heisler andrás
Sajnálatos, ha a művészetben elsősorban már nem a tehetség számít, hanem egy ideológia
Sajnálatos, hogy egy művészeti ágat felhasználva bizonyos országokban különböző kvótarendszerek alkalmazását szabják meg többi között a filmiparnak, így elsősorban már nem a művész tehetsége számít akkor, amikor valaki megkap egy szerepet – hangzott el az M1 és a hirado.hu közös hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás csütörtök esti adásának első felében, amelynek vendégei ezúttal Kálomista Gábor producer, a Thália Színház ügyvezető igazgatója, Bayer Zsolt író, publicista, valamint Fodor Gábor, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója volt. Ki az antiszemita valójában? – Így esett folt a Mazsihisz becsületén
A hazaszerető, tisztán látó emberek szemében régóta közismert, hogy a Mazsihisz vezetősége elfogult; rendre mindent megtesz a patrióta, jobboldali kormányok, pártok és közösségek befeketítéséért. Becsületében, jóhiszeműségében sértegeti a zsidó és nem zsidó magyar társadalom józan nagy többségét, kirekesztőnek, antiszemitának, gyűlölködőnek, rasszistának bélyegezve meg bennünket, miközben harminc éve képtelen elszámolni saját dolgaival, a zsidó közösség megdézsmált vagyonával, a lefölözött kártalanítások ügyével, a rendszerváltás előtti időkben tanúsított kollaborációval és képtelen elhatárolódni a kommunista karhatalomból átmentett egykori tisztviselőitől. Ugyanakkor a Mazsihisz vezetősége mérhetetlenül képmutató is: ha érdeke úgy kívánja (mint most, Orbán Viktor hamisan értelmezett tusnádi beszéde után), ország-világ előtt antiszemitát kiált. Ám, ha a posztkommunista barátok és elvtársak boldogulásáról van szó, nincs az a tőrőlmetszett náci gyűlölködés, amiért képes volna egyáltalán szót emelni. Lássuk csak!