“Polikrízisben van a világ, ami azt jelenti, hogy maga az élet van veszélyben. A mértéktelen mohóság, a birtoklásvágy és a hatalomvágy szétcincálja a világunkat. Nem az emberi egóval, ezzel a bennünk rejlő vággyal van a baj, azt Isten ültette belénk. A kérdés az, hogy hogyan éljük meg. A válasz pedig Jézus Krisztus és a megváltás. Jézus az, aki a bennünk élő vágyat megnemesíti, amikor megértjük és követjük a tanítását, hogy olyan értékek után nyújtsuk ki a kezünket, ami maradandó” – mondta a PestiSrácok.hu-nak Böjte Csaba. Az erdélyi ferences rendi szerzetes, aki mintegy hatezer kallódó gyermek életét mentette meg az elmúlt harminc évben, világunk jobbá fordításának kulcsát a szolgáló szeretetben látja. Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálával azt üzeni, hogy az az örökkévalósághoz és a boldogsághoz vezető út, ha másokért adjuk az életünket. Nem meghalni kell másokért, hanem áldozatokat hozni, akkor találjuk meg a valódi boldogságot. “Jézus ott, a kereszten elveszítette az életét, de azóta is hány embernek ad reményt a legnehezebb pillanatokban? Keresztre feszítették, de hány templomot építettünk azóta a tiszteletére? Merjük odaadni az életünket akár a családunknak, akár a népünknek, és megtapasztaljuk a búzamag csodáját, amely látszólag ugyan meghal, de százszoros termést hoz. A húsvéti megváltás az egyetlen olyan pozitív üzenet, ami valóban a jövőbe vezet” – fogalmazott lapunknak az atya.
Jézus Krisztus azt mondta: én vagyok az út, az igazság és az élet – emlékeztetett Böjte Csaba. Mint mondta, azt látja, hogy ma nagyon sok fiatal és meglett felnőtt ember is aggódik az életért.
Sokan azt mondják, krízisben van a világ. Környezetünkben a pusztulás, a háborúk, a gazdasági krízis összességében egy polikrízis. Maga az élet van veszélyben. Meg vagyok róla győződve, hogy Jézus Urunk a válasz a kérdésre és a megoldás a világ bajára
– hangsúlyozta a szerzetes.
Mert az életünket, a világunkat mi veszélyezteti?
– tette fel a kérdést az atya.
Elsősorban a hatalmas mohóság, a kapzsiság. Már a kisgyermek, az első szavak közt azt tanulja meg, hogy kell
– mondta.
Úgy érzem, a birtoklásvágyat Isten ültette belénk. De nem mindegy, hogy mit akarunk birtokolni. Ha ez elcsúszik, a birtoklásvágy darabokra szedi a világot. Jézus Krisztus azt mondja, ne olyan kincseket gyűjtsünk, amit a rozsda szétrág és a moly megesz, amit a rablók elrabolhatnak. Olyan kincseket gyűjtsünk, ami megmarad az örök életre. Jézus az, aki a bennünk lévő vágyat megnemesíti
– jegyezte meg az atya.
Felidézte a sokat emlegetett mondatot: “jónak lenni jó”. Úgy vélekedett, hogy aki valami igazán értékeset csinál, az megajándékozza a környezetét, sok esetben az emberiséget, a világot is.
Olyan dolgok után kellene kinyújtsuk a kezünket, ami maradandó. Krisztus azt mutatta meg a kereszthalálával, hogy bízik bennünk. Hogy képesek vagyunk egy magasabb szinten, értékesebb, tisztább örömök után nyúlni
– fogalmazott Böjte Csaba. Hozzátette: a világunkat a birtoklásvágy mellett a hatalomvágy az, ami szétcincálja. Amikor a kicsi gyermek azt mondja, “akarom”, érvényesülni szeretne, szeretné megmutatni a világnak, hogy itt van. Nagyon sok mindent ezért teszünk, hogy megmutassuk magunkat, hogy kiemelkedjünk. A kérdés az atya szerint megint csak az, hogy mivel és milyen céllal emelkedünk ki.
A féktelen hatalomvágy tönkreteszi az életünket, az élet ellensége. Ebből születnek a háborúk, az ellenségeskedések. Pedig az akaraterő is Isten ajándéka. Nem gondolom, hogy rossz lenne, ha nagyok akarunk lenni valamiben, hogy kitűnjünk a tömegből. Jézus azt mondja, hogy egy magasabb szintre emelkedj. A legnagyobb pedig az, aki kisebb testvéri szeretettel fordul mások felé
– húzta alá az atya.
Teréz anyát – mint mondta – nemhiába avatták boldoggá: valóban boldog volt. Az a munka, az a szolgálat, amit önként választott, boldoggá tette.
Ez a szolgáló szeretet. Amikor van erőd megoldani egy problémát, bármilyen szerepben. A becsületesen elvégzett munka öröménél tisztább, emberhez méltóbb öröm nincsen. Az, hogy képes vagy valamire, el tudsz érni valamit, amit kitaláltál. Éld meg magasabb szinten ezt a vágyadat
– mondta a szerzetes, majd hozzáfűzte, hogy aki pedig a világ gondját a vállára veszi, az a világ királya lesz. A harmadik dolog, ami darabokra szaggatja a világunkat Böjte atya meglátása szerint, azoknak az élni akarása, akik a saját életüket mindenki más élete belé helyezik. Akik számára az élet azt jelenti, hogy jogaik vannak és ezt helyezik a középpontba: “jogom van beutazni a világot, megkapni, amire ránézek, amit megkívánok, habzsolni akarom az életet”. Erre Jézus válasza az: ha el tudod veszíteni az életedet szeretetből másokért, akkor fog kiteljesedni az életed. Még ezt a vágyat sem akarja kiölni belőlünk. Ő maga is a kánai menyegzőn hatszáz liter borral ajándékozza meg a többieket.
A lényeg: élj úgy, hogy elveszítsd másokért az életedet. Hány édesanyát ismerek, aki felnevelte három, négy, öt gyermekét. Elveszítette úgymond a saját szabad életét: a szabadidejét, az énidejét, nyilván rengeteg dologról le kell, hogy mondjon, de mégis boldog, ragyog. Hány édesapát ismerek, aki szintén megosztja az életét másokkal: van, aki biciklitúrát szervez, vagy kajaktúrát, kirándulásokat, mások gyerekeinek is. Ekkor elveszítik az önző, mohó saját magát előtérbe helyező életet, másokért. Ők is boldogok, ők is ragyognak. Emlékszem, amikor egy-egy tanév végén volt, hogy egyszerre 3500 gyereknek a gondja volt a vállamon, de nem éreztem nehéznek a terhet. Hálát adtunk, tele volt a templom, hogy a gyerekeink sikerrel vették a tanévet. Csak néztem a “gyerekeimet”. Nem érdekelt, hogy olykor pihenni sem volt idő. Büszke voltam rájuk. Attól, hogy nekik esélyt adunk egy jobb életre, olyan boldogság ragyogott a szívemben, amit szavakba sem tudok foglalni
– mondta az erdélyi ferences.
Böjte atya szerint Jézus Krisztus és a megváltás a XXI. század gondjaira, bajaira is választ ad. Ezért is nagyon fontos nagypéntek üzenete. Jézus ott, a kereszten elveszítette az életét, de megszámlálhatatlan templomot építettünk a tiszteletére világszerte. Hány ember merít erőt az ő kereszthalálából? Ő az, aki azóta reményt ad nekünk a legnehezebb pillanatokban is. Ezért a szerzetes szerint ne keseredjünk el, hogy mennyi szörnyűség van a világban, hanem érezzük át a keresztény értékeket, amelyeket a legszebben húsvét ünnepe hirdet.
Próbáljuk meg kicsiben, a szűk környezetünkben. Legyünk igazi keresztények. Ne csak kapjunk, adjunk is ajándékot, túlcsorduló szeretettel. Ne a hatalomhoz ragaszkodjunk, hanem a hatalmunkkal szolgáljuk egymást. Legyünk segítségére a másiknak. Próbáljunk egy-egy problémát megoldani és úgy éljünk, hogy körülöttünk az élet kivirágozzon. Merjük odaadni az életünket akár a családunknak, akár a népünknek, és megtapasztaljuk a búzamag csodáját, amely látszólag ugyan meghal, de százszoros termést hoz
– hangsúlyozta Böjte atya. Hozzátette: meg van győződve róla, hogy Jézus Krisztus útja a mi utunk. A húsvéti megváltás pedig az egyetlen olyan pozitív üzenet, ami valóban a jövőbe vezet.
Tudjuk, hogy ki ő
2024-04-02 at 22:56
Jól tudjuk, hogy ki ő és reméljük többen is, hogy egyszer róla is lehull a lepel …
Az Amerikában élő magyarok tudnak róla sokat mesélni…
Orientál
2024-03-31 at 00:43
Sajnos a gonoszság kegyetlenkedés abban is megmutatkozik hogy a balliberális zöld köntösben ilyen milliárdosok mint a Google – You Tube – Windows facebook különböző pénzalapok tulajdonosai ……. építik a telhetetlen mohó hatalmukat az egyre hatalmasabb vagyonaik által. És ez csakis a politikai gazdasági pénzügyi balliberális zöld tehát kommunista fasiszta diktatúrájuk létrehozását szolgálja. Mert egyre inkább olyan kommunista fasiszta szabályokat alkotnak meg amik egyre inkább a más véleményeknek nem engedik az interneten megjelenésüket.
Cuki
2024-03-29 at 22:00
Reményik Sándor: Pilatus
A pörnek vége. Elvégeztetett…
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
“Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.
“Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye –
Vajjon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: “én vagyok”.
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.
“De jaj! vajjon kire szállott a vére?!”
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.
“Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy – vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívről, hess!
“Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véres kezű, szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”
Csend most. De hallga! most az éj kopog,
Pilatus pitvarában a papok.
“Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát,
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő, ahogy beszélni kezd:
“A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”
Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt