kis jános
Mélyállam, hálózat vagy komprádorok?
Schiffer András a közelmúltban egy érdekes elemzést írt a rendszerváltás előtti és utáni korszakról, annak történéseiről, és hát, mint ahogy az lenni szokott, a diagnózis – főszabályként – pontos, a következtetés – főszabályként – téves. Na meg a keretrendszert, divatos szóval narratívát se árt helyretenni. „Utólag okos az ember” – szokták mondani hazánkban, ám, ha már a közhelyeknél tartunk, jobb lenne a „más kárából tanul az okos” szállóigéjét előtérbe helyezni.
„Hordót a zsidónak” – Amikor antiszemita rágalmak özöne zúdult az MDF-kormányra (Stefka István a médiaháborúról, 6. rész)
Bár most hihetetlenül jók az Izrael és Magyarország közötti kapcsolatok, és ma is minden zsidó származású magyar biztonságban érezheti magát itthon, a kilencvenes években a balliberális sajtó elhitette, hogy fasizmus van születőben Magyarországon, ahol sorozatos antiszemita támadások történtek. Az igazán undorító, hogy ez csak a lejáratás egyik eszköze volt. Az SZDSZ, a visszatérésre készülő MSZP és a velük cinkos média mindent megtett az MDF-kormány megbuktatására. 1990 nyarától különböző antiszemita ügyeket kreáltak. Ilyen volt az az állítólag "hordót a zsidónak" bekiabálás, ami nem is hangzott el, és amiről a Kurír hazudott következetesen. És, amit a sajtó nagy része átvett. Ezzel párhuzamosan zajlott Hanákné ügye, az ismert történész feleségét állítólag megszúrta a „zsidógyűlölő tettes”, aki valójában nem létezett, mert Hanák Katalint nem támadta meg senki sem. Férje egy különösen rosszindulatú állambiztonsági ügynök volt, ez mindent elmond erről a párról. Erre jött még Kis János, aki állítólag micisapkához hasonlította a Szent Koronát, majd Landeszmann György főrabbi, aki szerint a magyar kultúra a fütyülős barackkal egyenlő. Sokan voltak érdekeltek az árokásásban, és mivel a média szinte teljes egészében a rendelkezésükre állt, ekkor még bármit megtehettek. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, ezúttal egy kényes, de annál emlékezetesebb témával, 6. rész.
Nincs az a bukás, ami után a liberálisok ne gondolnák, hogy nekik kell uralkodniuk
A tavaly április 8. utáni felismerés, hogy ez legalább 12 évig fog tartani, de akár valóban 20 is lehet belőle, kihozza a régi SZDSZ-es kobakokból a mondanivalót. A 2010 előtti szívós országrontás szellemi motorja volt ez a párt a választók jóvoltából bekövetkezett pusztulásáig, azonban a régi motorosai egyre nyíltabban bújnak elő újra, felbátorodva azon, hogy az utánuk következett baloldali ellenzék még náluk is hülyébb. Kis János, az SZDSZ első elnöke például nem elégedett meg azzal, hogy februárban kihirdette a rendkívül tehetséges, fiatal, ellenzéki politikai generáció megérkezését, és rögtön ki is osztotta nekik a feladatokat, hanem most egy rém izgalmas könyvben is irányt mutat. Pisloghat a mucsa, hogy micsoda szellemi potenciál rejlik még a Kádár-rendszert egykor balról támadó mozgalmárok csontvázaiban.
Az SZDSZ a helyzetről, a teendőkről és a Jobbik státuszáról
Akkora káderhiány sejthető a balliberális oldalon, hogy már tényleg mindenkit csatasorba kell állítani. Nem elég, hogy az MSZP-ben újabban bármilyen kávéfőző Gizike pártkarriert csinálhat, a jó zsidó (orbángyűlölő bolsevikok) – rossz zsidó (Köves Slomó, Benjamin Netanjahu, stb.) párhuzamára megalkották a jó náci – rossz náci fogalompárt is, hogy becsatornázhassák a némi szavazótáborral kecsegtető Jobbikot a progresszív vezetékbe. Látszólag Kis János, az SZDSZ alapító elnöke is segíteni jött a legújabb Magyar Narancsos nagyesszéjével, amelyben megjósolta az Orbán-rendszer közelgő bukását, valójában viszont a legszebb Bitó-szalonos hagyományt éltetve kiosztotta a munkát az ellenzéki képviselőknek.Ajánljuk még
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Újra veszélyben nemzetünk és hitvallásunk!
Magyar Péter miniszterelnök ámokfutása nem ért véget.
Jól ismert figura az alvilágban a választási irodánál parádézó egyik nehézfiú
A Nemzeti Választási Irodánál kedden balhézó és a szocialista Nyakó István népszavazási kezdeményezését megakadályozó nehézfiúk közül egyikük, Krakovszky Tibor kiváló kapcsolatokat ápolt a hírhedt Koszi-klán bűnbandával – értesült a PestiSrácok.hu. „Tibike” információink szerint korábban a diósdi kettős gyilkosságban is érintett banda egyik tagja mellett testőri feladatokat látott el, ráadásul - a közösségi portálon korábban még megtalálható - egyik fotóján együtt is pózolt a bűnszervezet tagjával.
