Tülekedés a spájzban
Talán nem mondok azzal újat, hogy a nagyhatalmak és szövetségeseik oda-vissza lehallgatják, megfigyelik, meghackelik egymást. Különösen igaz ez a húszas évekre, amikor is egy világkorszak épp recsegve-ropogva múlik el, és formálódik a helyében egy új, egy következő - s, talán egy utolsó - világrend. Mondhatnánk, hogy az oroszok már a spájzban vannak, de az igazság az, hogy oda nem férnének be az amerikaiaktól, mert nagy most ott a tülekedés.
Önök hallottak, vagy olvastak már olyat, hogy Jevgenyij Arnoldovics Sztanyiszlavov vendégül látott az orosz nagykövetségen hazai influenszereket, zenészeket, Partizán szerkesztőket? Valószínűleg nem. Nekem is a Google-ben kellett rákeresnem, hogy mi a neve a magyarországi orosz nagykövetnek. Bocsánat, ez még nem jelenti azt, hogy az orosz és egyéb titkosszolgálatok ne próbálnának aktívak lenni Magyarországon, de kétség nem fér hozzá, hogy jelenleg jobban fogy a spájzban a Coca-Cola, mint a vodka. Önmagában a tény, hogy bármely ország, vagy nagyhatalom műveleti területként tekint hazánkra, felháborító, de ismerve a realitásokat, hogy a németektől a franciákig mindenhol ismert ez a jelenség, nem tehetünk mást, mint ahogy tudunk, megpróbálunk megfelelő lépéseket tenni a befolyásolási és kémkedési kísérletekkel szemben. A vérlázító inkább az, hogy Magyarországon - a többi európai országgal szemben - léteznek olyan médiamunkások, akik még nagyon rejtegetni sem próbálják a kollaborációjukat a különböző szolgálatokkal. És persze nem vádolhatom meg azzal a 444 vagy a Direkt36, vagy a Partizán szerkesztőségét, hogy konkrétan be vannak kötve a CIA-hoz, de azt azért megjegyezhetem, hogy én erre gyanakszom. Ép ésszel ugyanis nem találok magyarázatot arra, hogy titkosszolgálati jelentéseket, meg belső levelezéseket lóbálnak, vagy, hogy valahogy mindig van egy forrásvédett "informatív olvasójuk" aki hogy, hogy nem, épp az amerikai érdekeknek megfelelő információkat juttat el ezen szerkesztőségekbe, miközben maga a médium is valahogy mindig mindenben a globalista állásponttal rímelve végzi a munkáját, folyamatosan tűz alatt tartva, az azzal szembemenő vagy kritikát kifejtő közszereplőket.
Természetesen nem úgy képzelem ezt el, hogy a szerkesztőségi üléseken John Smith tartótiszt eligazítást tart a jelenlevőknek, de nem kell elhárító tisztnek lenni ahhoz, hogy az ember felfigyeljen bizonyos mintázatokra. Valahogy a forrásvédett "informatív olvasókkal" rendelkező szerkesztőségek körül mindig feltűnik egy, de leginkább több Soros NGO. Valahogy az amerikai nagykövetség - amit én csak a globalisták Karmelitájának hívok - vacsoravendégei a globalista sajtóban rendre a mennybe mennek, és sérthetetlenné válnak. Emlékezzünk csak Osváth mosdatására, és arra, hogy vele szemben a legkézenfekvőbb kritikus kérdéseket is kerülték a gyermekpornográf ügyében. És valahogy a fentieket kritizálók, mint például Dancsó, napok leforgása alatt válnak fekete seggűvé, és kihajítják őket a Forbes listáról, majd felnyomják ahol csak lehet.
Ugyanakkor van itt még valami, ha már orosz hackerekről beszélünk. Amíg untalan azt hallgatjuk a derék balliberális sajtóban, hogy hazánk az oroszok trójai falova a nyugati szövetségben, most azzal támadják a külügyet, hogy az oroszok feltörték a levelezésüket. De ha igaz, hogy a külügy, vagy maga a miniszterelnök, minden információt megoszt az oroszokkal, akkor azok miért kísérlik meg a levelezéseik feltörését? Előre elnézést kérek a rosszmájú megjegyzésemért, de szerintem, ha az amerikaik meg szeretnék ismerni a Partizán kimenő levelezéseit, nem kellenének oda hackerek, elég volna megnyitniuk a bejövő üzeneteiket.
