Boci, boci tarha – még egyszer megfeji a közönséget Koncz Zsuzsa és az SZDSZ könnyűzenei szekciója

Méltó és kegyetlen választ adott a demokratikus ellenzék a NER ősbűnére, a Barackfára. Úgy tartják, a bosszú hidegen jó, de Bródynak és Koncznak a híg fos is megfelel. A ‘80-as évek legfantáziátlanabb stadionrockjainak japánosra hangszerelt, közhelyes és unalmas alapriffjére optimalizált könnyűzenei SZDSZ a szekunder szégyennel operál – meglehetősen lesújtó végeredménnyel. És mintha nem lenne elég bajunk, az indokolatlan szintetizátornyomogatásokkal dúsított, himnikusnak szánt Boci, boci tarha tele van olyan kínrímekkel, mint a „Lesz még egyszer új tavasz és lesz még szép a nyár; Az édes napsugárból nekünk is jár”. Hozzá nem értő műelemzésünk következik a Ne mondd, hogy nincs remény című dalról. KRITIKA.

A zenészek pont olyanok, mint a németek: sosem képesek időben, legalább a méltóságuk maradékát megőrizve abbahagyni. Az utolsó utáni pillanatig kitartanak, már minden normális ember rég hazament volna, de nekik a bunkerben esik ki végül elfehéredő ujjaik közül a hangszer, amit igazából már évek óta nem képesek rendesen megszólaltatni. Még a legnagyobbak közül is csak nagyon keveseknek sikerült időben befejezni a zenélést: ők is többnyire túladagolják magukat, vagy lelövi egyik elmebeteg rajongójuk. A többség inkább önmaga paródiájaként, a kínosan feszengő titkárnők előtt próbál örökké fiatal maradni.

A Bródy-Koncz szerzemény a Barackfánál is rettenetesebb és nyomasztóbb: nem az üres tingli-tangli vonalon dolgozik, hanem a nosztalgiával és a politikai elkötelezettséggel él vissza, egészen minősíthetetlen színvonalon. A zene monotonitásán Koncz még képes rontani: negyed oktávon belül kántál és dünnyög, mondjuk nem is volt soha egy Janis Joplin. A klip is hasonlóan frenetikusra sikeredett: teljesen ütemtelen vágásokkal mutatják Nagy Imrét, Göncz Árpádot, Radnótit, a Duna-parti cipőket meg Koncz Zsuzsa tántorgását a színpadon, amint a helybentáncolás művészetéből tart bemutatót az ijedt titkárnők szerepét játszó közönség előtt.

Ne mondd, hogy készen állsz az útra, hogyha menni kell
A táltos új ruhája nem érdekel
Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél

A szövegből ezt az egyetlen szakaszt érdemes kiemelni, és elgondolkodni rajta, vajon mit akartak mondani a költők. Laikus megfejtésem szerint valami olyasmit üzennek, hogy egyrészt ne igyál gyógyszerre, másrészt ha jobbikos vagy, akkor ne fingjál bele a nulláslisztbe.

PS