Pesti Srácok

hajléktalanok

Nemtörődöm lakásgazdálkodás Erzsébetvárosban, mélyülő hajléktalanválság Józsefvárosban

Magyar ugar 2020 december 20.
A Pesti Riporter erzsébetvárosi forgatása ismét niedermülleri mélységekbe vezeti a nézőt, hiszen itt minden hétre jut egy botrány, amit a gyurcsányista polgármester mesteri hidegvérrel kezel, sőt, visszamutogat. Tudjuk, hogy az arcátlanság alapképesség Niedermülleréknél, ha már érdemi munkára nem futja. Stábunk is megdöbbent attól, hogy a polgármester egyik jobb keze, Halmai Gyula, az erzsébetvárosi vagyonkezelő vezetője a helyi fideszes önkormányzati képviselők elmondása szerint egyetlen szerződésben foglalt önkormányzati lakás felújítását sem kezdte el, az eredeti határidő pedig most járt volna le karácsony előtt. Műsorunkban fellebbentjük Halmai veretes múltját is, aki egyébként már Miskolcon is letette a névjegyét, ahol 2010 előtt több mint 35 millió forint béren kívüli juttatást vett fel, mielőtt végkielégítést kapva eltűnt volna a süllyedő hajóról. A város meg 36 milliárd forintos adósságban maradt a szocialisták országlása után. Halmai most Miskolcon újra pozíciót kapott, miközben a VII. kerületben a vagyonkezelőt vezeti. Kecskére a káposztát? Nincs itt semmi látnivaló. Ezen a héten az erzsébetvárosi túra mellett újra ellátogattunk Józsefvárosba, ahol Pikó András polgármester ügyeivel foglalkoztunk. A rádiós műsorvezetőből lett polgármester kezei között hullott atomjaira a kerület hajléktalanellátó-rendszere. Míg hangzatos szavakkal azt propagálják, hogy mennyivel kevesebb nélkülöző és fedél nélküli él Józsefvárosban, a lakók panaszai a hajléktalanok megnövekedett száma miatt megsokszorozódtak. És ha megnézzük az ügy hátterét, kiderül, hogy Pikóék szabályosan mágnesként vonzzák azokat, akiknek nincs otthonuk, és erre pedig igazán aljas okuk van.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.