1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Az árulás természetrajza
Az árulás örömét, az árulás ízét legtöbbször az irigység, a bosszú- és hatalomvágy, a pénz megszerzése sarkallja. Az árulás fokozatai közül a legaljasabb, amikor valaki, valakik a hazájukat árulják el, amikor elárulják népüket, hagyományaikat, kultúrájukat, áruba bocsátják mindazt, amiért egy nemzet évszázadokon vagy ezredéveken keresztül harcolt, küzdött, feláldozva akár az életét is. A magyar történelem sok ilyen esetet ismer, sok ilyen gazembert, akik idegen érdekekért, hamis eszmékért – természetesen a sajátjáért is – elárulják fajtájukat, nemzetüket. Petőfi Sándor a Nemzeti Dal című versében erről már 1848-ban megfogalmazta egy nép véleményét: „Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete...” Az igazságot kutató, a tényeket feltáró Jobbágyi Gábor a Boomerlázadásban (Videó!)
Jobbágyi Gábor emeritus professzor, több ’56-os könyv szerzője az október 25-i Boomerlázadásban leszögezte, hogy kutatásai alapján a forradalomban nem a pesti srácok, hanem a munkások vettek részt többségben: a forradalomban harcolók 50%-a munkás, 30%-a paraszt volt, és mindössze 3–4%-a pesti srác. A beszélgetés tanulsága, hogy még mindig sok feltáratlan tény van az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, amit be kell pótolni. Ilyen feltáratlan foltok, hogy hányan haltak meg, hány embert végeztek ki vagy vertek agyon. Jobbágyi véleménye itt is eltér a hivatalos történészi állásponttól, mert szerinte 10 ezernél is többen haltak meg harcok, illetve sebesülés következtében a forradalomban, valamint legalább 5–600 embert végzett ki Kádár megtorló rendszere. A műsorban részletesen foglalkozunk az egyik legnagyobb kirakatperrel: Tóth Ilonát fiatal medikusként, ártatlanul kínozták meg és végezték ki. A Kádár-rendszer kegyetlenségét bizonyítja Mansfeld Péter halálra ítélése is.