balázsfalva
Nemcsak Csíksomlyón járt Ferenc pápa – Benyomások Balázsfalváról
Akinek magyar a szíve, Csíksomlyót általában a magáénak érzi. Sok százezer honfitársunk szereti minden év pünkösdjén a magáénak érezni a székelyek és a csángók nagybúcsúját – néha talán túlságosan is, mint az a sajtó hasábjain minden évben ilyenkor szokásos, enyhe méltatlankodásból ki szokott derülni: minden szép és jó lenne egyébként, csak ne lenne egy olyan mellékíze a dolognak, hogy „megjöttek a pestiek a gyarmatra és nem tudnak viselkedni”. Az összezördülések, kisebb kellemetlenségek úgyszólván elkerülhetetlenek egy efféle, összmagyarrá vált ünnepen, amely látogatóit tekintve már rég nem kizárólag római katolikusokból áll, és nem pusztán vallási jelentősége van. Az idén Ferenc pápa erdélyi, egy héttel a pünkösd előttre kijelölt látogatása némileg változtatott a dolgok szokásos rendjén, ami a magyarok Csíksomlyó-látogatási szokásait illeti. Megannyi cikk született már ezzel kapcsolatban, a pápalátogatás másik erdélyi helyszínére, Balázsfalvára azonban sokkal kevesebb fény vetült. Én azonban nem hagytam figyelmen kívül, így hát oda is elutaztam. Ajánljuk még
Erőszak
Elhatalmasodott rajtuk egy beteg, akarnok kis pöcs szellemisége, aki mindenbe be akar fúródni szárazon, erőből, hogy egy kicsit férfinak érezhesse magát. Ott kellene meghalnunk a fronton?
A Tisza Pártnak a te egymilliódra is szüksége van!
Krisztus, Pilátus és a kézmosás, avagy a jók tétlensége
Edmund Burke elkoptatott mondata, miszerint a gonosz győzelme csak a jók tétlenségén múlik. Bár a mondás klisévé vált, azért van mögötte valami, és érdemes belegondolnunk, mi lett volna Jézus Krisztus ítélete, ha a jók nem "mossák kezeiket". 
