fidesz
Újabb választókerületet hódítana el Budán a Fidesz-KDNP, településfejlesztővel erősítenének a II. kerületben
Terület- és településfejlesztő geográfus jelöltet indít a Fidesz-KDNP a vasárnapi II. kerületi időközi választáson Bálványkövi István személyében, aki a korábbi, jobboldali városvezetés idején elkezdett, de a baloldali hatalomátvétel után elvetett, lezüllesztett fejlesztések újraélesztését tűzte ki céljául. Ezek közül kiemelkedik a Széna tér rehabilitációja, amely túlmutat a kerületi jelentőségén is, hiszen egész Budapest forgalma számára fontos lehet a terület felújítása. A júliusban elhunyt Tompa János (DK) helyére írtak ki vasárnapra időközi választást, a tisztségért hárman indultak: Bálványkövi István (Fidesz-KDNP), terület- és településfejlesztő geográfus, Hildebrand Krisztián (Magyar Kétfarkú Kutya Párt), illetve Nagy Eszter, az Európai Föderalisták Uniójának (UEF) magyarországi egyesületének elnöke. Az Európai Egyesült Államok felépüléséért lobbizó Nagy Eszterről készült tényfeltáró anyagunkat ITT olvashatják. Magyarország az új európai reneszánsz fókuszpontja – Az EP-ben már megvédte a magyarokat a széttöredezett konzervatív oldal – Hoz-e változást az olasz választási eredmény?
Mintha fizettek volna érte, úgy álltak sorba az Európai Parlament baloldali politikusai, hogy szűk néhány percben a legképtelenebb hülyeségekkel vádolják meg Magyarországot a Delbos-Corfield-jelentés általános vitájában, ezért is siklott el a figyelem afölött, hogy a két legnagyobb konzervatív frakció, az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia, valamint a jobbközép Európai Konzervatívok és Reformerek teljes mellszélességgel áltak ki hazánk mellett, és ez előrevetíti az európai reneszánsz gondolatában közös nevezőre jutó konzervatív pártok európai összefogásának lehetőségét. A Fidesz eddig kivárt, melyik frakcióhoz is csatlakozzon – ezzel párhuzamosan egy teljesen új frakció alapítása is felmerült –, de ahhoz, hogy az európai reneszánsznak kellő súlya legyen Brüsszelben, szükséges volt a jobboldal előretörése, amely a francia elnökválasztás idején még meghiúsult, de az olasz választásokkal megvalósulni látszik. Kérdés, van-e egyáltalán létjogosultsága a konzervatív összefogásra összpontosítani egy egyre elmélyülő háború konfliktus árnyékában, vagy éppen most van csak értelme igazán.