Az M5-ön sugárzott Vörös polip című történelmi dokumentumsorozat hatodik része egy dermesztő fikciós jelenettel zárul. A szocializmus üzleti vonalát képviselő káderek kimondják: a választások után minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig. „Az újak? Akik választást nyernek majd? Azok bohócok lesznek, pofáznak majd demokráciáról, visszasírják a Horthy-rendszert. […] Jöhetnek a fasiszta majmok! Ugrálhatnak! Nevetségessé fogjuk őket tenni.”
A rendszerváltoztatás egyik legnagyobb hibája, hogy a pártállami média személyi állománya sértetlen maradt. A rendszerváltó értelmiség népnemzeti szárnya, akik 1990-ben kormányt alakíthattak, nem mérték fel, hogy a politikacsinálás színtere a szabad világban már régen nem a parlament, hanem a sajtó.
A médiaháború kezdete
A demokrácia súlyos deficitje, hogy egy politikus megválasztása a népszerűségétől, a róla kialakított közvélekedéstől függ – vagyis nem emberi minősége, vagy szakmai kvalitásai alapján fognak rá szavazni, hanem pusztán a médiumokban róla közvetített kép dönt a voksolás során. A sajtó valóban külön hatalmi ág, de nem azért, mert ellensúlyozza és a nép nevében ellenőrzi a hatalmat gyakorlók tetteit, hanem azért, mert óriási szerepük van a politikusok szelektálásában. Ezt nem ismerte fel az első szabadon választott kormány 1990 után, amelyért súlyos árat fizetett. A teljes médiaellenszélben való kormányzás lehetetlennek bizonyult.
Már a beiktatás napján, amikor egy sportesemény miatt megtagadták a miniszterelnök beszédének közvetítését, tudni lehetett, hogy „ki az úr a házban”.
Manipuláció magas fokon
Ma már közhelynek számít, hogy az MDF–SZDSZ-paktum eleve lehetetlen helyzetbe hozta az első szabadon választott kormányt, hiszen a kétharmados törvények elfogadtatása érdekében kiszolgáltatta a médiát a legnagyobb ellenzéki pártnak. A Szabad Demokraták Szövetsége felkészültebb volt a nyugati demokráciák valódi működését illetően, hiszen mögöttük ott álltak azon pénzügyi és politikai körök, akik Magyarország (és az egész régió) modernkori gyarmatosítását kívánták levezényelni, egy megfegyelmezett piacot akartak vásárolni, ahol mindenfajta önérdek-érvényesítés lehetetlenné válik. Ők voltak annak a nemzetközi (újabb keletű megnevezéssel élve: globalista) nagytőkének a helyi komisszárjai, amely a hidegháború lezárásával egy új világrend kialakításában volt érdekelt. Ebben a viszonyrendszerben semmiféle helye és létjogosultsága nem volt és ma sincs a nemzeti önrendelkezésnek, éppen ezért a legfőbb bűnnek az számít, ha valaki erre hivatkozik, identitását ennek mentén határozza meg.
Nem meglepő tehát, hogy az SZDSZ kezében lévő, és az új nyugati uraikat kiszolgálni igyekvő média propagandájának a fő csapásiránya a nemzeti érzelmek lejáratása volt. Az olyan jelzők, hogy „horthysta-fasiszta”, „antiszemita”, „nacionalista”, „soviniszta”, „szélsőséges” stb. állandósultak a népnemzeti oldal jellemzésére, holott erre semmiféle indok nem mutatkozott, szélsőséges megnyilvánulások csak ritkán és elszigetelten jelentkeztek, azok is leginkább a balliberális kormányok idején voltak megfigyelhetők. Mégis zengett a sajtó a Horthy-rendszer restaurálását kívánó kormányzásról, az antiszemitizmus feléledéséről, egy olyan alternatív világot kreálva, amely köszönőviszonyban sem volt a mindennapok valóságával. A nyugati közvélemény „tájékoztatása” azonban ezen újsághírek, illetve megíróik nyilatkozatai alapján történt, vagyis a hazánkról kialakult kép ezen „kreált valóság” visszatükröződése volt csupán.
Váltás a Nagy Testvérben
A Magyar Demokrata Fórum lejáratása rögtön a megalakulása pillanatában megkezdődött Nyugaton. Csoóri Sándor az Egyesült Államokban tartózkodott Püski Sándor meghívására akkor, amikor Lakiteleken zászlót bontott a nemzeti ellenzék. A lakiteleki találkozó másnapján, 1987. szeptember 28-án a New York Times Csoóri szerint arról cikkezett, hogy Magyarországon egy nacionalista pártot alapítottak. A cikk írója Henry Kamm, az amerikai napilap helyi tudósítója volt, aki arra alapozta vádját, hogy a találkozóra nem hívták meg az urbánus ellenzék képviselőit. „Megőrültetek? Mit csináltatok? Nacionalista és antiszemita toborzó lett nagyszerű elgondolásunkból? Ez lehetetlen!” – fakadt ki Csoóri egy telefonhívás során, hiszen a cikk elolvasása után azonnal informálódott bajtársainál. Otthonról megnyugtatták, hogy erről szó sincs, nem is lehet, hiszen Konrád György személyesen megjelent a Lezsák Sándor udvarán felvert sátorban.
Csoóri megkönnyebbülése azonban nem jelentette azt, hogy a nyugati liberális ellenszél felhagyna a magyar érdekeket szem előtt tartó értelmiség lejáratásával. Mindent megtettek azért, hogy az általuk szövetségesnek tartott, magukat radikális antikommunistának beállító urbánus csoport kerüljön hatalomba a rendszer összeomlása után.
Jellemző, hogy Mark Palmer, az USA budapesti nagykövete az SZDSZ megalakulása után egy, a Gellért szállóban tartott estélyen úgy mutatta be Tardos Mártont, mint Magyarország következő miniszterelnökét. Nem kérdés, hogy az „új nagy testvér” kiket akart helyzetbe hozni a hazai politikai életben.
Pfeifer szerint a világ
Az antiszemita-kártya kijátszása bármikor használható volt a nemzetben gondolkodó értelmiség ellen, sőt, az urbánus ellenzék ezt a vádat már a hanyatló Kádár-rendszer ellen is alkalmazta. Az állambiztonság megfigyelés alatt tartott egy magyar származású osztrák újságírót, aki rendszeresen hazánkba látogatott. Karl Pfeifer 1983-ban azért készült Budapestre, hogy cikket írjon a „legvidámabb barakk” zsidóbarát légköréről. Az őt megfigyelő kémelhárítás jelentésében ez olvasható:
Karl Pfeiffer a Bécsben megjelenő Gemeinder zsidó újság szerkesztője elmondotta, hogy régi terve és vágya volt, hogy Magyarországra jöjjön, hiszen Magyarország közvetlen szomszédja Ausztriának, és egy cikksorozatot szeretett volna írni arról a Magyarországról, ahol az antiszemitizmus és a neofasiszta megnyilatkozások ismeretlen fogalomnak számítanak. Hiszen ez a mai Európában, főként Nyugat-Európát figyelembe véve egy egész különleges státuszt jelent, és erről szeretett volna ő írni, hogy van Európában egy olyan ország, ahol nem őrzik a templomokat, zsidó középületeket, intézményeket stb.
Ez a cikk soha nem született meg. Nyilvánvaló, hogy a budapesti urbánus értelmiség fogadta Pfeifert és tájékoztatta arról, hogyan is áll szerintük a magyar nemzet és a pártállam a zsidókérdéshez. Az állambiztonsági jelentés így folytatódik:
Útjának tapasztalatairól Pfeiffer elmondta, hogy író barátaitól megtudta: a magyar irodalmi folyóiratokban, a színházakban és a televízióban sok antiszemita megnyilatkozás hangzik el.
Nehéz komolyan venni ezt a megállapítást, hiszen a hazai kultúra mindenható ura Aczél György volt, aki patikamérlegen adagolta a kegyet a nemzeti oldalnak, miközben valódi szimpátiája az urbánusok felé húzott. Egy akkori állambiztonsági tiszt keserűen meg is jegyezte a közelmúltban Mező Gábor kérdésére, hogy mit is mondhatna a nyolcvanas évekről, hiszen az energiájuk nagy része azzal telt, hogy előbb tegyék le a Beszélő legújabb számát Aczél asztalára, mint az ellenzék, és ez ritkán sikerült. Vagyis Aczél és a budapesti zsidó értelmiség között jól érezhető összjáték működött. Pfeifer egyébként a szocialista rendszer bukása után sem hagyott fel a náciveszéllyel való riogatással Magyarország vonatkozásában. Egészen a legutóbbi időkig cikkezett a „szélsőjobboldali” kormányzásról.
„Ne aggódj te a sajtó miatt!”
Az 1990 után hatalomra került új politikai elit lejáratása tehát már a korábban kitaposott úton folytatódott a választások után, a kézben tartott és függetlennek egyáltalán nem tekinthető sajtón keresztül. Nem volt új a Nap alatt. Az viszont elgondolkodtató, hogy a nyugati birodalmi érdekeket kiszolgáló média mögött álló, magát „demokratikus” ellenzéknek kinevező politikai erők egy platformra kerültek az állampárti diktatúra titkosrendőreivel. Legalábbis a sajtó feletti befolyás megőrzésének tervével kapcsolatban:
Operatív pozícióval kell rendelkeznünk mindenütt, ahol ellenséges tevékenységet folytató személy dolgozik és kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbiak vonatkozásában meg kell vizsgálni a »menedzselés« lehetőségét. A cél az lenne, hogy olyan újságírói kapcsolatkörrel rendelkezzünk – lehetőség szerint minden jelentősebb sajtóorgánumnál –, akiket a megfelelő információkkal ellátva a maga területén sikerekhez juttatunk, és akik alkalmasak az általunk megjelölt témában a kívánt politikai hatású cikk vagy egyéb írás megjelentetésére. Ehhez természetesen az állambiztonsági szolgálatnak olyan felhatalmazást, illetve bizalmat kellene kapnia, hogy újságírók menedzselésével, a nyilvánosság eszközét is felhasználva erősítse politikaszolgálati szerepét. Az e vonatkozásban szóba jöhető újságírók felmérését el kell végezni
– olvashatjuk az állambiztonság módszerváltásra készülő tervezetei között.
Az állampárt erőszakszervezete felmérte tehát, hogy a közeledő váltás után nem ők, hanem a megfuttatott újságírók fogják szolgálni a korábbi nómenklatúra érdekeit. Hogy bejött-e a számításuk? Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy igen. A Vörös polip utolsó jelenetében így hangzik el az átmentésre készülődés: „És a sajtó? Nyugati tulajdonba megy át a nagyja, de a mi embereink maradnak a cégek élén. Ne aggódj te a sajtó miatt!”
Vezető kép: Budapest, 1989. március 19. Mécs Imre ügyvivő beszél a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) első közgyűlésén a Corvin moziban. Balra Kis János (b2), Szent-Iványi István (b3), Vásárhelyi Miklós (b4), Rajk László (b5). MTI Fotó: Varga László
filmek szinkronizálása
2024-01-08 at 15:31
VIAM
“nyelvek elsajátítása után nekünk, akik a magyar határt sem közelíthettük meg ”
Ez tudatos volt, hogy az emberek nyelvtudása minél alacsonyabb szinten legyen tartva,
mert így a kiválasztottak gyerekei magántanárral lekörözték a többieket.
Ezért támogatták a filmek szinkronizálását. Azokban az országokban sokkal jobb az idegen nyelvi tudás, ahol kevés filmet szinkronizálnak
pragmatika
2024-01-05 at 17:18
Ja. És ez a libsik által “szabad”nak becézett sajtó a kádári időszak után szinte változatlanul egészen 2010-ig fennmaradt. És ez a “szabad” és “függetlenobjektív” (muhaha) sajtó hiányzik most is a libsiknek. Nekem q.vára nem hiányzik.
Welszibard
2023-12-24 at 11:54
“Antiszemita” megnyilvánulások voltak ugyan, de sohasem ok nélkül történtek: emlékezetesek a Tilos Rádió keresztényeket kiirtandó megjegyzése és a Landesmann főrabbi “bőgatyás-fütyülős barack” jellemzése a magyar kultúráról, és az erre történt demonstrációk, ahol a liberális sajtó azonnal “fasisztának” bélyegezte a költő Döbrentei Kornélt, aki a tiltakozás egyik szónoka volt.
Arról viszont sohasem beszéltek, hogy Magyarországon szabadon és zavartalanul működhetett a zsidó fajvédő Magyar Cionista Szövetség, míg magyar “fajvédő” szövetség nem működött, s a működött is volna, azonnal “fasiszta” jelzőt kapott olna a nemzetközi liberális sajtóhegemóniában.
Ezek
2023-12-20 at 19:25
Így utólag adok esélyt annak a gondolatnak, hogy az első szabadon választott kormány nem volt tudatában, vagy nem akart tudataban lenni, hogy az ország irányítása mások kezében van.
Úgy képzelem el, már a következő párbeszédet, mintha valóság lett volna:
– Kérlek szépen a te és a
tiszteletre méltó felmenoidnek
olyan számosak az érdemei, hogy
szinte nincs is más, akiben
gondolkodni tudnánk, csakhogy
vannak feltételek a nemzetközi
helyzet ismeretének
függvényében.
De majd mi ott leszünk és
segítünk. Vállalod?
– Oh, hogyne, ha tényleg tudtok
segiteni.
– Hát persze, mi tudunk, ebben
biztos lehetsz.
Míg a beszélgetés zajlott, már akkor végiggondolta, a miniszterelnök jelölt, hogy egy fityiszt fogja eladni a fél országot Ezeknek, más őtlete van, és meg is valósítja. Meg
is próbálta.
Erre jött a taxissztajk, a tv nemkozvetites, a pizsama, a megalazasok, kinevetések, rossz paróka és az eladások kezdetét is meg kellett érnie.
Neki sem volt hétköznapi tragédia, és kis híján mi is oda jutottunk.
És a legszörnyűbb, hogy ennek mindvégig, vagy legalábbis a végén teljes mértékben tudatában volt.
kanigunda
2023-12-11 at 13:02
“…a nyugati útjaik, tanulmányaik, nyelvek elsajátítása után nekünk, akik a magyar
határt sem közelíthettük meg …”
Pontosan! Mitől is voltak demokráciából felkészülve? Hogy korábban vehettek szinestévét meg videómagnót
meg VW-t? De mire is futotta ebből a kétes szellemi fölényből? A privati-kótya-vetyére? És meddig
is tartott ez az eleve kiválasztott küldetéstudat? 6 évig? Aztán más is tanulhatott és müvelődhetett
és most hirtelen őket találja meg ez az uncsi diktárorozás, meg sajtóelnyomás duma. Emlékszem közvetlen
az első FIDESZ kormányzás előtt már habzott minden “hivatalos” sajtóorgánum szája, hogy hogy merészel
az Orbán akárcsak meg szólalni is mert hát az éca a letéteményese a SzaDeSz és csak a MaSzoP ért a
korményzáshoz.
Aztán pár hónap alatt kiderült, hogy messze nem. Sőt! Persze az ilyen fészekbepiszkító poszt komcsik
mint ez az U2 gyerek okádhatja itt az epét meg hajthatja csapágyasra a mára már hangtalan kereplőjét.
Ebből lehet ui. tudni, hogy a másik oldalnak van igaza.
Volt már a PS hasábjain hasonló vita a HUNGAROTON-os csoda manegérről is. Ugyanez csak nagyban. Azért
mert a házmester eldugja a főkapu kulcsát még nem övé a ház.
“….Kun Béla modellt követve Bécsbe emigrált…”
Ez a világ szégyene, hogy ez a sorsokat napszámba kettétörő kultúrcár nem 100 kilós vasgolyóval a
lábán töri a követ Recsken.
ekeke
2023-12-11 at 12:04
Aczél György elvtárs az un. rendszerváltás utáni számonkérés lehetőségétől megrémülve, a Kun Béla modellt követve Bécsbe emigrált, ott vett magának lakást.
Hamar rájött hogy semmitől nem kell tartani, így aztán nyugodtan visszasompolyoghatott Budapestre.
ViAM
2023-12-11 at 11:39
” A Szabad Demokraták Szövetsége felkészültebb volt a nyugati demokráciák valódi működését illetően, hiszen mögöttük ott álltak azon pénzügyi és politikai körök, akik Magyarország (és az egész régió) modernkori gyarmatosítását kívánták levezényelni, egy megfegyelmezett piacot akartak vásárolni, ahol mindenfajta önérdek-érvényesítés lehetetlenné válik.”
Így volt, van, de már az újabbakkal. Az a lenéző fölény, amit előadtak a nyugati útjaik, tanulmányaik, nyelvek elsajátítása után nekünk, akik a magyar határt sem közelíthettük meg – mérhetetlen dühvel töltött el valamennyiünket. Bár rövid ideig valóban berámoltak a bőröndbe, de a koszos cipőjüket levéve az asztalról, sarokba hajították a holmijukat és azóta is jót röhögnek rajtunk. Ez az, amit ma már nem lenne szabad hagynunk!
ezazöld
2023-12-11 at 01:54
az ‘antiszemita’ a többség(államalkotó nemzet)gyűlölő kisebbség kirekesztő-kiátkozó-kilövő jelzője aminek segítségével a demokrácia alapkövét többségi elvet akarják meghekkelni-azaz bárkire is szavaz a többség ők akkor is hatalmon maradjanak.Ahol nem
övék a hatalom ott szerintük dühöng az antiszemitizmus és egyáltalán hogy jövünk ahhoz hogy nem hajbókolunk Sorosnak-aki Európa zsidó fáraójának képzeli magát.
Bukohill
2023-12-11 at 01:05
Újabb csodálatos cikk Borvendég Zsuzsannától.
Sokkal régebben, amikor még érdemes volt német csatornákat nézni, futott a Kronzuckers kosmos(Dieter Kronzucker műsora). Hiába olvastam Szekfű ragyogó jellemzését Bródy Sándorról, nem értettem, hogyan lehet bárki olyan öntelt, hogy ilyen címet használjon, pedig nyilvánvaló. Azt mutat meg, amit akar, úgy, ahogy akarja, semmiben sem különbözik a náciszocióhollyreáltól, aminek Bajza, Bródy…az előfutárai voltak.
“Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon, Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon”
https://www.youtube.com/watch?v=KLVlRZODZ4g
Carolus
2023-12-11 at 00:35
Nagyon tanulságos a cikk, köszönet érte! Sajnos nem csak a sajtót, de az üzleti élet irányítását sem adták ki a kezükből a hazaáruló libsi-komcsik, amit gőzerővel támogattak a nyugati hatalmak is, mert így egy-egy komcsi tisztviselő vagy pereputtya milliárdossá tételével, száz és ezermilliárdnyi vagyonra tehették rá bagóért a kezüket. Ezért volt az, hogy az összes nagy és komoly gyárunk a rendszerváltás idejére hipp-hopp veszteséges lett, hogy aztán a nyugati multinak fillérekért lehessen átjátszani, sőt, odáig mentek pofátlanságban, hogy még arra is állami garanciát vállaltak, hogy évi 10-20 %-os profitot fog termelni adott cég. Belegondolni is borzasztó.
Borvendég Zsuzsanna kérem, írjon még ilyen cikkeket, hogy akik nem tudnak róla, azok is hallják, lássák a libsi-komcsik aljasságait. (a Szent Imrében meg inkább ilyeneket kellene mutatni “disputa” keretében a diákoknak)
Királytigris
2023-12-10 at 23:13
Jó cikk! Amit ebben a cikkben olvashatunk, azt valóban érezni lehetett abban az időkben. Csurka már a kezdet kezdete előtt ezt a bekövetkező folyamatot felvázolta.
Természetesen leantiszemitázták.
Ma is antiszemita provokációk zajlanak, hogy az antiszemitizmus vádját a nemzeti oldalra ráfogják, és ezzel hazánkat lejárassák a nyugati közvélemény előtt.
Arra vagyok kiváncsi, hogy amikor a nyugat-európai államokban az iszlám lesz az uralkodó, ami tényleg kőkeményen antiszemita, akkor kik előtt akarják majd lejáratni az antiszemitizmus vádjával hazánkat.
Benkő József
2023-12-10 at 23:02
Kulcspozíciókban maradt a komcsi hátország, a nómenklatúra, a dilettáns Antall-kormány pedig csak csetlett-botlott valódi hatalom nélkül. A dilettantizmus nem csak a média kezelésében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a felkent komcsi-liberó szakértők elhitették velük, hogy az állami vagyontól azonnal meg kell szabadulni, el kell kótyavetyélni. Meg is történt. A Gyurcsányok pedig ugrásra készen álltak.
Sas
2023-12-10 at 22:54
és eközben Arafatot éljenezték, izraellel szemben-soha-semmit nem gondoltak komolyan-mindig az uralom volt a lényeg.
kanigunda
2023-12-10 at 22:33
Vén koromra megnyugvással tölt el, hogy amit az Antall éra alatt lezajlott kormányellenes támadások
okán éreztem az nem egy kétségbeesett és gondolati rémálomnak látszó folyamat hanem mégiscsak az élő
és súlyosan antidemokratikus rögvalóság megtapasztalása volt. Egyszerűen nem értettem, hogy a haverok.
a volt kollégáim, akik szavakban harcos antikommunisták voltak nem látták és nem hallották, hogy ez
egész MDF, később FIDESZ lejáratás csak egy előre kigondolt sajtó kutyakomédia volt olyan nevekkel
felvértezve és fémjelezve mint a “168-as” Mester Ákos, szenilisedő Hofi Géza, az antipatikusan,
gennyesen modoros Juszt László vagy a javíthatatlan kiskaliberű ripacs Sas József. Lényeg, hogy ezek
a katonák már előre “fel lettek építve” mint kvázi (operett)rebellisek és az adott pillanatban színre
is léptek.
Kedves Zsuzsanna, végezetül köszönöm, hogy helyreállította az intellektuális hiúságomat! 😉
borsai2
2023-12-10 at 22:18
A sok hülye,megvezetett balosnak kéne ezt elolvasni,hogy felnyíljon végre a szemük.De persze ők ilyen tényleg tényfeltáró cikket persze nem olvasnak! 😒
Balog Ilona Mária
2023-12-10 at 20:03
Köszónjük szépen a cikket,sokat tanultunk belőle,de tudjuk ,hogy az istentelen ,ballib hazug álláspont ma is sokakat megmérgez,sokan vannak,akik pénzért,Istent,hazát,családot elárulnak!😢😥😢