élőlánc
Az átpolitizált pedagógussztrájkkal az a legnagyobb baj, hogy súlyos feszültséget szül a diákok között is
Ahogyan arról a tegnapi napon portálunk beszámolt, egy, a neve elhallgatását kérő forrásunk szerint a Trefort Gimnáziumban gyakorlatilag listázták és nyilvánosan megszégyenítették azokat a diákokat, akik nem vettek részt a szerda reggeli, diákok által szervezett élőlánccal egybekötött tanársztrájkban. Csapodi Zoltán, az intézmény igazgatója lapunknak nyilatkozva cáfolta ezeket az értesüléseket. Az intézményvezető elmondta: a diákok csak abban az esetben vehettek részt a reggeli élőláncban, ha a szülő előzetesen kikérte őket. Csapodi Zoltán ugyanakkor azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az élőlánctól távol maradt diákokat bármilyen fajta megszégyenítés érte volna, azonban hozzátette, hogy a diákok között kialakulhatnak viták a helyzettel kapcsolatban, ugyanis – ahogyan az intézményvezető fogalmazott – ez ilyen helyzetben természetes, hisz ahányan vagyunk, annyiféleképp ítéljük meg a helyzetet. Politikai pedofília a Fővárosban – Kisiskolás gyerekekkel sztrájkolnak a tanárok, hogy sztrájkolhassanak
Az alacsony fizetések miatt joggal elégedetlenkedő tanárokra teljesen rátelepedett a Párbeszéd nevű mikropárt és egy noÁr nevű ember, aki híres akar lenni, ezért csinál magának egy ingyenkoncertet a Kossuth térre pedagógustüntetésnek álcázva. A pedagógusok szerdai világnapját élőlánccal indították azok, akik a Kölcsey Gimnáziumból elbocsátott tanárok mellett fejezték ki szolidaritásukat, bár persze kérdés, kinek is van ideje ilyenkor tüntetni, ha nem a Párbeszéd politikai aktivistáinak és nyugdíjas követőinek. Szabó Tímea mindenesetre már a helyszínen tombol. Palya Tamás, a Kölcseyből kirúgott tanár, aki miatt most mások élőláncoznak, időközben elárulta a Szabad Európának, hogy bár elégedetlenkedett általánosságban, speciel ő nem nyomorgott a havi nettó négyszázezeres fizetéséből, amelyet nem senki nem irigyel tőle, csak azért mégis. Mindenesetre havi négyszáz nettóért azért fognak a helyére találni valakit... A Párbeszéd oldalán időközben megdöbbentő képek jelentek meg, amelyen kisiskolások láthatóak, akiket tanáraik az utcára vittek tüntetni. Az SZFE-n függetlenségnek hívják a progresszió iránti elkötelezettséget (PS-videó)
Őszinte felháborodás, forradalmári ambíciók, magabiztos vélemények, amelyekről egy-két kérdés után kiderül, hogy elég kevés információ birtokában alkották meg őket, valamint sok-sok nélkülözhetetlen művészpillanat – ezek dominálták az SZFE modellváltása elleni tiltakozást. Az esemény fő attrakciójaként az egyetemtől az Országházig húzódó – menet közben imitt-amott már feloszló – élőláncon végigadogatták az SZFE küldetését tartalmazó chartát. Ebben megkérdőjelezhetetlen egyetemi autonómiát, politikai, gazdasági, erkölcsi és szellemi függetlenséget, művészeti és oktatási szabadságot követelnek. Azt azonban sem a chartából, sem az érintettektől nem sikerült kiderítenünk, kinek kellene végrehajtania a szükséges szakmai és gazdasági reformokat, ha az egyetem erre önmagától nem hajlandó. Az uralkodó elképzelés az, hogy az állam adjon elég pénzt fenntartóként, az SZFE pedig autonóm módon arra költhesse, amire akarja, és ezt senkinek se legyen joga felülvizsgálni, netán megváltoztatni. Az egyetem chartája által követelt erkölcsi és szellemi függetlenségéből is ízelítőt kaptunk, amikor kiderült: az SZFE-n a progresszivitást tanítják. A nemzetközi sajtó nem túl kreatív: eddig a CEU, most pedig az SZFE miatt van diktatúra
A Színművészeti elfoglalása körüli médiahisztiből látszik, milyen egyszerűen is működik a készre gyártott balliberális propaganda: elég kicserélni a CEU nevét az SzFE-re, és máris készen van az újabb világboldogító, kormánybuktató agymenés. Ennek népszerűsítésében, habosításában pedig a szokásos mainstream nemzetközi sajtó is boldogan részt vesz, akik gyorsan leporolták az archívumban kallódó "magyar akadémiai függetlenségért" aggódó írásaikat – tudják, ezekben sikerült könnyfakasztó módon tálalni, hogy a gonosz diktátor – Orbán Viktor – megszünteti a tanszabadságot, sőt, a CEU-t el akarja üldözni Magyarországról. A médiahisztéria után számos eljárás indult hazánk ellen, az igazán objektív nemzetközi sajtó azonban valamiért elfelejtette megírni, hogy mindez teljesen jogalap nélküli volt, a CEU azóta is zavartalanul működhet Budapesten, a tüntetéseket pedig valójában kormánybuktató szándékkal szervezték. Úgy tűnik, tényleg nincs új a nap alatt: most még csak azzal sem kellett bíbelődnie a nemzetközi sajtómunkásoknak, hogy új szöveget kreáljanak a gonosz orbáni elnyomásról és diáklázadásról, elég volt csupán az intézmények nevét átírni és máris tálalhatták az újabb vérlázító eseményekről szóló beszámolókat, csak most éppen a színművészetisekkel vállalva szolidaritást. 
