Boros Imre a PS-nek: ha az ellenzék győzne, akkor jönne az adósság, a nemzeti vagyon felélése, és a végén a csőd

A jelenlegi kormány is hajigálhatná a pénzt összevissza és megduplázhatná azt, amit a bolsevikok ígérnek, de ennek az égvilágon semmi értelme nem lenne, mert az így megvásárolható szavazói réteg akkor is Gyurcsányra szavazna, ha majd történetesen közéjük lövet. Boros Imre közgazdász szerint ezért semmi értelme gazdaságilag kártékony intézkedéseket hozni és választási költségvetést csinálni. Ha az ellenzék győzne, ugyanaz történne, mint a Medgyessy-féle “jóléti rendszerváltás” idején, 2002-ben: kitartana a tartalék 3 hónapig, majd jönne az adósság és a nemzeti vagyon felélése, és a végén a csőd.  

Szokás szerint a kormány tavasz végén benyújtotta a következő évi költségvetést. Ez a mostani javaslat különösen érdekes, hiszen a pandémia miatt minden fejreállt. Lehet ilyen nehéz időkben megbízhatóan tervezni?

Olyan költségvetést nem lehet csinálni, amelyik 100 százalékra teljesül, olyat csak hazudni lehet. A mindenkori költségvetés egyfajta lenyomata annak a gazdaságpolitikai elképzelésnek, amivel egy kormány számol a következő időszakra. Ebben felmérik, hogy mi az aktuális helyzet és mik azok a várható ügyek, amelyek bejönnek majd – jelen eseten 2022-ben. Ilyenkor osztanak-szoroznak, megnézik, mennyi bevétel várható, és ezt összevetik azokkal a tervekkel, amelyet ebben az időszakban szeretne megvalósítani egy felelős kormány. Ekkor leülnek és kidolgozzák a költségvetést, mint most is. Ha most elfogadja a Parlament, ha esetleg valami rendkívüli dolog történik, akkor még ősszel van lehetőség apróbb módosításokra. Tehát egy költségvetés nem minden száma van kőbe vésve, de egyfajta iránytűként szolgál a következő egy-másfél évre. De ez nem olyan, mint amit annak idején az elvtársak szoktak csinálni, akik már az első negyedévben összehozták azt a deficitet, amit egész évre vártak, és utána mindenféle pótköltségvetéssel operáltak. 

Nem vásárolunk szavazatokat

Ha már szóba hozta az elvtársakat, jövőre ugyebár országgyűlési választások lesznek, és ebből adódik a kérdés: mennyire választási költségvetés a mostani?

Szerintem hülye az a kormány, amelyik egy költségvetést nem úgy készít, mintha választási költségvetés lenne. Másképp mondva: mindig azt akarja sugallni a lakosságnak, hogy ez értük van, nekik akar jót. Persze nem akarom megkerülni a kérdést, hiszen a választási költségvetés egy szocialista fogalom, ami azt jelenti, hogy valamivel megvásárolják a választók kegyeit, olyan dolgokkal, amik a későbbiekben majd károsak lesznek. Nézze csak meg az ellenzéki jelölteket, akik mostanság dobálóznak a kegyekkel és adományokkal egyes társadalmi csoportok felé. Az ígérik, ezért se kell majd fizetni, az is ingyen lesz, ha mi nyerünk, és csak mondják és mondják. Például ilyeneket harsognak az ellenzéki fórumokon: a minimálbér nem fog adózni, adunk alapjövedelmet és semmiért sem kell fizetni. Persze ezek az ígéretek nem valósulnak meg, de az már egy másik dolog. A jelenlegi kormány is hajigálhatna pénzt összevissza és megduplázhatná azt, amit a bolsevikok mondanak, de ennek az égvilágon semmi értelme nem lenne, mert az így megvásárolható szavazói réteg akkor is Gyurcsányra szavaz, ha az majd történetesen közéjük lövet. Szóval szögezzük le, hogy ez nem választási költségvetés, abban az értelemben nem az, hogy hibás és nem hatékony intézkedésekkel bizonyos rétegeket igyekszünk megvásárolni. Emlékszünk még a Medgyessy-féle jóléti rendszerváltásra 2002-ben, ami tartott három hónapig, egészen addig, amíg fel nem élték az első Orbán-kormány által otthagyott tartalékokat. Na, ez volt a szocialista típusú hamisíthatatlan választási költségvetés.

Feltéve, de nem megengedve, tegyük fel, hogy ’22-ben az ellenzék nyer. Most már kezd körvonalazódni, hogy mit is akarnak valójában. Ön említette, hogy a minimálbér adómentes lenne, aztán ott van az alapjövedelem. Mi lenne ennek az őrült pénzosztásnak a fedezete?

Egy darabig azt csinálnák, amit Medgyessy. Azért az elmúlt 12 évben a Fidesz hagyott valamit a kasszában, ami azt illeti, nem is keveset. Ezeket a tartalékokat szépen felélnék, majd szokásos módon eladósodnának, aztán slussz és jön a csőd. Továbbá a külföldi támogatóiknak is rengeteg pénzzel tartoznak, hiszen valamiből eltartották ezt a hatalmas siserehadat, és ezért egyszer fizetni kell. Úgy alakítanák át az állami költségvetést és az adórendszert, hogy a nálunk megtermelt jövedelem minél nagyobb része külföldre kerüljön. Gyakorlatban mit is jelentene ez? Első lépésként megemelnék a kamatokat, mert az szörnyű és borzasztó, hogy itt ilyen Matolcsy féle 0,6 százalékos jegybanki alapkamat van. Legyünk őszinték, és mondjuk el: annak ellenére, hogy az adósság már 80–85 százaléka forintban van, és még ebben a részben is óriási szerepet játszanak a nemzetközi befektetők. Tehát egy kamatemelésen hatalmasat kaszálnának külföldön.

Mindent átjátszanának külföldiek kezébe

Annak idején a kedvenc módszerük a privatizáció volt, amelynek keretében elkótyavetyélték a nemzeti tulajdonost. Elővennék ismét ezt a régi receptet?

Na igen, eladni mindent, amit csak lehet, főleg azt, amit az Orbán visszaszerzett: földet, bankot, energiaszolgáltatót. Elővennék a régi mesét, hogy a magántulajdonos mennyivel hatékonyabb. De mondanék egy konkrét esetet is. Nagy nehezen sikerült stabilizálni az OTP-t és a Molt, de érdemes tudni, hogy az OTP részvényesei ma is többségében külhoniak.  Ma a Mol összértéke 12 milliárd euró, míg az OTP 25 milliárd. Vagyis ma csak a Mol értéke több annál, mint amennyit annak idején a teljes privatizációból bevettek. Ma például az OTP többet ér, mint a második német bank, a Commerzbank. Ha ezeket a cégeket megshortolnák, akkor mi pénzt lehetne ezzel keresni? Mennyi magyar tőke lenne, ha annak idején például az Egyesült Izzóból nem General Electricet csinálunk, vagy ha a Ganz–MÁVAG-ot megmentjük, feltőkésítjük és kivisszük a tőzsdére. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora nemzeti vagyonunk lenne.

A készpénz kell, a hitel nem

Ha már a nemzetközi kapcsolatoknál tartunk, akkor lépjünk ebbe az irányba tovább. Miként állnak most a dolgok Európában? Elsősorban az úgynevezett 750 milliárdos helyreállítási alap érdekelne. Már teljesen elvesztettem a fonalat; most akkor mi kapunk valamit, ha igen, akkor mennyit?

Hát elég mókás az egész, annyi biztos. A magyar kormány mindenesetre már kitette a karókat. Azt mondjuk, hogy nekünk kell a 6 milliárd euró készpénz, a 9 milliárdos hitel viszont nem kell. Nem nagyon akarunk bekerülni az adósságunióba, hiszen a tagországok együtt vállalnának garanciát az adósságra. Ugye a 750 milliárdot az Európai Unió venné fel, de ugyanakkor az Európai Unió nem jogképes. Azonban a tagországok kezességet vállalnának a hitelre, így Magyarország is. Ha valaki netalántán nem fizetne, akkor az ő részét szétosztják a többiek közt és előfordulhat például, hogy a görög adósságot mi fizetnénk. Ez olyan, mint a társasházaknál az egyetemleges felelősség: ha valaki nem fizeti a rezsit, akkor a többiekre terhelik az adósságot. A kormány már hivatalosan beterjesztette azokat az elképzeléseket, amit mi a 6 milliárdból szeretnék megcsinálni. Ez megfelel a brüsszeli előírásoknak, hiszen van környezetvédelem, digitalizáció, meg ilyenféle szép és nemes dolgok találhatók benne.

A 9 milliárdos hitel kapcsán Gulyás Gergely miniszter azt mondta, hogy a lehetőség még 2023-ig megvan. Vagyis még nyitva hagyta a kaput; ha úgy alakul, akkor felhasználhatjuk ennek az összegnek egy részét.

Persze Gulyás Gergely a kormány tagja, és neki hivatalból udvariasnak és óvatosnak kell lennie. De nekem nem kell körmondatokban beszélnem. Azért lenne egy olyan projekt, amin én is elgondolkodnék: ha megépítenénk a Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot és Lengyelországot összekötő gyorsvasutat. Ez olyan terv lenne, amire esetleg felvenném a hitelt, de én nem akarok tanácsot adni a kormánynak.

Minden irányba legyünk nyitottak

Mostanság élesen támadják a keleti nyitás politikája miatt a kormányt. Olyan kifejezések hangzanak el, hogy gyarmatok leszünk, meg ilyesmi. Mi az igazság ezzel kapcsolatban?

Mindenki tudja, hogy Magyarország kicsi és nyitott ország, és nagyban függünk a külvilágtól. Ha ez így van, akkor hadd terjesszük ki ezt a függést minél több irányba. Ekkor pedig megoszlik a külső kockázat. Talán a németektől kellene 100 százalékban függeni? Így is sok autógyár van itt, és most idehozzák a hadiiparuk egy részét is. Most akkor küldjük el a koreaiakat, akik éppen építik az akkumulátorgyárakat? Nézze meg, hogy mennyire megéri ez a politika! Nekünk egyből jöttek a maszkok, a vakcinák, küldték őket Kínából és Oroszországból. Ebből is látszik: akkor vagyunk gyarmat, ha csak az Európai Uniótól függünk. Ebből is látszik, hogy az ellenzék egyik szavával csapja agyon a másikat: ha azt akarják, hogy ne legyünk gyarmat, akkor éppenhogy támogatniuk kellene a keleti politikát.