók úgy vélik, hogy a keskeny folyóágnak a zátonyos, iszapos bal partján, a Mohácsi-szigetnél fulladhatott vízbe a király. Pap Norbert elmondta: a Duna főága a XVI. században a Mohácsi-sziget keleti oldalán folyt, ott zajlott a hajóforgalom is. A nyugati ág, a mellékág ezzel szemben keskeny volt. Az 1526-os csatából menekülők jelentős része ezen és a Mohácsi-szigeten átkelve az Alföld felé haladt, amerre Szapolyai seregét sejtették vagy csak a biztonságba jutást remélték. Az eredményeket írott források, régi térképek, a menekülőkre utaló régészeti leletek és térinformatikai modellezés alapozta meg.
A kutató elmondta, hogy főként azért jutottak tévútra a XIX. század vége óta zajló vizsgálatok, mert addigra a Duna korábbi főága lett a mellékág, míg a korábbi mellékágból fejlődött ki a ma ismert mohácsi főág. Akkorra már viszont a történeti hagyomány, a legendák által sugallt Csele-patakkal kapcsolatos elképzelés miatt fel sem merült, hogy az időközben a Csele torkolatánál mintegy 700 méter széles folyam helyén egykor egy keskeny mellékág folyhatott. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem közös Mohács-kutatása a második kutatási év végére számos további eredményt is produkált. Fodor Pál történész-turkológus, az MTA–BTK főigazgatója irányítása mellett a csatáról és következményeiről három kötet is megjelent, amelyeket a közeljövőben mutatnak be a szerzők. Ezek a sok újdonságot közlő könyvek olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a mohácsi korszak európai hadseregei, a mohácsi csata sokrétű emlékezete, és egy önálló kötetben vizsgálják meg a Jagelló-kori magyar állam anyagi helyzetét is.
Forrás: MTI; Fotó: MTI
Hesslerezredes
2019-08-28 at 08:47
Nem Mohács pecsételte meg Magyarország sorsát, hanem az azt követő, elfecsérelt, elherdált, elpocsékolt 15 év 1541-ig, amely idő alatt a vezető magyar réteg/uralkodó osztály önmagával, a pártütéssel, a további lopással volt elfoglalva, folytatva a ‘Mohács’ előtti kisded játékait, ahelyett, hogy összefogott volna. Mohács ‘csak’ egy csatavesztés volt, de utána a török kitakarodott az országból. Volt idő, hogy összefogjunk – nem tettük. Ami 1541. után jött, azt a saját bűnös és felelőtlen magatartásunkért kaptuk, jogosan, sajnos.
Hesslerezredes
2019-08-28 at 08:48
És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy szegény II. Lajos királyunk (aki hős volt és nagyon tisztelem őt) hol és hogyan halt meg.
Schenkhyalfonz
2019-08-28 at 10:31
A főnemesség/főpapság jelentékeny hányada elesett a mohácsi csatában, a köznép harciasabb része nagy veszteségeket szenvedett el a szekérvárak/táborok elleni török támadásokban, a király hősi halált halt, így nem meglepő a polgárháború kialakulása. Nem maradt egy erőközpont, hanem lett több kicsi és ráadásul az ország közepe felvonulási területté vált, ami kettészakította az országot. Valószínűleg ez volt a török terve is, ezért volt ilyen a hadjáratuk. De nyilván tévedek.
Hesslerezredes
2019-08-28 at 11:13
Ez igaz, amit írsz, de sajnos 1526. előtt a rengeteg belharc , viszály miatt teljes erővel ment az ország szétverése, az erőforrások elfecsérelése, a királynak nem volt pénze, a kincstár üres volt, a Fuggerek és Fortunátus Imre is fosztogatták az országot, egymás után buktuk el a végvárakat, mert nem volt miből fizetni a várőrségeket. És ezt folytatták az urak Mohács után is 1541-ig.
Szabó László
2019-08-28 at 11:22
Herr Hessler! Ennek azért olvasson utána. A Magyar Királyság nem védhette önerőből magát, a nyugat pedig csak szavakkal, biztatásokkal segített, ezért alakult ki a török- és a Habsburg-pártiság. Ön melyiket választaná? Szörnyű dilemma ez inkább, mint kisded játék.
Hesslerezredes
2019-08-28 at 12:13
Ebben Önnek igaza van, de egészen más a tárgyalási pozíció akkor, ha egy ország legalább a honvédelem és az ehhez szükséges központi hatalom kérdésében egységes, mintha már ebben is megosztott. Tudjuk, hogy a ‘mi lett volna ha…?’ kérdése történelmietlen, de azt viszont tudjuk, hogy mi volt és az mihez vezetett. Ebből a szempontból mondtam véleményt.
Benedek Károly
2019-08-28 at 08:51
Jó.
Akkor most kérünk szépen erről a csatáról IS EGY HITELES, TÖRTÉNELMI, PANORÁMA NAGYJÁTÉKFILMET, MAGYAR RENDEZŐVEL, MAGYAR SZÍNÉSZEKKEL!
Fogatlan Pingvin
2019-08-28 at 10:11
Úgy legyen!
Contrabass
2019-08-28 at 10:42
Nem volt túl szerencsés időszaka ez történelmünknek. A mindössze húsz éves király – még ha oly jó neveltetésben is részesült – mégis csak tapasztalatlan volt és a Fuggerek szipolyázásával is meg kellett küzdeni, így a háborúskodásra nem nagyon maradt pénz.
MacMondeau
2019-08-28 at 17:07
Tévedés ezt a csatát szimplán magyar-török összecsapásnak látni,magyarországon(de
máshol is) honfoglalástól világpolitika folyt/folyik.Szulejmán a pár hónappal korábbi franciákkal kötött szerződés értelmében támadta (volna)a habsburgokat(a habsburg világuralom megakadályozása céljából)-csak hát útban voltunk-miután a habsburgok egy ügyes kiházasítással szereztek maguknak egy ingyen elővédet…a megosztottság ilyenkor szinte természetes…és a fennmaradás záloga-ugyanis ha teljesen az egyik fél mellé állunk akkor beolvasztanak-ha teljesen szembeszegülünk akkor meg kiirtanak!
Rakovszky István
2019-08-29 at 10:09
Mivel a király holtestét csak két hónappal késobb találták meg és a leírások alapján nem látszott rajta 2 hónapnyi romlás, lehet, hogy II. Lajos nem is a csatában halt meg, hanem elrabolták és két hónappal később ölték meg, majd gyorsan az összeesküvők “megtalálták”.
A legfőbb gyanusított a fugger-ház lenne, akinek a kimondott érdeke volt, hogy Magyarországon egy Habsburg uralkodjon. Ezért is rendezték meg 1515-ben a három király bécsi találkozóját, döntötték el a két Jagello-Habsburg házasságot.
Ugyanis a Habsburgok mélyen el voltak adósodva a Fuggereknek, akik háttér-hatalomként irényították a habsburgok birodalmát.
Nagyon hasonlott az akkori helyzet a maihoz.