gurovits józsef
Boldogan halt meg, hiszen a forradalomért adta az életét – Egy magyar sportházaspár felemelő története
Földváry-Boér Máriát és férjét, Gurovits Józsefet meggyötörte az élet és a kommunista diktatúra, mégsem éreznek gyűlöletet senki iránt. Mária bátyját a forradalom alatt az ÁVH emberei megölték, de húga szerint boldogan halt meg, mert igaz ügyért harcolt, és hitt a győzelemben. Férje, a kajakozástól eltiltott olimpiai érmes Gurovits József és ő megértették, hogy nem maradhatnak hazájukban, Svájcba mentek, ahol új életet kezdtek. „A házaspárral beszélgetni nemcsak azért nagy élmény, mert két, egykori kiváló sportember különleges élettörténetébe nyerhetünk bepillantást, hanem azért is, mert ennyi családi tragédia, és a sors által rájuk mért mélyütés után is árad belőlük a szeretet, a bizalom, s bár jócskán indokolható is lehetne, mégsem éreznek senki és semmi iránt gyűlöletet. Békében és boldogságban élnek együtt több mint 65 év házasság után is.” Egy csodálatos és felemelő történet második része, vendégszerzőnk, Kovács Attila író, újságíró munkája. Kitelepítve, feljelentve, ellehetetlenítve – Egy keresztény sportházaspár a kommunista diktatúra karmaiban
Felemelő és egyben tanulságos történet a következő. Földváry-Boér Mária remek műkorcsolyázó volt, de katonatiszt ősei (köztük '48-49 hőse) miatt osztályidegennek számított. Családját kifosztották, egyik testvérét a málenkij robot vitte el, a másik végül túlélte Recsket. Földváry-Boér Mária már tizenhat évesen tehetséges sportoló volt, és az ismert kommunista sportvezetőtől, Sebes Gusztávtól kért segítséget a kitelepítés ellen. Az Aranycsapat némileg dilettáns szövetségi kapitánya emberséget mutatott, és segített. A lány később megismerkedett szerelmével, a remek kajakozó Gurovits Józseffel, aki hazánk első olimpiai érmét szerezte kajak-kenuban. Templomban házasodtak össze, amiért fel is jelentették őket, de mindvégig kitartottak egymás és az elveik, hazaszeretetük, hitük, nemzeti érzelmeik mellett. Gurovits pályafutását később tönkretették, miután beszólt az egyik ostoba illetékes elvtársnak, gyakorlatilag vissza kellett vonulnia. Aztán jött 1956. Portálunk kétrészes cikkében a házaspár is megszólal, feltárul egy olyan korszak, amelyet sohasem szabad elfelejteni. 
