brüsszel
Szabadság, harc
A szabadság, önállóság– netán a teljes szuverenitás– rengeteg felelősséggel jár. Talán ez is indokolja, hogy a baloldal miért kíván folyamatosan valamilyen birodalomhoz tartozni, legyen az szovjet, vagy brüsszelita, miért kardoskodnak azért, hogy tégláról téglára feladjuk szuverenitásunk építőköveit, hogy merjünk kicsik lenni. Valahogy a felelősséget, mint forró krumplit dobálja egymásnak a jelenlegi európai politikai elit, de persze mindezt csak azért teheti meg, mert az átlag honpolgár mindezt hallgatólagosan hagyja. Hiszen lássuk be, felelősséget mi sem akarunk vállalni a döntéseinkért. Köszönjük, "Hungary expertek"!
Magyarországot legalább egy bő évszázada próbálják megszakérteni. Hol Párizsból, hol Berlinből, a legutóbbi időkben pedig Brüsszelből. Akarom mondani, Langleyből. A korábbi próbálkozásokkal közös nevező immáron csak a rosszindulat maradt, a precíz kibánás, ellehetetlenítés, mint ami például Trianon, vagy a II. világháború borzalma volt, már elmarad újkori ellenlábasaink képességtárából. Amikor olyan színvonaltalanul akarnak lejáratni minket, hogy küldenek Budapestre egy Párbeszédet, Brüsszelbe meg egy Daniel Freundot, aki "Hungary expert", vagyis Magyarország-szakértő lett, csak mert a Google-n rákeresett a gulyás levesre (és részt vett a láthatóan silány minőségű illetékes tréningen), akkor mi már csak kérünk egy kávét, és boldogan szemléljük a vergődést. De tényleg, legalább a budapesti, magyarul beszélő ügynököknek tarthattak volna egy átfogóbb kurzust arról, hogy milyenek is a magyar emberek.