Ábrahám Robi: Lex Tóta W-t, most! Hajrá, Máté!
Értem én, hogy a Kodály köröndtől Törökbálintig menő dolognak tűnhet, amikor az entellektüel szemüveges kígyófej próbálja előadni, hogy benne bizony egyszerre veszett el Ganxsta Zolee és Friedrich Nietzsche, talán még Etyeken is megeszik. No de, aki látott már asszonyt közelről, az bizony a simlist is felismeri első blikkre. Márpedig itt simli van, feleim! Nietzschére ugyanis Schopenhauer volt hatással, nem pedig az MSZP, Ganxsta Zolee pedig ha trágár is, emberi, ezzel ellentétben Duplavé Árpád csak egy kárszakértőnek öltözött, írástudó démon.
Az idejekorán feldíszített plázák és a telekommunikációs cégek karácsonyi reklámfilmjei megtették a hatásukat, Tóta W. ünnepi hangulatba került. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy újfent istenkáromlásra adta a fejét. A Pulitzer-díjas Baál próféta ugyanis rendre egy-egy keresztény ünnephez igazítja aktuális kereszténygyalázását. Tudjuk ezt most be karácsonyra, aztán ha elemébe kerül, hátha gurít még addig nagyobbat is, és akkor utólagosan majd átminősítjük adventre.
„Döglött isten” (sic!) – ezzel a címmel írt publicisztikának álcázott blaszfémikus pocskondiát a HVG újabban gyerekeket célba vevő szellemi szatírja. Látni kell, hogy Korányi Dávid újdonsült magvetője nem holmi ateista humanista. Egyrészt a gonosz lelkekben nincs semmi humánum, másrészt az ateista nem több, mint anyaghívő. Az ateistában következésképpen nincs elemi gyűlölet, csupán nem hisz. Hogyan is táplálhat valaki gyűlöletet a vélt nemlétezővel szemben? Miként üldözhet valaki valamit, amiről úgy tudja, nincs? Tóta W. nem az egyházra támad újra meg újra, hanem Istenre, akit annyira gyűlöl, hogy még a tulajdonnévi írásmódot is köznévire cseréli helytelenül, csak azért, hogy minél jobban meg tudja taposni az Isten dicsőségét. Ateista ilyet nem tesz. Ilyet az ateizmus álcája mögött szoktak tenni, nálánál nagyobb, de ugyanabban a szolgálatban tevékenykedő személyek. És most hadd idézzek egy korábbi ATV-s csörtémből, ami után mellesleg ki is tiltottak onnan, majd pedig rám rontott az egész siserehad:
„Az elmúlt években elindult woke-tól kezdve a tudatipar működésén át mindenben azt látom, hogy éppen készítik elő a világot egy spirituális átállásra. (...) Ezt rengetegféleképpen nevezhetjük. Robespierre-ék felvilágosodásnak nevezték, meg a Legfőbb Lény kultuszának. A szabadság, egyenlőség, testvériség nem onnan származik. Ha belegondoltok Robespierre szerepébe: a felvilágosodás mögött nem ateizmus állt, hanem ő kőkeményen hitt valamiben. Tökmindegy, hogy szétdobáló szellemnek vagy Lucifernek nevezzük.”
Azt gondolom, tűr az ember éppen eleget ennek a liberalizmusnak hazudott diktatórikus mocsoknak. Nem véletlen, hogy nincs már semmi, ami ezeknek szent volna. Hát legyen! Nehogy már több jog illesse az újhelléneket, mint a Teremtőt és a benne hívőket! Mert itt bizony támadás zajlik, és ahol támadnak, ott védekezni kell. Ezt diktálja az ösztön, a túlélés ösztöne. Magyarországon igenis legyen az a kontextus, amiben bizonyos kifejezések használata kifejezetten azzal a célzattal, hogy másokat súlyosan megsértsen a vallási meggyőződésükben, jogi következményeket vonjon maga után. Nem csupán hitbéli kérdés ez, hanem kulturális és nemzetstratégiai egyben. Európa és azon belül értelemszerűen Magyarország is keresztény talapzatokon nyugszik. Az a nemzet, ami nem védi kellő vehemenciával a fundamentumait, megszakad és megroskad, mint az alap nélküli ház. A jogalkotónak ki kell mondania: mivel Magyarország elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, a jogot is biztosítja, hogy mindenki méltósággal gyakorolhassa szabadon választott vallását, anélkül, hogy ezért nagy nyilvánosság előtt debil baromnak neveznék, vagy a vallása legfőbb szentségét, magát az Istent döglött jelzővel gyaláznák meg. Lex Tóta W-t most! Hajrá, Máté!
