Napra pontosan tíz éve, 2009. február 23-án gyilkolták meg Tatárszentgyörgyön Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. A szomorú évforduló jó alkalom arra, hogy fölidézzük: a Gyurcsány–Bajnai-kormányok titkosszolgálati, nyomozó apparátusának mérhetetlen dilettantizmusa miatt vagy tevőleges közreműködésével 2008-2009-ben Magyarországon egy kivégzőosztag több, mint egy évig büntetlenül grasszálhatott az országban, hat cigány honfitársunkat meggyilkolva. Számos jel mutat arra, hogy az akkori állami vezetésnek komoly szerepe, felelőssége lehetett a sorozatgyilkosságban. Ugyanis túl sok a „véletlen”.
Nem a tatárszentgyörgyi Csorba Róbert és ötéves kisfia voltak a rasszista gyilkosságsorozat első és utolsó áldozatai (előttük és utánuk is két-két magyar cigány honfitársunkat gyilkolta meg halálosztag), de a kis Robika megölése különösen megrázta az országot. Talán emiatt is van, hogy február 23-a szimbolikus dátum: leginkább ezen a napon emlékezik az ország a 2008-2009-es cigánygyilkosságok áldozataira. Az elkövetők, Kiss Árpád és testvére, Kiss István, Pető Zsolt, illetve Csontos István a besenyszögi fegyveres rablás és a debreceni menekülttáborra leadott lövések mellett kilenc településen támadta meg fegyverekkel és gyújtópalackokkal cigány emberek házait. Kislétán és Tiszalökön egy-egy, Nagycsécsen és Tatárszentgyörgyön pedig két-két cigány embert gyilkoltak meg. A halálbrigád összesen 63 lövést adott le sörétes és golyós lőfegyverekből. A bűncselekményekben hatan meghaltak, öten súlyosabb-könnyebb sérüléseket szenvedtek. A Kiss-testvéreket és Petőt 2016-ban a Kúria tényleges életfogytiglanra ítélte, Csontos pedig – aki az utolsó két támadásban sofőrként segédkezett – tizenhárom év fegyházat kapott.
A brutális gyilkosságok kapcsán számos olyan kérdés van, amelyre sem akkor, sem azóta nem kapott választ az ország. Pedig lényeges kérdésekről van szó: olyanokról, amelyek komolyan fölvetik az akkori Gyurcsány–Bajnai-kormányzat nyomozó hatóságának és titkosszolgálatának a felelősségét.
Mohácsi Viktória, az SZDSZ európai parlamenti képviselője egy rendőri vezetővel beszél telefonon a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után a kiégett ház közelében. (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)
Titkosított iratok, visszatartott információk
Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es európai parlamenti képviselő 2012 decemberében a kanadai CBC állami televíziónak azt nyilatkozta: a Gyurcsány-kormány információkat tartott vissza, nehogy kiderüljön, állami tisztségviselőknek is közük lehetett a gyilkosságokhoz. Majd azt állította: az ügy iratait azért titkosították nyolcvan évre, nehogy megismerhessük a támadássorozat politikai vonatkozásait. Mohácsi arról is beszélt: azért kért menedékjogot Kanadában, mert Magyarországon életveszélyes fenyegetéseket kapott, miután kritikát fogalmazott meg a cigánygyilkosságok lassú felderítése miatt. Hozzátette: tizenöt év börtönt kockáztatna, ha ezekről az ügyekről beszélne, és attól tart, hogy a magyar titkosszolgálat „hosszú keze” Kanadában is utánanyúlhat.
Ám nemcsak Mohácsi szavai kelthetnek gyanút a rasszista gyilkosságok politikai vonatkozásai kapcsán. Az ügy titkosszolgálati hátterét vizsgáló parlamenti bizottság 2009. novemberi jelentése szerint
Kiss Istvánt szélsőséges nézetei miatt 2004-től megfigyelés alatt tartotta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amit csak 2008 elején, az első támadás előtt fél évvel állítottak le – éppen akkor, amikor információ vetődött fel, hogy fegyverkezésbe kezd.
Arra is fény derült: a szakszolgálatok 2009 elején, az első támadás után egy évvel olyan információt kaptak, hogy Kiss István újabb fegyverkezésbe kezd, ám ezt nem vetették össze a korábbi, hasonló információkkal.
Csupán véletlenül történt mindez? A bizottsági jelentés szerint személyes felelősség terheli a gyilkosságsorozat titkosszolgálati felderítésének hibáiért Laborc Sándort, az NBH korábbi vezetőjét, Szilvásy György és Ficsor Ádám korábbi titkosszolgálati minisztereknek pedig a politikai felelőssége vethető fel. Ficsor elismerte: „az NBH-nál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb megtalálhatták volna a gyanúsítottakat”.
Kivezetik a cigánygyilkosságok vádlottjait a Budapest Környéki Törvényszék tárgyalóterméből 2013. május 24-én. Elöl Kiss István másodrendű, középen Pető Zsolt harmadrendű, hátul Csontos István negyedrendű vádlott. (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
A sofőr a katonai elhárításnak dolgozott
Ám nemcsak az NBH-nál, hanem a Katonai Biztonsági Hivatalnál (KBH) is súlyos mulasztások történtek. A Bajnai-kormány időszakában, 2009. szeptember 21-én, egy hónappal az elkövetők elfogása után a Szekeres Imre vezette Honvédelmi Minisztérium közleményben tagadta le, hogy a korábban szerződéses katonaként Koszovót is megjárt Csontos „bármilyen módon kapcsolatban állt volna” a katonai elhárítással. Ugyanakkor a kormányváltás után, 2010. augusztus 18-án a tárca új közleményt adott ki, amelyből kiderült:
a Bajnai-adminisztráció hazudott, Csontost szerződéses katonai szolgálatának idején beszervezte a KBH, folyamatosan kapott feladatokat és adott jelentéseket a koszovói külszolgálata idején is, amely 2008 februárjában ért véget.
A tiszalöki és a kislétai, egy-egy halálos áldozatot követelő támadásnál sofőrként segédkező negyedrendű vádlott, Csontos István a bíróság előtt és nyomozati vallomásában, valamint több nyilatkozatában is azt mondta: a 2009. április 22-i tiszalöki gyilkosság után egy hónappal, májusban találkozott KBH-s tartótisztjével, és ott szóba került a cigányok elleni támadássorozat ügyében kitűzött 100 millió forintos nyomravezetői díj, amelyre utalva azt mondta: „jól jönne neki”. Azonban tartótisztje ezt nem ítélte érdemi információnak. Hát nem különös „véletlen” ez is?
Lehettek segítők, ám őket nem is keresték
Gulyás József, a nemzetbiztonsági szolgálatok felelősségének kivizsgálására 2009-ben alakult munkacsoport egykori SZDSZ-es vezetője a Magyar Nemzetnek korábban azt nyilatkozta: a négy elítéltnek rejtve maradt segítői voltak. Emlékeztetett: a KBH az akkori kormányok idején nem adott át minden, a gyilkosságokkal összefüggésben keletkezett információt a tényfeltáró munkacsoportnak és a nyomozó hatóságnak sem. Felidézte: a büntetőeljárásban már szó volt arról, hogy a támadásokhoz felhasznált egyes, Besenyszögön rabolt fegyverek megszerzésekor jelen volt egy negyedik támadó is, akinek kilétére nem derült fény. Az SZDSZ-es politikus úgy fogalmazott:
Nem vitatom, hogy a bűncselekményeket a négy elítélt követte el, azonban biztos vagyok benne, hogy voltak olyan segítőik, akik felkészítették őket a támadásokra. Ezt a sok pénzt, illetve önként segítő eszmetársakat is igénylő bűncselekmény-sorozatot a terheltek kizárólag a sor-, illetve szerződéses katonai múltjuk során szerzett tudásuk alapján nem tudták volna ilyen magabiztossággal végrehajtani.
Gyurcsány és Molnár Csaba a cigánygyilkosok perén 2011. április 5-én (Fotó: MTI)
Gyurcsány politikai büszkeséget érzett…
Rejtélyes szála volt a cigánygyilkossági büntetőpernek, amikor 2011. április 5-én Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és egykori kancelláriaminisztere, Molnár Csaba megjelent az egyik tárgyaláson. Ennek pikantériája, hogy a Magyar Nemzet Csontos István környezetéből úgy értesült: éppen azon a tárgyaláson készült vallomást tenni a negyedrendű vádlott a gyilkosságok állítólagos megrendelőiről, politikai vonatkozásairól. Végül mégsem tett vallomást… Hogy ez Gyurcsány személyes megjelenésének köszönhető-e, nem tudni…
Arra a kérdésre, hogy a támadássorozattal összefüggésben érez-e bármilyen politikai felelősséget, Gyurcsány akkor úgy fogalmazott: politikai büszkeséget érez, hogy politikusként, miniszterelnökként kormányával együtt annak idején kifejezte együttérzését és szolidaritását az áldozatok hozzátartozóinak. Kérdés: Gyurcsány jelenlétével üzenni akart-e Csontosnak, vagy tényleg csak azért ült be a tárgyalóterembe, hogy részvétét és együttérzését fejezze ki az áldozatoknak, miként azt ő maga állította?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS